Várhelyi Olivér egy különös és összetett EU-s helyzet középpontjába került, ahol a kihívások és lehetőségek egyaránt feszülnek.
Az Európai Bizottság kedden mutatja be új tervét, amely piaci és jogi eszközökkel tenné lehetővé, hogy az uniós cégek büntetés nélkül felmondhassák orosz energiavásárlási szerződéseiket, és ne kössenek újakat Moszkvával. A javaslat célja, hogy tagállami vétók megkerülésével, kereskedelmi és versenyjogi alapon szorítsa ki az orosz energiahordozókat az európai piacról. A Portfolio értesülése szerint Várhelyi Olivér bizottsági tag eljárásjogi kifogást emelt a menetrend ellen, arra hivatkozva, hogy az közvetetten sértheti a tagállamok jogköreit. Brüsszelben azonban nem tartják valószínűnek, hogy ez megakadályozza a terv elfogadását, amely hosszú távú politikai jelzést küldene a piacnak. A menetrend egyben üzenet Washingtonnak is: az EU az amerikai LNG-importot növelné, amivel Donald Trumpnak is gesztust tenne a vámháborús viták enyhítésére.
Faramuci tervet eszelt ki az Európai Bizottság, hogy beváltsa Ursula von der Leyen második elnökségének egyik legfontosabb ígéretét, hogy a kontinens szinte teljesen leváljon az orosz energiahordozókról. Az EU már 2022 óta több lépést tett, hogy kezdjen valamit a földgáz- és olajkitettség csökkentésével, amelynek egyelőre csak részeredményei vannak.
2024-re a fosszilis energiaimportnak csupán 19 százaléka származott Oroszországból, de ez még mindig távol áll a teljes, vagy ahhoz hasonló mértékű függetlenedéstől.
A tervek szerint kedden délután fél négykor Dan Jørgensen energiaügyi biztos bemutatja új javaslatát, amely eltér a korábbi szankciós megközelítésektől. Ezúttal a piaci és kereskedelmi szabályozásokkal kívánják megakadályozni az orosz energiahordozók beáramlását. Az információt uniós tisztviselők osztották meg a Portfolio-val.
Ehhez fontos azt látni, hogy míg a nemzetközi korlátozó intézkedések konszenzusos döntést igényelnek az Európai Tanácsban, addig a versenyjog és az importot érintő döntések minősített többséggel átvihetők.
A tagállamok szavazásain ugyanis Magyarország és Szlovákia biztosan megvétózná az orosz gázra vonatkozó tilalmakat, míg a minősített többségű döntéseknél megkerülhetők lennének.
A szankciók körüli viták során a lengyel elnökség már korábban jelezte, hogy lehetséges alternatíva lehet a tagállami blokkolás megkerülésére, ha az EU kereskedelmi tilalmakat vezetne be.
Most a Jørgensen által bemutatandó menetrend már ezt a filozófiát követné: az általa összeállított dokumentum kulcsfontosságú eleme, hogy új jogi lehetőségeket biztosítana a magáncégeknek orosz energiaszerződéseik felmondására, még hosszú távú kontraktusok esetében is. Emellett arra ösztönözné a vállalatokat, hogy ne kössenek új megállapodásokat Moszkvával.
A Bizottság terve azonban nem mentes a politikai és gazdasági akadályoktól. A tervet Ursula von der Leyen elnök második mandátumának egyik első nagy prioritásaként harangozták be, de a véglegesítése hónapokkal csúszott, részben Donald Trump elnök újraválasztása és az amerikai-orosz kapcsolatok újraértékelése miatt. Eredetileg az EU egy amerikai LNG-megállapodásban reménykedett, amely kiválthatta volna az orosz gázszállítást, de ilyen megállapodás egyelőre még nem született. Ráadásul a Bizottság terve még most is ellenállásba ütközik:
Várhelyi Olivér egészségügyért és élelmiszer-biztonságért felelős biztos kifogást nyújtott be a javaslat ellen, de ez várhatóan nem akadályozza meg a terv elfogadását.
A Politico hétfő este tette közzé a hírt, miszerint Várhelyi Olivér a biztosi kollégiumnak benyújtott egy kifogást, ami felkeltette a sajtó figyelmét. A találgatások szerint ez a lépés azt a kérdést vetheti fel, hogy Várhelyi esetleg megsérti-e az uniós szabályokat, amelyek megtiltják, hogy a tagállamok politikai érdekeiket képviseljék az uniós intézményekben. Érdekesség, hogy az őt jelölő Orbán Viktor miniszterelnök határozottan ellenzi az orosz energiaellátásra vonatkozó korlátozásokat, ami tovább fokozza a feszültséget a témában.
Jelenleg az uniós jogkörökkel kapcsolatos diskurzus zajlik a biztosi kollégiumban. Várhelyi észrevételei eljárásjogi jellegűek, és lényegét tekintve arra irányulnak, hogy a Bizottság döntései esetlegesen sérthetik a tagállamok jogait.
- mondta a Portfolio-nak egy az ügyet ismerő uniós tisztviselő. Ezt egy másik diplomat annyival pontosította, hogy tudomása szerint a fő kérdés, hogy a végrehajtó testület kereskedelmi és versenyjogi korlátozásokkal lépi-e át a hatáskörét.
Többen hangsúlyozták, hogy jogi alap nélkül politikai öngyilkosságnak számítana a terv megkérdőjelezése: a biztos, aki nyilvánvalóan a saját országának politikai érdekeit védi, azonnal számíthatna Ursula von der Leyen lemondási kérésére. Ugyanakkor véleményük szerint indokolt lenne megvizsgálni, hogy a Bizottság nem lépi-e túl a hatáskörét olyan intézkedésekkel, amelyek közvetve beavatkoznak az energiapolitikai szuverenitásba; ezt a kérdést "lehet és érdemes is" alaposan áttekinteni.
A lapunknak nyilatkozó uniós tisztviselők szerint a mostani eljárásjogi aggály számos kérdést vet fel, amelyeket érdemben vizsgálni kellene. Ugyanakkor egyikük sem véli azt, hogy a március végéről májusra halasztott Jørgensen-terv bemutatását befolyásolná a lépés. A döntést ugyanis a Tanácsban kellene meghozni, a mostani előterjesztésre még több tárgyalási forduló vár szakminiszteri, majd a kormány- és államfők szintjén.
Az Európai Bizottság törekvése főként egy hosszú távú piaci üzenet közvetítése: azt kívánja jelezni, hogy Oroszország már nem számít megbízható beszállítónak. Ezzel a célzattal szeretnék elérni, hogy a vállalatok ne fontolják meg újabb szerződések megkötését.
A gond az, hogy sok piaci szereplő így is tervezett egy esetleges "kapcsolatfelvétellel", mivel az orosz energia ára alacsonyabb, és egy esetleges orosz-ukrán békemegállapodás után több vállalat készen állna a kapcsolatok feltámasztására. A Bizottság ezért olyan szabályozási keretet próbál alkotni, amely hosszabb távon kiszorítja az orosz energiahordozókat, még akkor is, ha a szankciós út nem járható.
A jogi környezet összetettsége és az infrastruktúra állapotának bizonytalansága komoly kihívásokat jelent. A Politico értesülései szerint a TotalEnergies vezérigazgatója úgy véli, hogy nem lehetetlen, hogy a Szibériából Európába vezető cs pipelines újra üzemelni kezdenek, amennyiben a politikai helyzet kedvezőbbé válik. Ezzel szemben más iparági vezetők, például az olasz Eni elnöke figyelmeztet arra, hogy az üzleti modellek már alkalmazkodtak a szankciók által teremtett helyzethez, és Európa jelentős mértékben átalakította energiahálózatát, hogy csökkentse a kockázatokat.
Az olasz vélemények alapján a vállalatok nem igazán kívánnak visszatérni olyan kockázatos forrásokhoz, amelyek 2022-ben energiaválságot okoztak a kontinensen.
A Bizottság menetrendje valójában egyfajta politikai iránymutatás, amely jogi reformjavaslatokat és piaci ösztönzőcsomagokat is magában foglal. A fő célkitűzés a hosszú távú energiaszuverenitás megteremtése, azonban a tagállamok közötti egyetértés hiánya miatt új megoldásokat kell keresni az orosz energiaforrásoktól való függetlenedéshez.
Brüsszelben arra készülnek, hogy egy csapásra két legyet üssenek el: egyrészt kívánják csökkenteni az orosz energiafüggőséget, másrészt pedig üzenni szeretnének Donald Trump amerikai elnöknek. Mint már említettük, az EU a vámháború keretében igyekszik eleget tenni Washington kérésének, miszerint több amerikai olajat és földgázt vásárolna, amennyiben a vámokat eltörlik. A jelenlegi leválási stratégiájuk így a diverzifikáció szellemében keretszerződések megkötésére is ösztönözné, például az Egyesült Államokkal.
A Portfolio-nak nyilatkozó uniós tisztviselők szerint ez kellemetlen helyzetet teremt bármelyik tagállamnak, amely Donald Trump kegyeit keresi.
Ha kritikát fogalmazol meg az orosz leválási stratégiával kapcsolatban, akkor ezzel egyúttal az amerikai import bővítésére is nemet mondasz, ami téged egyértelmű célponttá tesz.
- foglalta össze egy diplomata lapunknak.
Az időzítés sem véletlen: az Európai Bizottság legfőbb kereskedelmi tisztviselője, Sabine Weyand, ma és szerdán az Egyesült Államok fővárosában egy magas szintű technikai szakértőkből álló delegációval folytat tárgyalást a vámháború feloldásáról.
A mostani terv ettől még egyáltalán nem biztos, hogy átmegy a jelenlegi formájában. Moszkva eddig sem nézte jól a hosszú távú szerződések felmondását: ahogy arról írtunk, választottbírósági perek sora indult meg a Gazprom ellen, amikor lényegében rubelben követelte a kifizetéseket a szállítmányokért. Bár sok cég kártérítést nyert az oroszok ellen a jogi fórumokon, mivel nem fizettek a gázért, a Gazprom azonnal levágta őket az ellátásról. Biztosra vehető, hogy most is ugyanez történne, ha egyes cégek kiugranának a hosszú távú megállapodásokból.
A javaslat végleges formája sokféleképp alakulhat át, főként ha megalapozottnak találják Várhelyi Olivér eljárásjogi kifogásait.
