**XIV. Leó üzenete: Az őshonos népek pótolhatatlan szerepe az Egyházban - Vatican News** XIV. Leó pápa megnyilatkozása rávilágít arra, hogy az őshonos népek kulturális és spirituális öröksége nélkülözhetetlen az Egyház életében. E közösségek egyedülálló
A jubileumi év keretében, az Őshonos Népek Hálózataihoz és az Őslakos Teológia Teológusainak Hálózatához intézett üzenetében a pápa kiemeli, hogy ez a szentév különleges lehetőséget kínál arra, hogy "szívből megbocsássunk testvéreinknek", "megbékéljünk a múltunkkal", és "hálát adjunk Istennek az irántunk tanúsított irgalmáért". A párbeszéd és a találkozás során fontos, hogy értékeljük mindazt, ami egyedi és különleges a különböző kultúrákban, miközben felfedezzük "a Krisztus által minden népnek felkínált bőséges életet".
Testvérek és nővérek közössége vagyunk, egyek az Egyben - ahogy Szent Ágoston a 127. zsoltárhoz fűzött gondolataiban kifejtette. A hit vezet minket ebben a jubileumi évben a Szent Kapun át, a vágyunk pedig az, hogy elérjük az "isteni szeretet, a Megfeszített nyitott oldalbordája" forrását. Ebből az Igazságból kiindulva újra kell értelmeznünk történelmünket és jelenünket, hogy reménnyel tekintsünk a jövő felé, ahogyan a szentév hív minket, még a nehézségek és megpróbáltatások közepette is. XIV. Leó üzenetében bátorítást nyújt az Őshonos Népek Hálózataihoz és az Őslakos Teológia Teológusainak Hálózatához, hangsúlyozva, hogy ez a szentév "az Úr Jézussal, az üdvösség 'kapujával' való élő és személyes találkozás pillanata". Ferenc pápa Spes non confundit kezdetű bullájára hivatkozva említi, hogy ez az időszak a kiengesztelődés, a hálás emlékezés és a közösen osztott remény lehetősége is.
Leó pápa hangsúlyozza, hogy a szentév eseményei során Ferenc pápa a katolikus egyház univerzalitását kívánta hangsúlyozni, amely különféle hivatásokban, életkorokban és élethelyzetekben nyilvánul meg. Ezen a spektrumon helyet kapnak a családok, gyermekek, fiatalok, serdülők, idősek, valamint a felszentelt lelkipásztorok és a világi hívek is. Az egyetemesség nem homogenizálja a különbözőségeket, hanem éppen ellenkezőleg: befogad, párbeszédet teremt, és gazdagítja a különböző kultúrák sokszínűségét. Ennek keretében az őshonos népek is helyet kapnak, hiszen történelmük, lelkiségük és reményeik nélkülözhetetlen részei az egyházi közösségnek. A pápa továbbá rávilágít, hogy a világegyetemnek egyetlen eredete és célja van, amely az Első, aki mindent létrehozott; minden jó forrása ő, még a különböző népek életében is. Leó pápa emlékeztet arra, hogy Isten már a világ teremtése előtt Krisztusban választott minket, hogy gyermekei legyünk, mindnyájunkat. Ugyanakkor megjegyzi, hogy az evangelizáció története, amelyet az őshonos népek tapasztaltak, ahogy azt Latin-Amerika és a Karib-térség püspökei is hangsúlyozzák, tele van fényekkel és árnyékokkal, amelyeket figyelembe kell venni.
Szent Ágoston szavait kölcsönözve, aki a 105. levelében arra buzdított mindenkit, hogy "ugyanazzal a meggyőződéssel" rendelkezzen, és hogy "szüntessék meg a közöttünk lévő szakadásokat", a pápa hangsúlyozza, hogy "a szentév a megbocsátás értékes ideje", és arra hív minket, hogy "szívből bocsássunk meg testvéreinknek, béküljünk meg történelmünkkel, és adjunk hálát Istennek az irántunk tanúsított irgalmáért". "A múltunk fényeinek és sebeinek felismerésével" érthetjük meg, "hogy csak akkor lehetünk nép, ha valóban átadjuk magunkat Isten hatalmának, bennünk való működésének". Leó pápa ezután megjegyzi, hogy "a párbeszéd és a találkozás során tanulunk a világlátás különböző módjaiból, értékeljük azt, ami az egyes kultúrák sajátja és eredetisége", és így "együtt" felfedezhetjük "a bőséges életet, amelyet Krisztus minden népnek kínál".
A végső üzenet, melyet Ferenc pápa szellemében Leó pápa is hangsúlyoz, a parrhéziára, vagyis az evangéliumi bátorságra való felhívás. Ez a bátorság arra ösztönöz minket, hogy lépjünk ki a komfortzónánkból, és félelem nélkül, szívünk szabadságával hirdessük az Evangélium üzenetét. Leó pápa különösen arra buzdítja az őslakos közösségeket, hogy bátran és szabadon osszák meg kulturális, emberi és keresztény értékeiket, hiszen az Egyház gazdagodik az ő egyedi hangjaik által. A pápa figyelmeztet arra is, hogy fontos elkerülni azt a kísértést, hogy bármi mást - mint például a hatalmat, az uralkodást vagy a technológiát - a középpontba helyezzünk, hanem szívünket mindig az egyetlen Úrra, az élet és remény forrására kell irányítanunk. A keresztények számára mindez végső soron abban a küldetésben talál értelmet, hogy megismertessük Jézus Krisztust. Leó pápa záró gondolata egy erős felszólítás arra, hogy elkötelezzük magunkat e küldetés mellett, és terjesszük azt az örömöt, amely az Ő isteni szívével való találkozásból fakad.
