Te nem vagy odáig az Egészséges Arcok stílusáért nélkülem?

Én egy 1999-es liberális vagyok, aki a világot színesebbé akarja tenni. Amikor a hegemón liberális mosolyogva elém helyez egy feszületet, ami vizeletbe merült, bólintok, hogy érdekes ötlet, de közben egy horogkeresztet rajzolok az üvegre, hogy még provokatívabbá váljon a szituáció. Ekkor a hegemón liberális arca megmerevedik a felháborodástól.

Az 1999-es liberális, mint a fura fekete bárány, titokban a suli vécéjében füstöl, miközben a vaskalapos iskolavezetés háta mögött élvezi a szabadságot. A lyukasórákat ügyesen kihasználva, szökik a tanórák elől, mintha csak a szél fújta volna el a kötelező tananyagot. Az álomigazgató, akire a hegemón liberális vágyik, gördeszkán érkezik, raszta hajjal, a vállán pedig egy magnó, amelyből a hiphop ritmusai szólnak, miközben lazán cseveg a gyerekekkel. Számára ez a jövő, számomra viszont a földi pokol. Az iskolaőr, akire rábízták a rendet, zárja rám a kaput, mintha én lennék a világ legrosszabb tanulója. De miért is menekülnék, amikor ez a hely minden világok legjobbika? Ha már rám nézett, és számon kér, hogy miért hiányoznak a ruhámon a kötelező kitűzők, amit minden Jó Embernek viselnie kellene, talán épp itt az idő, hogy megkérdezzem: valóban Rósz Enber vagyok, ha a rendszer nem nekem való?

A liberalizmus sem bizonyult kivételnek az összes többi ideológiától: a féktelen hatalom ugyanúgy korrumpálta. Így lett a közelmúltban Nyugaton -- Amerikában -- szitokszó a liberalizmus, és minden, ami mellett kiállt, függetlenül attól, hogy az objektíve jó vagy rossz, elutasított.

Belpesti olvasóm, aki all int tolt a szivárványos-klíma-transz-vók-akármi kultúrimportra, ezt kétségbeesetten vihogva vitathatja: a fiatalok, a Nyugat, a Történelem Vége, mind velem van, és eltapos, te maradi reakciós! Listára tesszük a neved, jönnek a bakancsok, haha! Már csak idő kérdése, és mi is sorba fogunk állni, egyenfrizurával.

Nem fogunk: amit a liberális hegemónia képviselt, az erőltetett és soha nem nyerte el a nyugati társadalmak valódi támogatását. Az Egyesült Államokban a zsarnoki nyomás novemberi választások során súlyos csapást szenvedett el, és hosszú idő óta először van lehetőségünk őszintén átgondolni azt a társadalmi kísérletet, amely 2012-től kezdve egyre inkább fojtogatta az embereket, arra kényszerítve őket, hogy váljanak egy új szovjet emberré, vagy pedig sorsukra hagyva, kisemmizett kulákként éljenek.

A vók mindig is háttérbe szorult, sosem nyerte el a közönség tetszését.

A magyar digitális antiszemitizmus (2006-2018) halála

Ha a koronavírus-járvány tíz évvel ezelőtt robban ki, elképzelhető, hogy a magyar internet felének zsidóvírusos tapasztalata lett volna. Az izraeli charterjáratokból, amelyek a magyar vízkincset szállítják ki az országból, kemtrélből spriccelik a titkos anyagokat. Forrás: nosztalgiázva emlékszem a 2010-es évek internetes világára.

2020-ban sokféle őrület terjedt el az internetes térben, amelyet a négy fal közé szorított emberek tápláltak, de a zsidók nem kerültek előtérbe. Ez figyelemre méltó változás. Ennek egyik magyarázata, hogy a rendszerváltás vesztesei már nem éltek olyan kilátástalan egzisztenciális válságban, mint a 2000-es évek végén, így nem kerestek tehetetlenségükben zérókalóriás politikai megoldásokban, amelyeket gyakran a zsidók köré szerveztek (azaz: a zsidók a hibásak mindenért).

Az igény továbbra is fennáll, hogy a konteós episztemológia csúcsán egy mindenható lény uralkodjon, csupán a New York-Tel Aviv tengelyt felváltotta a helyi dominancia, amelyet a Karmelita képvisel.

Akik azt gondolják, hogy minden problémának Orbán Viktor az oka – legyen az a tojás árának emelkedése, az időjárás szeszélye vagy más társadalmi jelenségek – tévednek, hiszen a világ bonyolultabb annál, mintsem hogy egyetlen emberre redukálható legyen. Magyarország nem egy elszigetelt sziget, nem lebeg egy űrbeli vákuumban; mégis, sokak számára a mindennapok valósága szorosan összefonódik a NER-rel, ahol a Karmelita Monostor a hatalom szimbólumává vált. Ennek a hamis képzetnek a megszületésében pedig a kormány játszik kulcsszerepet, hiszen folyamatosan sugallja, hogy ők az egyetlen stabil pont a válságok tengerében, irányítva a közbeszédet és a közérzetet.

De hát nem telik el nap a tágabb szövetségi rendszerünk kritikája nélkül -- jelezné a kormánypárti olvasó. Igen, Brüsszel ármányait zengi százezernyi plakát, bemondja délben a Kossuth. De milliók számára a valóság a NER, és a tapasztalásuk az országhatárnál nem terjed tovább (következésképp a külföld egy mennyország, ahol minden automatikusan jobb).

A lokális hegemónba vetett hit rendkívül hasznos kulcs ahhoz, hogy felfedezzük, miért vált a szivárványos zászló a nyugati világban - különösen Amerikában - olyan ellentmondásos jelképé. Képzeljünk el egy honfitársunkat, akinek 15 éve a szekrény mélyén porosodik a bőröndje, és akit a fideszes diktatúra rémképe gúzsba kötött. Ez a személy Orbanisztán zárt világában él, ahol a szabadság és a sokszínűség fogalma mind inkább elhalványul a mindennapi valóságban.

Tiltott Csöröge sör

"Te szereted a Tiltott Csöröge sört?" - kérdezi tőled egy utadat elálló idegen, és már nézel is körbe, mint amikor az ember cigányviccet készül mondani, felmérni a kontextust, nehogy rossz választ adj. A kérdés nem az ital minőségére vonatkozik, hanem egy lojalitási teszt. A diplomatikus válasz -- "nem fogyasztok alkoholt" -- egykor kibúvót jelentett, de a hegemón most már ragaszkodik hozzá, hogy mindenki foglaljon egyértelműen állást. "A Tiltott Csöröge sör a legjobb sör a világon!" -- válaszolod, jó hangosan. Jobb a békesség.

Nem mindig volt ilyen a helyzet. A Tiltott Csöröge sör egykor csupán egy ital volt, ami vagy elnyerte az emberek tetszését, vagy nem. A legtöbben még csak nem is hallottak róla. Az Egészséges Arcok dalai között a Nélkülem is csupán egy szám volt; aki kedvelte, az koncertekre látogatott, és együtt énekelte a többiekkel a sorokat.

Egy napon a hatalom, amely egyre inkább magabiztosan ült a nyeregben, magához ölelte mindkét felet. Aki igazán magyar, az Csöröge sört kortyol. Aki nemzeti kocsmáros, az mindig tart Csöröge sört. Ha esetleg a csapnál nem található, az a korai időszakban még elnézhető, de az első figyelmeztetés után már illik javítani a választékot. Később mindenki tudni fogja, mi az elvárás. Persze lesznek olyan kocsmák, akik csak azért sem kínálják a Csöröge sört: hazaáruló labancok, akik a közönségükkel együtt megérdemlik a megvetést. Lepontozni, eltüntetni, eltiporni a méltatlanságot. Törvényekkel megkövetelni, hogy minden kocsmában legyen Csöröge sör!

Zúgnak a stadionok a Nélkülemet dallamaitól, a fiatalok körében igazi slágerré vált (legalábbis egy, a tinédzsereknek szóló, de negyvenesek által írt magazin szerint). Júniusban a Csöröge sörnek minden jelentős vállalat külön hónapot szentel, hogy megünnepelje a népszerűségét. A MOL igazgatótanácsának tagjai is együtt éneklik a Nélkülemet, miközben mindenki kezében büszkén tart egy üveg Csöröge sört. "Ezt a videót nem hagyhatod ki!" - hirdeti a kormányhoz közel álló portál címlapja (mert hát, minden portál kormányközeli).

A Békemenet élén a kis Gréta, a határon túli lány, aki felemelte a szavát Trianon ellen! Fogadta a köztársasági elnök! Ezzel van tele az internet!!!

A népszerűség mindent leuraló látszata, amit a zsarnok kényszerít ki, fullasztó - ha nem vagy kormánypárti. Mert, ha az vagy, és kellően feltüzelt, aki a létünkért folyó küzdelem jó oldalára képzeli magát, akkor ez mind-mind örömhír. Mindenki imádja ezt - aki pedig felszisszen a közösségi médiában, az rövid időn belül eltűnik. A munkahelyéről is, mert lesz, aki ír a HR-nek. Ha nagyon megszalad a billentyűzete, a rendőrök is kopogtatnak majd nála.

Fojtogató helyzet - nem csupán az ellenzék számára, hanem a középen lévőknek is. A hatalmi gépezet mániája egyharmadnak tűnik vonzónak, míg a kétharmad csendben forrong, és amint csak egy résnyi lehetőséget talál a kitörésre, még ha az olyan kétségbeesett is, mint a '93-as járat utasainak helyzete (ha már elkerülhetetlen a vég, legalább legyen az én döntésem), lecsap egy hatalmas fekete pofont a hegemónnak (Trump 45). Ha ez sem lenne elegendő, akkor egy még erősebbet ad neki (Trump 47).

A vókra és a tágabb memetikai univerzumban 2025-re az amerikaiak nem azért fordulnak el, mert Putyin propagandája hatott rájuk, és nem azért tagadják meg a Humanista Értékeket. Nem az a céljuk, hogy még inkább elnyomják a kisebbségeket, hanem csupán elegük lett a rájuk erőltetett politikai narratívából. Ahogy a Csöröge sör sem rossz ital, és a Nélkülem sem egy rossz dal, úgy a képzeletbeli Orbanisztán hegemónja is túllépett a határokon, és az emberek már nem bírják a nyomást.

Gazics György újságíró, az ÖT szerzője.

Ez a cikk az ÖT és az Index közötti együttműködés eredményeként jött létre, és most az oldalunkon is elérhető. Ha tetszett, ne habozzon megosztani, hozzászólni, vagy ha még több hasonló tartalomra vágyik, látogassa meg partnerünk, az ÖT weboldalát!

A véleménycikkek nem mindig tükrözik az Index szerkesztőségének hivatalos nézeteit.

(Borítókép: : A magyar szurkolók a mérkőzés előtt mutatják ki támogatásukat a 2024. június 15-én rendezett Magyarország - Svájc mérkőzésem. Fotó: Hesham Elsherif / NurPhoto / Getty Images)