Boros Dániel mikrobiológus szemlélete szerint a tudomány és a filozófia elválaszthatatlanul összefonódik. Szerinte a tudományos felfedezések mélyebb megértéséhez elengedhetetlen a filozófiai kérdések felvetése, hiszen a tudomány nem csupán adatok és kísér

Sikeres és elismert kutatóként számos elismerést és támogatást kaptál, de a zene iránti szenvedélyed sosem halványult el. Mi motivált arra, hogy a zenélés helyett a kutatásra koncentrálj? Milyen élmények és döntések vezettek ehhez a váltáshoz, és hogyan hatott ez a zenei tehetségedre?

Ez nem csupán egy irányváltás volt, hanem inkább két párhuzamosan fejlődő készség közötti tudatos választás. A szüleink lehetőséget biztosítottak számunkra, hogy a zene és a sportok terén is széles spektrumot felfedezhessünk, így megtapasztalva, mi az, ami igazán örömet okoz, és miben tudunk kiteljesedni. Mindig is vonzott a zene, és a mai napig örömmel zenélek, de egy idő után egyértelművé vált, hogy a természettudományok iránti érdeklődésem és tehetségem sokkal erősebb.

Milyen tényezők járultak hozzá ahhoz, hogy a tudomány világában való elmélyülésed ne csupán a fogékonyságodra épüljön?

A kíváncsiság. Meg akartam érteni a dolgokat.

Vajon hogyan működik a világ, és hogyan írják le ezt a működést a természettudományok? Persze, tizennégy évesen nem így artikuláltam magamban ezt a kérdést, de ennek fényében élveztem az erről történő tanulást a középiskolában, az egyetemen. Fokozatosan fejlődtem, és így léptem rá arra az útra, amelyen jelenleg járok.

Az organikus fejlődés közben mi tartott tükröt arra, hogy ez az utad?

Az én tanáraim számos megerősítést adtak a tudományok iránti érdeklődésemhez. Igazán szerencsésnek érzem magam, hiszen már az általános iskolában (Jókai Mór Általános Iskola, Pécs) és később a középiskolában (Fazekas Mihály Gimnázium, Budapest) olyan kiváló természettudományos tanárokkal találkoztam, akik felkeltették bennem a kíváncsiság tüzet. Az egyetemi éveim során a Cambridge-i Egyetemen (Anglia) folytatott tanulmányok során ez a szenvedély tovább erősödött. Míg otthon is rengeteget kaptam az érdeklődő, a világ rejtelmeit kutató gondolkodásból, pedagógusaim is hozzájárultak ehhez az inspiráló légkör kialakításával, amely lehetővé tette, hogy ez a tudományos szemléletmód teljesen kibontakozzon bennem.

Elsősorban mit céloznak a kutatásaid? Mire keresel válaszokat?

Minden ember sejtjeiben ott rejlik a DNS, ami – bár elcsépelt és nem hibátlan – egy rendkívül távoli tervrajzként képzelhető el. Ha a ház analógiáját használjuk: ez a tervrajz hasonlít a házra, de nem a precíz mérnöki alaprajz, amit elvárnánk. Tele van véletlenszerű eltérésekkel, melyek jelentése néha világos, néha viszont rejtélyes számunkra. Engem különösen a változások mögött megbúvó jelentések foglalkoztatnak.

Ha eltérést látunk egy ember genomjának felépítésében - a "ház tervrajzán" van egy extra bütyök -, akkor az véletlenszerű-e, van-e relevanciája? Van-e funkcionális hatása ennek a kis változásnak? Ezek a kérdések foglalkoztatnak. Például tudjuk, hogy a különféle rákos daganatoktól szenvedő betegeknél gyakrabban vannak jelen bizonyos számú változások, mint az átlagpopuláció szervezetében - de azt nem tudjuk, hogy ez ok-okozati összefüggés-e. Ezt nehéz kideríteni.

Célom olyan innovatív megközelítések kidolgozása, amelyek révén megfordíthatjuk a biológiai folyamatokat: vizsgálni fogjuk, hogyan reagál egy sejt, ha módosítunk a "tervrajzán", vagyis a genetikai információján. E kutatás főként a rák területére fókuszál, ám a kihívások nem elhanyagolhatóak. A ráksejtek rendkívül változatosak, így rendkívül nehéz pontosan modellezni a bennük zajló összetett folyamatokat.

Miért fontos számodra a Crick Institute-tal való együttműködés?

A doktori projektem egyik izgalmas eleme egy laboratóriumi szakasz, ahol egyedi és különleges módszerek alkalmazására van szükség az elméletünk kipróbálásához. Az érintett szakemberek már jártasak ebben a technikában, és lelkesedéssel fogadták a lehetőséget, hogy aktívan részt vegyenek a kutatásunkban.

Külföldi tanulmányaid során éppen San Franciscóban töltöd a következő három hónapot, miután Londonban kezdtél el tanulni. Milyen jövőt képzelsz el magadnak? Hol szeretnél majd tartani néhány év múlva?

A tudományos pálya elengedhetetlen eleme az utazás, hiszen a doktori képzés gyakran más helyszíneken zajlik, mint az alapképzés. A kortárs tudományos környezetben nem csupán egyének, hanem jelentős csoportok dolgoznak együtt a felfedezések érdekében. A zsenik kora, amikor egy-egy tudós egyedül hozta létre a nagy áttöréseket, már régóta a múlté; mégis, akadnak olyanok, akik mintha ezt a mítoszt próbálnák fenntartani, elfeledve a tudományos együttműködés fontosságát.

Ma már szinte egy egész serege dolgozik együtt a tudományos felfedezések világában, számos laboratórium összefogásával. Ezért is elengedhetetlen, hogy az ember különböző országokat és városokat látogasson meg, hiszen így új kapcsolatokat építhet, és találkozhat potenciális kollaborátorokkal, akik friss nézőpontokat hozhatnak az életébe. Jelenleg még nem tudom, melyik városban folytatom a doktori tanulmányaim után, de biztos vagyok benne, hogy egy új helyszín vár rám.

A tudomány mellett a művészethez és a filozófiához is van kapcsolódásod. Mit gondolsz ezek egymáshoz való viszonyáról?

A tudomány és a filozófia elválaszthatatlan párt alkotnak, hiszen a tudományos gondolkodás nem létezhet a filozófiai alapok nélkül. A modern tudomány fejlődése, amely a filozófiai hagyományok több mint kétezer-ötszáz éves örökségére épít, a 18-19. században érte el csúcspontját. E két terület szoros összefonódása nélkülözhetetlenné teszi a filozófiai megfontolások integrálását a tudományos kutatásba. A tudományfilozófiai ismeretek elsajátítása különösen fontos lenne a tudományos pályán dolgozók számára, mivel ez segíti a tudósokat abban, hogy mélyebben reflektáljanak saját gondolkodásmódjukra, a tudományos módszerekre, és a tudományos diskurzusra. Az önreflexió révén nemcsak a tudományos gyakorlatunkat gazdagíthatjuk, hanem a tudomány lényegéről és céljáról való elmélyült gondolkodásra is lehetőséget kapunk.

A zene és a tudomány világának kapcsolata lenyűgöző, mégis én hajlamos vagyok ezeket a dimenziókat különválasztani. A zenetudomány valóban izgalmas terület, tele felfedezésre váró titkokkal, de amikor Misit hallgatom zongorázni, egyszerűen csak a zene varázsára koncentrálok. Számomra ilyenkor a művészet önállóan létezik, elvarázsolva a mindennapi gondolatokból.

A művészet definíciója rendkívül sokszínű és szubjektív, hiszen mindenki másképp éli meg és értelmezi. Számomra a művészet egyfajta kifejezési forma, amely lehetővé teszi az érzelmek, gondolatok és tapasztalatok közvetítését. Ez lehet festmény, zene, színház vagy akár irodalom, de a lényeg, hogy a művészet képes összekapcsolni az embereket, inspirálni és provokálni. A művészet nem csupán esztétikai élmény, hanem egy tükröződése a társadalmi, kulturális és egyéni valóságoknak, amely folyamatosan fejlődik és változik. Minden műalkotás egy új világot teremt, amelyben a néző saját értelmezése és érzései révén találkozhat a teremtőjével.

Számomra a művészet az emberi kreativitás legszebb és legpurebb megnyilvánulása.

Számos filozófus hatott rám mélyen, de ha ki kell emelnem néhányat, akkor mindenképpen Platón, Nietzsche és Sartre nevét említeném. Platón eszményei és a formák világa mindig is inspiráltak, különösen a tudás és igazság keresésének fontossága. Nietzsche radikális gondolatai a morálról és az egyéni szabadságról új perspektívát adtak az életemnek, míg Sartre egzisztencializmusa arra ösztönzött, hogy mélyebben elgondolkodjak a létezés értelméről és a szabad választás felelősségéről. Mindezek a gondolatok formálták a világképemet és a saját életemhez való hozzáállásomat.

Legnagyobb hatással Kant ismeretelmélete volt rám. Az én szememben a tudomány határaira világított rá a megfigyelő önmagává válásának kérdése - az, hogy hogyan figyeljük meg önmagunkat és a saját gondolkodásunkat. Mindig azon gondolkodom, hogy ilyen szempontból melyek a tudomány határai.

Milyen volt mély gondolkodású, szellemes és derűs filozófusok gyermekeként felnőni?

Szüleink igazi világnyitogatók voltak, akik tudatosan ügyeltek arra, hogy gyermekként egy szellemi kalandban vegyünk részt. Olyan környezetet teremtettek számunkra, ahol a tudásvágy és a játékosság kéz a kézben jártak. Beszélgetéseik, amelyek gyakran a fülünk hallatára zajlottak, nemcsak szórakoztatóak voltak, hanem ösztönözték a gondolkodásunkat is. Mindig magukkal vittek minket, felfedezve a világ csodáit, és mindenféle új élménnyel gazdagítottak – éppúgy, ahogy nagyszüleink is tették. Gyerekkorunk tele volt boldogsággal és felfedezéssel, és hálásak vagyunk szüleinknek, hogy az érzelmi gazdagságot és a szellemi magasságokat egyaránt megismertették velünk, mindezt játékos formában.

A kutatói munka során a kreativitás éltetése kulcsfontosságú ahhoz, hogy új ötletek születhessenek és innovatív megoldásokra találjunk. Számomra a kreativitás táplálása egy sokrétű folyamat, amelyben a következő elemek játszanak szerepet: 1. **Nyitott gondolkodás**: Mindig igyekszem nyitott maradni az új ötletekre, és nem félni a kockázatoktól. Az inspiráló könyvek, cikkek és különböző tudományterületek felfedezése új perspektívákat adhat. 2. **Kísérletezés**: A kutatás során szeretek kísérletezni, akár a módszerek, akár a megközelítések terén. A hibákból tanulni és a próbálkozások során fejlődni kulcsfontosságú a kreatív folyamatban. 3. **Kreatív környezet**: Az inspiráló munkakörnyezet, legyen az egy kellemes iroda, egy csendes könyvtár vagy éppen a természet, segít a gondolatok szabad áramlásában. A zenehallgatás is gyakran serkenti a kreatív gondolkodást. 4. **Csapatmunka**: A kollégákkal való együttműködés során különböző nézőpontok ütköztetése új ötleteket szülhet. A közös brainstorming alkalmak során gyakran születnek a legérdekesebb megoldások. 5. **Folyamatos tanulás**: A tudomány folyamatosan fejlődik, ezért fontos, hogy naprakészen kövessem az új kutatásokat és trendeket. Ez inspirálhat új ötletek keresésére és a meglévő projektek innovatív újragondolására. 6. **Pihenés és feltöltődés**: Néha a legjobb ötletek a legváratlanabb pillanatokban születnek, ezért fontos a pihenés és a szabadidő eltöltése is. A szabadidős tevékenységek, mint a sport vagy a művészetek, szintén hozzájárulnak a kreatív energiák fenntartásához. Ezek az elemek együttesen segítenek abban, hogy fenntartsam a kreativitásomat a kutatói munkám során, és mindig új, izgalmas kihívások elé állítsam magam.

A tudományos kutatás, ahogy én látom, egy folyamatosan zajló, rendkívül kreatív folyamat. Hasonlóan a művészethez, a tudomány sem létezik önmagában, hanem az elődök munkájára építkezik, miközben mi, a jelenben, új irányt keresünk. Minden egyes lépés, amit teszünk, a kreativitás és a korábbi felfedezések szintézisére épül. A kutatás során számos kihívással találkozunk, melyek megoldásához elengedhetetlen a kreatív és innovatív gondolkodás.

Ugyanakkor a tudomány és a kutatás mellett például a művészet befogadásával, valamilyen szintű művelésével is igyekszem éltetni, élénken tartani a kreativitásom.

A mesterséges intelligencia valóban számos területen támogatja az embereket, legyen szó információgyűjtésről, kutatásról, vagy éppen a problémamegoldásról. Azonban fontos megfontolni, hogy miért érdemes mégis időt és energiát fektetni a saját gondolkodásunkba. Először is, a kritikus gondolkodás fejlesztése lehetővé teszi számunkra, hogy jobban megértsük a minket körülvevő világot. Amikor saját magunk formáljuk meg a véleményünket, képesek vagyunk mélyebb összefüggéseket és kontextusokat észlelni, amelyek elkerülhetik a gépek figyelmét. Másodszor, a kreativitásunk serkentésére is szükség van. A mesterséges intelligencia bár képes új ötletek generálására, a valódi innováció gyakran az emberi érzelmek, tapasztalatok és intuíciók összefonódásából születik. Az emberi kreativitás és a gépi logika együttműködése hozhatja el a legizgalmasabb eredményeket. Továbbá, a saját gondolkodásunkra való fókuszálás hozzájárul a személyes fejlődésünkhöz. Az önállóan végzett elemzés és a problémák megoldására tett erőfeszítések erősítik az önbizalmunkat, és segítenek abban, hogy tudatosabb döntéseket hozzunk. Végül, a másokkal folytatott szellemi párbeszéd és viták során nemcsak saját magunkat fejlesztjük, hanem közösségi szinten is hozzájárulunk a tudás és tapasztalatok megosztásához. Az emberi kapcsolatok és a kollektív intelligencia gazdagítása érdekében elengedhetetlen, hogy aktívan részt vegyünk a gondolkodásban. Összességében a mesterséges intelligencia nagyszerű segítőtárs, de a saját gondolkodásunk ápolása és fejlesztése elengedhetetlen ahhoz, hogy teljesebb és értékesebb életet éljünk.

Ahogy az ipari forradalom idején a gépek egyre több feladatot átvettek az emberektől, úgy most is fennáll a lehetőség, hogy a gondolkodás mint tevékenység átkerüljön a gépek hatáskörébe. Ez a jelenség kettős természetű: egyfelől számos folyamat egyszerűsítését és hatékonyságának növelését hozhatja magával, másfelől azonban komoly veszélyeket is rejthet. Egy bizonyos határig hasznos lehet, ha a rutin feladatokat automatizáljuk, de a saját gondolkodásunkat nem szabad gépek által irányított folyamatokra cserélnünk. A mesterséges intelligencia korában különösen fontos, hogy értékeljük a saját elménk működését. Miért is érdemes tehát gondolkodni? Talán azért, mert az emberi létünk legfontosabb aspektusa éppen az öntudatunk, a képességünk az önreflexióra és a mélyebb, tudatos gondolkodásra. Az emberi gondolkodás nem csupán egy funkció, hanem a létezésünk alapja.