Trump felfigyelt a legnagyobb célpontra, és ez akár a világ egyensúlyát is megingathatja.
Amerika ismételten naggyá szeretne válni, és vámháborúval hirdeti meg szándékait a nemzetközi színtéren. Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója rámutat, hogy Donald Trump stratégiája egyszerre tükrözi a hatalmi válságot és a geopolitikai ambíciókat. A legfőbb célpont Kína, amely nyíltan jelezte, hogy új játékszabályokat kíván bevezetni. Ebben a globális játszmában kulcsszerepet játszik, hogy ki képes jobban megingatni a másik szövetségeseit.
Üdvözöljük az Index Világjátszma című geopolitikai rovatában, ahol minden héten mélyreható elemzésekkel szolgálunk a nemzetközi politikai események és konfliktusok leglényegesebb történéseiről. Rovatunk állandó szakértője, Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója, aki segít feltárni a globális folyamatokat, a nagyhatalmak érdekeit, és azok hatását a világpolitikai színtérre. Csatlakozzon hozzánk, hogy együtt fedezhessük fel a világ bonyolult összefonódásait!
Donald Trump április 2-án bejelentette új amerikai vámtarifáit, amelyek világszerte aggodalmat keltettek. Számos ország attól tart, hogy ezek az intézkedések negatív hatással lesznek a globális gazdaságra és a nemzetközi kereskedelemre. Míg a hatások mértéke országonként változó, mindegyik érintett ország számára veszteségeket jelenthetnek, és új stratégiák kidolgozására kényszeríthetik őket. Egyes elemzők már most arra figyelmeztetnek, hogy ezek a vámtarifák a jelenlegi világrend végének előidézői lehetnek. Trump beiktatása előtt is világossá vált, hogy az új adminisztráció célja Kína befolyásának csökkentése, amelyet egy új, protekcionista kereskedelmi politika révén kívánnak elérni.
A republikánus elnök bejelentése szerint április 5-től az Egyesült Államok minden importált árura 10 százalékos alapvámot vetett ki, míg április 9-től további 34 százalékos vámtarifa sújtja a Kínából érkező termékeket. Válaszul Peking április 4-én közölte, hogy április 10-től ugyancsak 34 százalékos ellen-vámot vezet be minden amerikai termékre, és exportkorlátozást alkalmaz bizonyos stratégiai nyersanyagokra - például a ritkaföldfémekre. Trump ezt azzal fejelte meg, hogy megfenyegette Kínát, ha április 8-áig nem vonja vissza a 34 százalékos vámját, akkor április 9-étől további 50 százalékos büntetővámra számíthat.
A hosszú távú hatások még nem körvonalazódnak, de a Trump által bevezetett intézkedések könnyen egy fokozódó kereskedelmi konfliktushoz vezethetnek. Ez pedig elősegítheti egy olyan gazdasági együttműködés kialakulását, amely az Egyesült Államokkal szemben irányul.
Az amerikai-kínai feszültség témájának gazdag tudományos háttere van. Samuel P. Huntington, a 2008-ban elhunyt neves politikai elemző, 1996-ban publikált „A civilizációk összecsapása” című könyvében a két ország kapcsolatát civilizációs konfliktusként értelmezte. Huntington hangsúlyozta, hogy a nyugati (amerikai) és a konfuciánus (kínai) világkép közötti jelentős kulturális eltérések hosszú távú geopolitikai versengést generálnak. E nézet szerint a különböző értékrendek és hagyományok mélyen befolyásolják a két nagyhatalom közötti viszonyt, így a jövőbeni konfliktusok elkerülhetetlennek tűnnek.
Henry Kissinger - aki 2023-ban, egy évszázados élet után távozott az élők sorából - 2011-es Kínáról szóló és 2014-es Világrend című művében a kapcsolatok dinamikáját történelmi mélységekbe ágyazott, realista megközelítéssel tárgyalta. Az egykori amerikai külügyminiszter és nemzetbiztonsági főtanácsadó meggyőződése szerint a konfliktusok elkerülése nemcsak lehetséges, hanem szükséges is, ám ehhez stratégiai türelemre és kölcsönös tiszteletre van szükség, hogy a konfrontációt sikeresen elkerülhessük.
Graham Allison amerikai politikatudós a 2017-es Háborúra ítélve című kötetében arra figyelmeztetett: a Kínával való rivalizálás mögött valójában gazdasági és hatalmi küzdelem húzódik meg. A Thuküdidész-csapda elméletére alapozva hangsúlyozta, hogy egy felemelkedő Kína és a hatalmi status quo-t védő Egyesült Államok közötti feszültség könnyen vezethet összeütközéshez. "Az Egyesült Államok és Kína közötti háború nem elkerülhetetlen, de lehetséges" - szögezte le Allison.
Április 1-jén, egy nappal Trump bejelentése előtt, a Reuters hírügynökség jelentése szerint a kínai állami média alapján Kína, Japán és Dél-Korea együttes lépéseket tervez az Egyesült Államok vámintézkedéseivel szemben. Dél-Korea azonban árnyalta a kínai értékeléseket, kijelentve, hogy Peking túlságosan felnagyította a találkozó jelentőségét. Japán hivatalosan is csak annyit mondott, hogy csupán eszmecseréről volt szó. Kínai források szerint Japán és Dél-Korea készül arra, hogy félvezető nyersanyagokat importáljanak Kínából, míg Kína mikrochiptermékeket vásárolna a két ázsiai országból.
A három állam viszonyát történelmi sérelmek terhelik, ráadásul Japán és Dél-Korea hagyományosan Washington szövetségesei. Ennek ellenére Trump protekcionista politikája közelebb hozhatja őket egymáshoz - ez pedig alapjaiban változtathatja meg a kelet-ázsiai térség geopolitikai erőviszonyait, globális következményekkel.
A XXI. Század Intézet vezető kutatója osztotta meg velünk gondolatait az új amerikai vámintézkedések geopolitikai következményeiről. Az alábbi kérdéseinkre válaszolt:
Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója szerint az Egyesült Államok által kezdeményezett globális vámháború tovább erősíti azt a szerepfelfogást, amelyet a jelenlegi washingtoni adminisztráció szán magának a világrend átalakításában. Az új amerikai stratégia célja, hogy a nemzetközi rendszerben zajló strukturális átrendeződéseket felgyorsítsa, és azokat az amerikai érdekekhez igazítsa.
A kutató rámutatott: Donald Trump most már nemcsak a hagyományos nemzetközi intézmények létjogosultságát kérdőjelezi meg, hanem a globalizáció egyik alappillérét, a szinte korlátlan szabadkereskedelmet is célkeresztbe állítja.
Trump valójában újra keverné a paklit a játék során, miután rájött, hogy Amerika már elpazarolta a legjobb lapjait, és most hátrányba került.
- fogalmazta meg Kosztur András.
A republikánus elnök úgy látja, hogy a világ hatalmi egyensúlya gyors és jelentős változásokon megy keresztül. Az elmúlt évek eseményei világosan kedvezőtlenül alakultak az Egyesült Államok számára, míg Kína látványosan megerősödött. Oroszország is visszalépett a globális politikai színtérre, mint egy meghatározó szereplő, és a globális Dél országai közül több is egyre aktívabban lép fel a nemzetközi porondon.
A kutató kifejtette, hogy az amerikai vámpolitika hátterében részben reálgazdasági kényszerek állnak: az Egyesült Államok államadóssága rövid távon fenntarthatatlanná válhat, amit a kereskedelmi mérleg javításával és a hazai ipar újraindításával próbálnak ellensúlyozni.
A világkereskedelem növekedése éppen azt a környezetet teremtette meg, amely lehetővé tette, hogy a dollár a globális tartalékvalutává emelkedjen. Ez az exkluzív státusz Washington számára olyan pénzügyi rugalmasságot biztosít, amely más országok számára nem elérhető.
Természetesen, itt van egy egyedi változat a „- emelte ki” kifejezésre: - hangsúlyozta.
Kosztur András véleménye szerint Washington jelenlegi stratégiája a globális politikai feszültségekre épít. Úgy véli, hogy a világ különböző államai a megosztottság miatt készségesebbek lehetnek engedményeket tenni az Egyesült Államoknak, cserébe saját érdekeik előmozdításáért. Ez a helyzet potenciálisan láncreakciót indíthat el, ahol a vámháború amerikai szempontból kedvezően alakulhat, míg a legnagyobb vesztesek a geopolitikai és kereskedelmi ellenfelek lesznek.
A kutató ugyanakkor arra is figyelmeztet: bár az Egyesült Államok továbbra is meghatározó világgazdasági szereplő, már nem bír kizárólagos súllyal. A vámháború következményei visszafelé is elsülhetnek, csökkenthetik az USA és a dollár nemzetközi befolyását, sőt, elidegeníthetik saját szövetségeseit is.
Az Egyesült Államok hagyományos szövetségesei közül sokan úgy tűnik, hogy elvesztek a megszokott világrend keretei között, és nehezen tudják elképzelni magukat az utóbbi évtizedekben bekövetkezett változások tükrében. Nyilvánvaló, hogy nincsenek felkészülve arra, hogy egy új, versengő nemzetközi környezetben mérjék össze erejüket, és bátran képviseljék saját érdekeiket.
- hívta fel a figyelmet Kosztur András, hozzátéve, hogy a jelenlegi szembefordulás inkább a korábbi világrend visszasírása, semmint annak jele, hogy a partnerek valóban stratégiai autonómiára törekednének. Az USA most mégis arra kényszerítheti őket, hogy alternatív partnereket keressenek, ami középtávon a szövetségi rendszer lazulását is eredményezheti.
A kutató kiemelte, hogy Trump intézkedései nem csupán irracionális döntések sorozataként értelmezhetők. Inkább egy olyan kockázatos, va banque stratégiát képviselnek, amelynek célja, hogy az Egyesült Államok minden lehetséges partnerétől kedvezőbb megállapodásokat harcoljon ki – akár nyomásgyakorlás révén is.
Ez a helyzet valódi va banque, hiszen ha kevesebben vállalkoznak az alkudozásra, mint ahogy Washington reméli, Amerika könnyen magára találhatja a dolgot. Ilyenkor vagy az asztalt kell felborítania, vagy még inkább ki kellene mutatnia a saját gyengeségeit.
- magyarázta. (A "va banque" francia kifejezés, a szerencsejátékok világából származik, szó szerint azt jelenti, hogy "bank ellen", de érhetőbb és kifejezőbb, hogy "mindent egy lapra".)
Kosztur András szerint, ha az Egyesült Államok nem cselekszik, hosszú távon súlyosan megingathatja a pozícióit.
Fontos észben tartani, hogy az Egyesült Államok jelenleg komoly kihívásokkal néz szembe, beleértve intézményi és gazdasági problémákat is. Trump most arra törekszik, hogy gyors és drasztikus megoldásokat kínáljon ezekre a nehézségekre.
- emelte ki a kutató. Az viszont még nem látható, hogy a stratégia sikeres lesz-e. A kockázat valódi, a tét pedig világrendméretű.
A vámháború következményei különösen intenzíven befolyásolhatják a kelet-ázsiai gazdasági kapcsolatokat. Kína, Japán és Dél-Korea már hosszú ideje szoros együttműködésben állnak, amit a közös csúcstalálkozók és kereskedelmi tárgyalások is alátámasztanak. Ugyanakkor Trump vámstratégiája ezen a háromszögön belül is jelentős geopolitikai átrendeződéseket generálhat.
"Japánnal és Dél-Koreával régóta stabil kapcsolata van Kínának a nézeteltérések ellenére is, amit a gazdasági adatokon túl a 2008 óta gyakran megszervezett háromoldalú csúcstalálkozók is mutatnak" - emlékeztetett a kutató. Kereskedelmi blokkokról beszélni azonban még korai lenne, a történelmi tapasztalatok alapján vélhetően egyik ország sem akar a másik kettő irányában a kelleténél jobban elköteleződni, és még ha az amerikai ajtó - részben - be is csapódik előttük, más piacokkal is megpróbálhatják ellensúlyozni azt.
Kína láthatóan nem szándékozik lemondani a globális kereskedelmi útvonalakra épülő stratégiájáról. Ennek része, hogy nem csupán a blokkok mentén, hanem a globális gazdasági együttműködés keretein belül gondolkodik. Noha Peking a kétoldalú kapcsolatokra helyezi a hangsúlyt a multilaterális megoldásokkal szemben, a nemzetközi együttműködésekkel kapcsolatban nem mutat olyan elutasítást, mint ahogy azt az új washingtoni politika sugallja.
Kosztur András ugyanakkor azt is hozzátette, hogy Peking most megpróbálja felértékelni a Japánnal és Dél-Koreával való kapcsolatok jelentőségét, főleg az amerikai vámbejelentések után. Mind az Egyesült Államok, mind Kína számára presztízskérdéssé vált a vámháború, és az, hogy egymás szövetségeseit megpróbálják majd elbizonytalanítani, része lehet a játszmának.
A helyzet érdekessége abban rejlik, hogy Washington mintha tudatosan hozzájárulna partnerei bizonytalanságához. Pekingnek viszont számos szomszédos országgal feszültségei vannak, így a kínai vezetés kénytelen lehet engedményeket tenni, ha valóban szeretné megváltoztatni ezeknek az államoknak a stratégiai orientációját. Azonban a kínai szándékok komolysága szorosan összefonódik azzal, hogy a vámháború meddig tart, és milyen következményekkel jár majd a globális gazdasági környezetre.
- nyilatkozta a kutató.
Arra a kérdésre, miben különbözik az új amerikai stratégia a hidegháború utáni liberalizmustól, Kosztur András kiemelte: az új amerikai vezetés a multilaterális intézmények helyett a kétoldalú megállapodásokat részesíti előnyben, a tartós szövetségi rendszerek helyett pedig az adott kérdésekben működő, közvetlen, érdekalapú együttműködéseket.
A kutató véleménye szerint a rugalmasság lehetősége ugyan jótékony hatással lehet az amerikai külpolitikára, de a hosszú évtizedek óta fennálló keretek, amelyek korábban az Egyesült Államok érdekeit szolgálták, most könnyen akadályozó tényezővé válhatnak. A túl sok nyitott kérdés ráadásul a Trump-adminisztráció számára is kezelhetetlenné nőheti ki magát, miközben a globális vámháború tovább feszíti a konfliktusok szálait.
Valószínű, hogy azzal kalkulálnak, hogy Amerika feltételezett és valós befolyása még mindig jelentős a globális színtéren, elegendő ahhoz, hogy a konfliktusok jelentős része végül Washington érdekeit szolgálja. Azonban eddig nem látjuk ennek biztosítékait. A világ, amely ma Washington előtt kibontakozik, gyakorlatilag már multipoláris: különböző nagy- és középhatalmak lépnek rivalizálásra egymással.
- állapította meg a kutatás vezetője.
Más vezető hatalmak, például Kína vagy India, eddig nem jelezték, hogy valóban fel kívánnák számolni a globális összefonódásokat vagy nemzetközi intézményeket - inkább azok belső erőviszonyait igyekeznek átrendezni.
A multipolaritás önmagában nem feltétlenül válságot idéz elő, ám az eltérő világképek – amelyek mind az egypólusú világrend végét jelzik – komoly konfliktusforrásokká válhatnak. Kosztur András véleménye szerint ahhoz, hogy az Egyesült Államok megőrizze vezető pozícióját a multipoláris világban, elengedhetetlen egy új, modern stratégia kidolgozása. Kérdés, hogy ezt milyen költségek árán és milyen módszerekkel képes végrehajtani.
Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója, akinek gondolatait a Facebookon itt, míg a Telegramon itt követheti figyelemmel. Legutóbb az orosz sarkvidéki stratégiáról osztotta meg véleményét.
