Riasztó tendencia figyelhető meg a hazai erdőkben, amely aggodalommal tölti el a kutatókat: az öncsonkító lombhullás egyre inkább elterjedt jelenséggé válik. - Pénzcentrum
A Kékes Erdőrezervátum bükköseiben augusztus végére olyan látvány fogadja a kirándulót, amely inkább októberhez illene: a fák tömegesen hullatják leveleiket. A jelenség nem az őszi színek varázsa, hanem az aszály pusztító hatásának következménye.
A bükkfaóriások vészhelyzeti stratégiaként, a nyár középső szakaszában veszik le lombjukat, hogy mérsékeljék a vízveszteséget és így átvészeljék a száraz hónapokat. A Kékes gerincének északi lejtője eddig hűvösebb és csapadékosabb mikroklímát nyújtott, azonban a 2025-ös év szélsőséges szárazsága mindezt megváltoztatta: a tél is szegény volt csapadékban, a talaj pedig teljesen kiszáradt, elapadtak a források és patakok.
Augusztus 25-én az erdőrezervátum kutatói megfigyelték, hogy a táj már a klasszikus "hamis ősz" jeleit hordozza magán. A lombhullás különösen a felső lombkoronaszinten szembetűnő: számos fa teljesen kopaszra vált, míg mások a csúcsszáradás tüneteit mutatják. Az alsóbb szintek és a fiatalabb növényállomány valamivel kedvezőbb helyzetben van, de az aszálystressz őket sem kíméli – olvasható az Erdőrezervátum legfrissebb cikkében.
A jelenség nyomán augusztusra sűrű, friss avartakaró lepi el az erdőt, amelyben zölden lehullott levelek is bújnak meg - mintha a természet már most, előre lapozna az évszakok könyvének következő fejezetére. A makktermés teljes mértékben elmaradt.
A kutatók szerint a "hamis ősz" kifejezésnél találóbb lenne az "öncsonkító lombhullás": a fák így próbálják megmenteni törzsüket és gyökérzetüket, ám kérdéses, meddig képesek túlélni, ha az aszály a jövőben is rendszeressé válik.
