Ez a tanács sokszor bántó és mérgező lehet, még akkor is, ha a szándék mögötte jó: ilyenkor a legjobb, ha elengeded a dolgokat.
Melyik megyében van Kőszeg? 6 kérdés a magyar földrajzból, amire illik tudni a választ
A toxikus pozitivitás egyfajta kényszeres magatartás, amely abból a hitből táplálkozik, hogy minden élethelyzetet csakis pozitív fényben szabad látnunk. Ez a szemlélet arra sarkallja az embereket, hogy még a legmegrázóbb vagy legnehezebb élményeket is mosolygósan, derűsen értékeljék.
A mérgező pozitivitás következtében az emberek hajlamosak elnyomni a negatív érzéseiket, bagatellizálni a gyászt, és nyomást gyakorolni magukra vagy másokra, hogy úgy viselkedjenek, mintha minden rendben lenne, még akkor is, ha valójában éppen belső harcot vívnak vagy nehéz érzelmi helyzetekkel küzdenek.
Sokféleképpen kialakulhat a mérgező pozitivitás, amelyből nehéz megszabadulni. Előfordulhat, hogy valaki egy belső szorongás miatt megpróbál mindig boldognak látszani, és mindent pozitív színben feltüntetni. De lehet a kiváltó ok egy külső nyomás is, például amikor az emberek azt mondják egy gyászoló személynek, hogy lépjen tovább, vagy arra buzdítják, hogy keresse a veszteségében a pozitívumot. Még ha jó szándék is vezérli ezeket a mondatokat, akkor is elfojtják az egészséges megküzdés lehetőségét. A nehéz érzelmeknek ugyanúgy helyük és szerepük van az ember életében, mint a könnyű, boldog érzéseknek.
Az utóbbi években a médiában is erősen túl volt hangsúlyozva a pozitív gondolkodás előnye, és a könyvesboltok polcain is tucatszámra jelentek meg az olyan önsegítő könyvek, amik az élet napos oldalára hívogatták az olvasókat. Azonban a napos oldalon is le lehet égni. Számtalan kísérlettel és felméréssel vizsgálták, hogy a magas önbecsülés támogathatja-e a pozitív gondolkodást, és a kettő együtt csökkentheti-e ezzel az öngyilkos gondolatok és a depresszió kialakulásának kockázatát. Amellett, hogy az egészséges önkép és a jóban való bizakodás sokat segíthet, még nem fog minden problémát megoldani. Hasonló hangsúllyal van jelen a társadalmi és társas kapcsolatok biztonsági hálója, ugyanis a pozitív gondolkodás nem légüres térben létezik és nem csodaszer az élet minden kihívására.
A pozitív gondolkodással kapcsolatos kutatások általában az optimista szemlélet előnyeire összpontosítanak, azonban a negatív érzelmek elnyomása okán kialakuló nehézségeket már nem tárgyalják. Az erőltetett derű annak is elzárja az útját, hogy a nehézségekről kendőzetlenül lehessen beszélni és stigmatizálja a segítségkérést is.
Gyakran olyan pillanatokban bukkannak fel ezek a kényszerítő megjegyzések, amikor az embernek még nincs lehetősége feldolgozni a helyzetet. Gondoljunk csak egy katasztrófahelyzetre, ahol valaki azt mondja, hogy „minden úgy történik, ahogy kell”. Az ilyen, mindig optimista emberek által hangoztatott mondatok óriási nyomást gyakorolhatnak azokra, akik éppen lelki nehézségekkel küzdenek, hiszen könnyen úgy érezhetik, hogy minősítve vannak. Talán a leggyakoribb, amikor valaki azt mondja, hogy „lehetne rosszabb is”, így próbálja meg nyugtatni a másikat, mintha ezzel csökkenteni tudná a problémáit. A traumák és veszteségek összehasonlítása körülbelül annyira hasznos, mint amikor egy óvodás azt próbálja bizonygatni, hogy az ő anyukája a legszebb a világon. Mindenki saját maga éli meg a fájdalmát, és az, hogy ki mennyire nehezen dolgozza fel a veszteségeit, teljesen egyéni és nem mérhető.
A derűs és optimista életfelfogás alapvetően nem rossz dolog. Ugyanakkor fontos, hogy ne essünk abba a csapdába, hogy a pozitivitásra való törekvés közben figyelmen kívül hagyjuk a valós kihívásokat és nehézségeket. Azok az egyének, akik kizárólag a fényes oldalát látják az életnek, könnyen elnyomhatják a mélyebb, rejtett pszichológiai problémákat, amelyekkel szembenézve valódi fejlődés érhető el.
