Vagy olyan bölcs, mint egy tízéves tollas barát?
A felfedezés szerint a varjak geometriai érzékenysége mélyen az evolúcióba van ágyazva
E felfedezés rávilágít arra, hogy a geometriai formák szabályosságának érzékelése mélyen gyökerezik az evolúciós folyamatokban, és valószínűleg sokkal elterjedtebb az állatvilágban, mint azt korábban feltételeztük. "Mi, emberek - a formai és szimbolikus megértésünk révén - a geometriát egy egészen új szintre emeltük, de úgy tűnik, hogy ennek a vizuális alapjai az evolúciós fejlődésünkben gyökereznek" - nyilatkozta Andreas Nieder állatfiziológus a ScienceAlertnek. A német kutató és csapata nemrégiben publikálta eredményeiket a Science Advances című folyóiratban.
Nieder és csapata a német Tübingeni Egyetemen egy izgalmas kísérlet keretében két hím kormos varjút – egy 11 és egy 10 éves egyedet – vizsgált. A varjak feladata az volt, hogy az öt, egymással azonos kétdimenziós alakzat közül azonosítsák azt az egyetlen kiugró formát, amely eltért a többiektől. A kísérlet során a varjak nemcsak észlelték a "betolakodót", hanem a képernyőn megjelenő alakzatokhoz való rácsipkedéssel demonstrálták is az általuk választott formát.
"A kísérlet ezen szakaszáig a varjaknak soha nem volt feladatuk egy négyszögletes betolakodó felismerése más négyszögek tömbje között" - jegyzik meg a szerzők a kutatási tanulmányukban. Ez szavatolta, hogy a varjak nem tanult, hanem már meglévő geometriai érzékenységet mutattak.
A kísérlet során a varjaknak olyan négyszögekből álló halmazokat mutattak be, amelyek a geometriai formák szabályosságának különböző fokozatait tükrözték. Ezeket az alakzatokat véletlenszerű elforgatással és méretarányokkal variálták. A megfigyelések szerint a varjak könnyebben azonosították a négyszögletes formák közül azokat, amelyek szabályos jellemzőkkel bírtak, mint például a négyzetek egyenlő oldalhosszúsága vagy a téglalapok 90 fokos szögeinek állandósága. A kutatás eredményei arra mutattak rá, hogy minél nagyobb a geometriai formák szabályossága, annál hatékonyabban észlelik a varjak a "betolakodó" alakzatokat.
A könnyű feladatoktól a bonyolultabb kihívások irányába haladva, a kísérletek során különféle négyszögek kerültek terítékre, mint például a hagyományos négyzet, a rombusz, az egyenlő szárú trapéz, valamint egy tetszőleges, szabálytalan négyszög. Érdekes módon, minél különcsebbek voltak ezek a négyszögek, annál nehezebb feladatot jelentettek a varjak számára, hogy azonosítsák, melyik alakzat tér el a többiektől.
"A varjaknak, akárcsak az embereknek, egy rombusznál gyűlt meg a bajuk leginkább a geometriai szabályosság felismerésével. Ez rávilágít a varjak és az emberek geometriai képességeinek hasonlóságára" - mondta Nieder.
A varjak érdeklődésének fenntartása érdekében, valamint a kísérletek során felmerülő frusztráció csökkentése érdekében a kutatók a második szakaszban ismerős, nem négyszögletes formákat mutattak be a madaraknak, mint például öt csillagot és egy holdat, amelyeket a korábbi tréning során használtak. A varjak azon képessége, hogy a geometriai eltérések alapján - további tréning nélkül - képesek megkülönböztetni a kiemelkedő formákat, azt sugallja, hogy a geometriai szabályosság hasonlóan fontos szerepet játszik a varjak és a világ közötti interakciókban, mint ahogyan az emberek esetében is megfigyelhető.
A madarak, például, a nagyobb környezeti térben való tájékozódásra és navigálásra támaszkodnak a térbeli szabályszerűségek kihasználásával, ami jelentős túlélési előnyhöz juttatja őket. A varjak esetében ez az alapvető intuíció, valamint a kétdimenziós alakzatok geometriai jellemzőinek észlelésére való képességük jól illusztrálja, hogyan gyökereznek a nagyságrendek és a geometriai ismeretek a biológiai evolúció mélyén - mondta Nieder a ScienceAlert szerint.
