Fedezd fel a legjobb autóeladási trükköt, ami véletlenül került napvilágra!
"Eladhatatlan" - mondta a használt i3-as BMW-kről a sokszáz autót nyugatról behordó - vagyis a piacot kívül-belül ismerő - kereskedő a tavalyi beszélgetésünkkor. "Itt porosodik több darab a beszerzési áruk alatt hónapok óta." Két-három éve persze ugyanő mondogatta nekem, hogy le sem tudja szedni a trélerekről a frissen beérkezett prémium elektromosokat, már el is kapkodják tőle a kis BMW-ket. Égig tolják neki a bizniszt, amennyit csak tud, felvásárol belőlük kint, mert idehaza sorban áll a középosztály. Ráadásul a vaskos érdeklődés miatt szépen húz felfelé az áruk.
A világ azóta sokat változott, és az év során egészen őszig a használt elektromos autók árának drámai csökkenése volt a téma. Most azonban számomra elérkezett az idő, hogy eladjam a saját i3-amat. Vajon most éppen rosszkor jövök ezzel a döntéssel?
Már régóta vágyom arra, hogy megosszam ezt az élményt: milyen különleges érzés volt csatlakozni a villanyautós korai hívek táborához. 2010-ben én voltam az első, aki Teslát vezetett Magyarországon, amikor az embereknek fogalmuk sem volt arról, hogy mi fán terem az a kis amerikai startup, és hogy ki az az Elon Musk, aki a háttérben áll. Emlékszem, amikor a TAG Heuer fényűző boltja megnyitotta kapuit az Andrássy úton, és a márka fiatalosabb arculatának részeként két Roadstert hoztak az országba. Az egyik autó a szalon előtt pózolt, míg mi, újságírók, egy bordó, német rendszámú példányt próbáltunk ki. Az élmény felejthetetlen volt, hiszen először tapasztalhattuk meg a jövőt, amely csak ezután kezdett igazán kibontakozni.
A városi legendák szövevényes világában él egy érdekes történet, amely szerint egy magyar professzor volt az első, aki a tízes évek elején hazánkban beszerezte a Leafet. Majd 2013-ban, amikor megszülettek a Model S és az i3, elhatároztam, hogy számomra itt a vége a belső égésű motorral hajtott járműveknek. Először egy teljes hibrid vásárlására szántam el magam, majd a következő lépés a tisztán elektromos autóra való áttérés lesz. A hibrid autómat egy évtizede ellopták, míg a villanyautómat nemrégiben hirdettem meg, hogy új kalandok elé nézhessek.
Az i3 megvásárlásakor a villanyautók aránya a hazai személyautó-állományban mindössze 0,1 százalék volt. Azóta azonban jelentős növekedésen ment keresztül, és mára már meghaladja a 2 százalékot.
Tulajdonosként eleinte somolyogva figyeltem az i3-asok használtautó-piaci áremelkedését, konkrétan milliós összeget kereshettem volna rajta mondjuk két évvel a vásárlása után. Öregebben, több kilométerrel. Az elmúlt két évben viszont aggasztott az árak beszakadása, kellemetlen érzés látni a tulajdonod elértéktelenedését. Eleinte elképesztő hegymenetben járt, majd hosszú, azóta is tartó pincetúrára indult a piaci áruk.
Jelenleg a legöregebb 60Ah-s akkumulátorral felszerelt modellek már 4 millió forint alatt elérhetők (de nem igazán ajánlanám őket). A 2017 végén frissített 94Ah-s verziók (mint amilyet én választottam régebb) körülbelül 5 millió forinttól kezdődnek.
Mivel tengernyi értékesítésre váró i3-as adatlapja szédíti az érdeklődőket, igyekeztem a saját hirdetésem feladásakor hangsúlyozni, hogy itt egy évek óta féltve őrzött és emiatt az átlagnál jobb állapotú példányt lát a vásárlójelölt. Elég megnyitás nélkül csak görgetni a sok autós hirdetést, már a képek többségén látszik, nepperpéldány. Útszélen, zúzottköves telephelyen, esetleg garázsbejárón szomorkodó példányok képei helyett azt gondoltam, egy nemzetközileg ismert fővárosi turistalátványosság előtt fotózom szépen körbe a kocsit. Egyből kitűnt a Használtautó.hu hirdetései közül. Az átlagnál jobb állapot mellett az évjárathoz illő átlagos összeget jelöltem meg irányárként.
Beérkezett néhány telefonhívás és kereskedői sms, akik már az elején 10 százalékos kedvezményről érdeklődtek. Ez elsőre kicsit soknak tűnt számomra. Őszintén megvallva, nem volt akkora érdeklődés, amire számítottam a széles választékot látva. Ennek ellenére csak vakargattam a fejem, hogy vajon hogyan fogom eladni ezt az autót.
Hosszú évek óta nem adtam el autót, így meglepett, hogy néhány nap elteltével eltűntek a hirdetésemről a fotók, és az oldal üzemeltetője plusz díjat kért értük. Közben egy elég zsúfolt négy-öt napos időszak várt rám, így nem tudtam feltölteni képeket, hiszen az érdeklődőket sem tudtam volna fogadni. Úgy döntöttem, egy kicsit pihentetem a dolgot. Ráadásul eddig sem kaptam túl sok hívást - egészen addig. Aztán egyszer csak elkezdett csörögni a telefonom, naponta három-négy érdeklődő keresett. Most már teljesen nyilvánvaló számomra, hogy a szép képek helyett az a tény ragadta meg az emberek figyelmét, hogy az én hirdetésem kép nélkül szerepelt. Az érdeklődők görgetik a tucatnyi, hasonló évjáratú és áremelkedő autóhirdetést, és egyszer csak: hopp, ennek miért nincs fotója? Ez a hiányosság valahogy még inkább felkeltette az érdeklődésüket.
Bár bennem nem ébresztett bizalmat egy ilyen hirdetés, azt el kell ismernem, hogy észreveszem, és megállok a görgetésben. A fotó nélküli hirdetésemmel véletlenül felfedeztem a használtautó-eladás titkos receptjét. Határozottan többen kerestek meg, és az érdeklődőkkel folytatott beszélgetések után úgy érzem, hogy körülbelül egyharmad részben ez a megközelítés segítette az autó eladását. Ez az egyharmadnyi figyelemfelkeltés kulcsszerepet játszott, míg a hirdetés végén található leírás – annak megfogalmazása és tartalma – tette ki a maradék kétharmadot.
KKKKKKKKKKK KKKKKKKKKKKKK
Itt és most minden használtautó-vásárlónak van egy tanácsom: az autó birtokba kerülésétől tegyék el az összes számlát az aksivásárlástól a szervizig, közben fotózzák is rendszeresen az autót ilyen alkalmakkor. Én így teszek régóta, az i3-asról is egy kész mappám van számlákkal és fotókkal. Kimondottan erős bizalmat keltett most is az érdeklődőkben a sokévnyi dokumentált múlt. Szemben a kereskedők trélereiről éppen lerakott, ismeretlen múltú járművek sokaságával.
Ezen a ponton lép be a történet színpadára a hirdetésem szövege. Az első mondat, amely a hirdetésben szerepel, igazán figyelemfelkeltő, főleg fotó nélkül, hiszen ez az egyetlen kézzelfogható információ, ami eldönti, hogy az érdeklődő rákattint-e, vagy továbbpörgeti. Nálam ez egy idézet volt attól a szerelőtől, aki a nemrégiben végzett kötelező szerviz során nagyon dicsérte az autómat és a kilencvenvalahány százalékos akkumulátorát. Ezt követően részletesen bemutattam, milyen munkálatokat végeztem rajta mostanában (például fűtésrendszer fertőtlenítése) és régebben (mint a kis akkumulátor csere vagy az új gumik beszerelése). Az i3-as modell megbízhatósága és alacsony karbantartási igénye miatt sokan csak használják, anélkül hogy különösebben foglalkoznának vele. Én viszont kicsit másképp álltam hozzá: gondosan karbantartottam, mindent dokumentáltam, és ezt a gondoskodást most az eladás során kamatoztatni tudom.
Miután több érdeklődő telefonszámát elmentettem, és többükkel két-három alkalommal beszélgettem, úgy döntöttem, hogy frissítem a hirdetést. Feltöltöttem új képeket, és az árat is öt százalékkal csökkentettem. Azért tettem ezt, mert ígéretet tettem, hogy javítom a fotókat a hirdetésben, és úgy éreztem, hogy az árcsökkentés az utolsó, szükséges lépés a sikeres értékesítés felé. Az utolsó két napban több szimpatikus vevőjelölt is érdeklődött a kocsi iránt, végül pedig sikerült eladnom.
A kép nélküli hirdetés különös módon felkeltette az érdeklődők figyelmét, és a mögötte álló hosszú évek dokumentált gondozása bizalmat ébresztett bennük.
