Meglepetés a színtéren: Trump váratlanul belépett a véres polgárháborúba, ami gyökeresen átalakíthatja a helyzetet.
Már öt éve dübörög a véres polgárháború Mianmarban, amely a hadsereg 2021-es erőszakos hatalomátvételét követően robbant ki. Hosszú időn keresztül úgy tűnt, hogy a felkelők színes csoportjai végül képesek lesznek véglegesen sarokba szorítani a rezsimet, ám a várakozásoknak ellentmondva ez eddig nem valósult meg. Most azonban úgy tűnik, hogy fordulópont közeledik, miközben a közösségi médiát továbbra is súlyos összecsapások felvételei árasztják el. Elemzésünk célja, hogy feltérképezzük a jelenlegi események hátterét és körülményeit.
2021-ben Mianmarban a hadsereg egy váratlan puccs révén átvette az irányítást az ország fölött, ami súlyos polgárháborúhoz vezetett. A demokráciáért küzdő ellenálló csoportok mellett számos etnikai, politikai és vallási alapon szerveződő csoport is felemelte a hangját a hatalom ellen. Ez a helyzet nem volt teljesen új, hiszen az ország története során már korábban is megjelentek lokálisan beágyazott ellenállási mozgalmak, amelyek a 2000-es évek során, egy rövid nyugalmi időszak után, újra aktivizálódtak, miután korábban megállapodásokat kötöttek a kormányzatukkal. A harcok kezdetben a hadsereg fölényét mutatták, amely létszám és haditechnika szempontjából egyértelműen dominált. A felkelő csoportok azonban ügyesen kihasználták a földrajzi adottságokat, és a helyi terep ismeretének köszönhetően sokszor váratlanul támadták meg a kormány csapatait. A helyi fegyveresek, akik jól ismerték a tájat és a közösségük támogatását élvezték, gyakran meglepték a kormányerőket, ezzel új dimenziót adva a konfliktusnak.
a helyzet 2023 végétől kezdett megváltozni: Najpjidó egyértelműen kezdett visszaszorulni szinte az összes fronton.
2025 nyarán Mianmarban több váratlan esemény robbantotta ki a feszültségeket, ami egyértelmű jele volt a helyzet drámai megváltozásának. A káosz első jeleként egy eltévedt drón okozott riadalmat, azonban ez nem volt egyedülálló eset. Az évek óta tartó harcok következményeként a felek gyakran átlépik a közigazgatási határokat, ami régóta folyamatos problémát jelent. A szomszédos országok, köztük Thaiföld, szintén érintettek a konfliktusban. Az utóbbi években sokan menekültek a katonai junta elől a thai irányába, főként azért, mert ott viszonylag könnyebben lehet átlépni a határt, gyakran a hadsereg soraiból dezertálva. Bangkok számára ennél is súlyosabb problémát jelentett, amikor 2025 júliusában a thai hatóságok felfedezték, hogy egy kamikaze drón célt tévesztve belépett az ország területére. Ez az incidens komoly aggodalmat keltett a kormányban, mivel attól tartottak, hogy a kormányerők vagy a lázadók felelőtlenül használják a fegyvereket, ezzel veszélyeztetve a szomszédos országok lakóinak biztonságát. A helyzet figyelmeztető jelként szolgált arra, hogy a regionális feszültségek nem csupán Mianmar határain belül, hanem azon túl is komoly következményekkel járhatnak.
A kezdeti vizsgálatok arra utalnak, hogy a drón a mianmari hadsereghez tartozott, és az ellenállók elleni támadásra szánták, de elvesztette az irányítást felette, és a thai oldalon lezuhant
- közölte a hadsereg hivatalos nyilatkozatában.
A mianmari hadsereg egyre nagyobb ellátási problémákkal nézhet szembe, ezért kénytelenek a modern hadviselés olcsó, mégis hatékony fegyvereit használni. Najpjidó szembesül a létszámhiánnyal, valamint a hagyományos fegyverrendszerek csökkenéséből fakadó gondokkal. Mindez ahhoz vezetett, hogy törekednek az olcsó és tömegesen alkalmazható FPV (first person view) drónok használatára. Ez a harcmodor egyébként a felkelő alakulatok között is egyre jobban hódít, mivel ezek alkalmazásával komoly harctéri előnyre tudnak szert tenni. A helyzet mára addig eszkalálódott, hogy az Armed Conflict Location and Event Data (ACLED) megfigyelő szervezet regisztrált drónbevetéseit gyűjtő adatsorai szerint itt alkalmazzák az FPV-drónokat harcok közben a harmadik leggyakrabban a világon. Nem meglepetés, de az első két helyen Ukrajna és Oroszország áll.
A másik jelentős változás nem a harctéren mutatkozik, hanem politikában:
Az Egyesült Államok, amely hosszú időn keresztül világosan kifejezte elutasító álláspontját, most váratlanul aktív szereplővé vált a konfliktusban.
Ez eset előzménye, hogy a katonai junta vezetője, Min Aun Hlain tábornok nem fukarkodott a dicsérő szavakkal Donald Trump amerikai elnöknek, úgy fogalmazott, hogy az amerikai vezető megsüvegelendő "határozott vezetői képességeiért, amelyekkel egy igazi hazafi szellemében vezeti országát a nemzeti jólét felé". A mianmari Államigazgatási Tanács elnöke július 11-én levelet is küldött a Fehér Háznak, amelyben arra kérte az amerikai elnököt, hogy oldja fel a Mianmar ellen hozott korlátozó intézkedéseket. Kijelentette, hogy készen áll a 40 százalékos kereskedelmi vámtarifával kapcsolatos tárgyalásokra. Egészen pontosan olyan javaslatot tett, hogy Najpjidó hajlandó az amerikai árukra kivetett vámokat a 0 és 10 százalék közötti sávba szorítani, cserébe azt kérik Trumptól, hogy "10-20 százalékkal" csökkentse a Mianmarból érkező termékekre kihelyezett tarifákat. Nem tudni pontosan, hogy a kedélyeskedő levél, vagy valami más hatására, de július 23-án az amerikai pénzügyminisztérium visszavonta négy személy és három vállalat ellen hozott intézkedéseket. A korábban hozott szankciók mindegyikét azért hozták korábban, mert az illető vagy a cég kapcsolatban állt a katonai juntával és fegyvereket juttatott a kormányerőknek.
A Human Rights Watch azonnal kifejezte aggodalmát, nyilvánvalóan "rendkívül aggasztónak" titulálva a legfrissebb döntést. A szervezet attól tart, hogy Washington a jövőben még inkább elnéző lesz az elnyomó rezsimmel szemben, amely a puccs óta számos alkalommal megsértette az emberi jogokat, és népirtással is vádolják a hatalmon lévő vezetést. A 2021-ben megdöntött demokratikus kormányzás vezető alakja, Aung Szan Szú Csí, már évek óta börtönben sínylődik. Bár időről időre felmerül, hogy a felek a szabadlábra helyezéséről tárgyalnak, a Nobel-díjas politikai aktivista továbbra sem nyerhette vissza szabadságát. Jelenlegi helyzete szerint körülbelül 27 évnyi börtönbüntetéssel néz szembe, de a legtöbb elemző véleménye szerint ezek az ítéletek nyilvánvalóan politikai indíttatásúak, céljuk pedig a kritikus hangok örök elhallgattatása.
A döntés súlyos aggodalmakat ébreszt majd a mianmari hadsereg áldozatai és azok körében, akik bátran küzdöttek és kiálltak a demokratikus kormányzás helyreállításáért Mianmarban.
- mondta John Sifton, a Human Rights Watch ázsiai érdekképviseleti igazgatója, aki egyenesen "sokkolónak" nevezte Washington hirtelen jött nagy engedményét.
Felmerült a kérdés, hogy miért éppen Donald Trump döntött úgy, hogy engedményeket tesz Ázsia egyik legszegényebb országának. Az indok viszonylag egyszerű: Mianmar a ritkaföldfémek egyik jelentős forrása, és az Egyesült Államok számára ezek az erőforrások elengedhetetlenek. Jelenleg Kína birtokolja a globális ritkaföldfém-készletek körülbelül 90%-át, ami Washington számára komoly kiszolgáltatottságot jelent. A mianmari rezsim ebben a helyzetben paradox módon erős és gyenge tárgyalópozícióval is bír: a területén található hatalmas ritkaföldfém-készletek előnyös helyzetbe hozzák, ám ezek többsége nem a központi kormány ellenőrzése alatt áll. Számos bányát elfoglaltak a kormány ellen harcoló etnikai lázadó csoportok, mint például a Kacsin Függetlenségi Hadsereg. A gyakorlat viszont nem sokat változott: a nyersanyagok továbbra is a szomszédos Kínába áramlanak, ahol feldolgozásra kerülnek.
Donald Trump kormányzata a szabályok enyhítésével közvetve szeretné megkönnyíteni a mianmari kormányerők helyzetét, lehetővé téve számukra, hogy a stratégiai fontosságú területeken felülkerekedjenek az ellenfeleken. Ez a lépés önmagában nem hoz jelentős átalakulást, hiszen Mianmar régóta Oroszország és Kína egyik legfontosabb szövetségese.
Paradox módon ezért itt előállt az a helyzet, amikor Donald Trump Vlagyimir Putyinnal és Hszi Csin-pinggel azonos érdekeket képvisel.
Peking az utóbbi években fokozódó aggodalommal figyeli a délnyugati határvidékén zajló harcokat, és aktívan törekszik arra, hogy olyan békefolyamatot alakítson ki, amely kedvez a vezetés érdekeinek. Ennek hátterében több indok is áll:
A felsorolt tényezők következtében Peking többször is próbálta fenyegetésekkel érvényesíteni akaratát, például az "eltévedt lövedékekkel" kapcsolatos incidensek körüli térségben végrehajtott hadgyakorlatokkal, amelyek nyilvánvaló üzenetet küldtek közvetlen szomszédjának. Emellett Peking a közvetítés útján is igyekezett rendezni a helyzetet. E téren némi sikert is elértek, hiszen több kisebb frakció tűzszüneti megállapodásra jutott Najpjidóval, ám ezek a megállapodások nem mindig bizonyultak tartósnak, és a rendkívül fragmentált ellenálló csoportok csupán egyes részeit érintették. Az átfogó megoldás még mindig várat magára. Oroszország szintén a katonai juntát támogatja, Moszkva az ország egyik legfőbb fegyverexportőrévé vált.
Az Egyesült Államok politikai irányvonala jelentős különbségeket mutat a Biden-adminisztráció korábbi megközelítéséhez képest. Akkoriban Washington a totális elszigetelés stratégiáját alkalmazta, célként kitűzve a kormány megbuktatását és a demokratikus berendezkedés helyreállítását. A katonai junta többször is ígéretet tett arra, hogy választásokat fognak tartani, és hogy az általuk létrehozott kormány csupán átmeneti jellegű. Eddig azonban ezek az ígéretek nem váltak valóra.
A választások kérdése 2025 júliusában viszont újra terítékre került, ráadásul Najpijó most a korábbiaknál is messzebbre ment: törvényekkel óvnák a decemberre meghirdetett voksolást.
A katonai junta nem finomkodik a kérdéssel, hiszen akár halálbüntetés is várhat arra, aki a kampányidőszakot vagy magát a választást megpróbálja megzavarni. Az, hogy ez pontosan mit takar, nem kerül egyértelműen meghatározásra, ami aggasztó, mivel a homályos megfogalmazás lehetőséget ad arra, hogy a katonai vezetés bármilyen, számára nem tetsző politikai erőt bűnbakká nyilvánítson. A kormány állítása szerint mindez a szavazások tisztaságának és a választásra jogosultak nyugalmának megőrzése érdekében történik. A rendelkezés széleskörű értelmezése különösen aggasztó, mivel például akár tíz év börtönbüntetéssel is sújthatják azt, aki „szónoklatokat mond, beszédeket tart, szervez, uszít, tiltakozik vagy leveleket terjeszt” a választási folyamat bármely részének megzavarása céljából. Enyhébb esetben, ha valakit ilyen vádakkal illetnek, pénzbírsággal megúszhatja a dolgot.
Nem tudni, hogy a rezsim hirtelen bejelentésének mi köze van az Egyesült Államokkal váratlanul javuló kapcsolatainak, azonban rengeteg kritika érte a kormányt. A független megfigyelők és az ellenálló csoportok többsége is úgy fogalmazott, hogy
Ez az egész nem más, mint egy pompás színpadra állított előadás, melynek célja, hogy a jelenlegi katonai vezetés elrejtőzhessen a civil élet álcája mögött.
Az aggodalmak nem alaptalanok, hiszen a jelenlegi kormány a múltban már több olyan pártot és szervezetet is feloszlatott, amelyek eltértek tőle véleményben és irányvonalban.
A helyzet bonyolultságát fokozza, hogy miközben az utóbbi időszakban valóban úgy tűnik, csillapodnak a harcok, a lázadó csoportok közötti megállapodások nem tükrözik az ország egészének nyugalmát. A közösségi médiában megosztott felvételek világosan mutatják, hogy a harcok új irányt vettek, és a lázadók a kormányerők egyik legkritikusabb pontját célozzák meg: az Iravádi folyót, amely észak-déli irányban osztja ketté az országot. Ez a széles vízi útvonal kulcsfontosságú közlekedési csatornaként funkcionál, ahol a hajókonvojokat gyakran a haditengerészet kisebb hajói kísérik. A folyó 2100 kilométeres hossza során számos sűrű növényzettel borított területen halad át, ami lehetőséget teremt a támadók számára. A nyílt víz könnyű lövőcélként szolgálhat, mivel a partok mentén rendkívül nehéz állandó védelmet fenntartani. Az elrejtőző felkelők a szinte átláthatatlan erdőkben könnyedén indíthatnak meglepetésszerű támadásokat. A felvételek alapján páncéltörő rakétákat használnak, amelyekkel hatékonyan célozhatják meg a közeli kormányzati célpontokat.
Mianmarban a béke még mindig távoli álomnak tűnik, ám az Egyesült Államok hirtelen fellépése új irányt adhat a helyzet alakulásának.
A harcok nem fognak maguktól véget érni, még ha a nyugati nagyhatalmak nyomása csökken is, amely lehetővé teszi a kormány számára, hogy némileg fellélegezzen. Ez a helyzet azonban hosszú éveket vehet igénybe, és kérdéses, hogy a decemberre tervezett választások valóban segítenek-e a stabilitás visszanyerésében. 2015-ben és 2020-ban is azok az erők diadalmaskodtak, akiket aztán 2021-ben a hadsereg elmozdított. Ha tisztán demokratikus körülmények között zajlanak a választások, fennáll a lehetősége, hogy a katonai junta számára kedvezőtlen eredmény születik. Másrészt, ha a választásokat manipulálják, az ellenállók jogosan emelhetik fel a szavukat a csalás ellen. Végső soron mindkét forgatókönyv a harcok folytatódásához vezethet. Az év végére tervezett választások viszont még távolinak tűnnek, és a korábbi tapasztalatok alapján nem lenne meglepő, ha a kormány addig ismét visszakozna.
