Törley Katalin kifejezte, hogy ameddig a pedagógusokat ilyen módon alábecsülik, nem kíván visszatérni a tanítási pályára.

A HVG beszámolója szerint négy elbocsátott kollégájuk első fokon pert indított a Belső-pesti Tankerületi Központ ellen, és a tárgyalás során már az elején világossá tették, hogy nem kívánják visszanyerni az állásukat. De vajon mi állhat ennek a döntésnek a hátterében?

Törley Katalin: Kezdetben mindannyian abban reménykedtünk, hogy visszanyerjük az állásunkat, ám hamar kiderült, hogy egy ilyen jogi eljárás rendkívül hosszadalmas lehet (az elbocsátás 2022 szeptemberében történt - a szerk.). Nem volt lehetőségünk előre látni, hogy milyen helyzetek alakulnak ki majd az iskolában és az oktatás terén évek múltán, hiszen a másodfokú és a kúriai eljárások is vártak ránk. Sajnos már két év elteltével is azt tapasztaljuk – és még messze vagyunk az ügy végkifejletétől –, hogy ha esetleg most visszahelyeznének minket, akkor ismételt tiltakozásokra kényszerülnénk. Viszont, ha a per végén olyan körülmények alakulnak ki, amelyek lehetővé teszik a nyugodt munkát, akkor biztosan visszatérünk, de kérdéses, hogy ezt megéljük-e.

A Karinthy Gimnáziumból elbocsátott tanárok ügyét a bíró a tankerület javára döntötte el polgári engedetlenség indokával, míg az önök által indított per esetében más érvek és körülmények játszottak szerepet. Az eltérések hátterében valószínűleg a konkrét jogi érvek, a felek közötti különbségek, valamint a jogi precedensek állnak. Míg az egyik esetben a bíró a tankerület érdekeit védte, a másik ügyben a tanárok védelmében szólalhatott meg a bíróság. Fontos, hogy figyelembe vegyük a két ügy körülményeit és a jogi érvelést, hogy megértsük a döntések közötti eltéréseket.

T. K.: Az ő elbocsátásukról két hónappal a mi kirúgásunk után gondoskodott az esetükben területileg illetékes tankerület. Lehet, hogy ott már ügyesebben készítették elő a rendkívüli felmondást, mint nálunk. A karinthys tanárok esetében a bírónő az ítélethirdetéskor ugyan elmondta, hogy ez az ügy nem fekete és fehér, de számára a döntés meghozatalánál fontosabbak voltak a munkaügyi, mint az alapjogi szempontok. A mi esetünkben sokat nyomott a latban, hogy jó pár kolléga nyilatkozott arról, hogy ők sokkal több órát mulasztottak polgári engedetlenség miatt ugyanabban a tankerületben, mint mi, mégsem rúgták ki őket. A bíró többek között emiatt sem látta logikusnak, hogy Marosi Beatrix akkori tankerületi vezető miért pont minket tett lapátra. Kifejezetten meghatottan és örömmel vettem tudomásul, hogy ez a szolidáris kiállás sokat számított az ítélet meghozatalában. Ez nemcsak egy szimbolikus tett volt, de arra is bizonyíték, hogy igenis van hatása a szolidaritásnak.

A HVG értesülései alapján elképzelhető, hogy a tankerület nem fogja elfogadni a számukra kedvezőtlen ítéletet, és fellebbezni fog. Milyen eredményekre számíthatunk a másodfokú eljárásban, vagy akár a Kúrián?

T. K.: Határozottan hiszem, hogy...

Akkor is helyes volt a döntésünk, ha közben jogi normákat léptünk át, hiszen mindez egy olyan nemes cél érdekében történt, amely felülmúlja a cselekedeteink által okozott kárt.

Az eljárásunk rendkívül különleges, mivel alapvető jogok és munkajogi kérdések ütköznek egymással. Kíváncsi vagyok, hogy másodfokon milyen megközelítést fognak alkalmazni ennek a bonyolult helyzetnek az értelmezésében.

Idén nyáron számos iskolaigazgatónak nem sikerült elnyernie az igazgatói pozícióját, akik nyíltan kifejezték ellenvéleményüket a kormány oktatáspolitikájával kapcsolatban. Közéjük tartozik Fazekas Csaba, a Kölcsey iskola vezetője is, aki bátor kiállásával támogatta a polgári engedetlenkedő tanárokat. Ön hogyan értékeli ezt a helyzetet? Úgy véli, hogy mindez a megfélemlítés egy újabb megnyilvánulása, akárcsak az önök elbocsátása?

T. K.: Az a tény, hogy azok az igazgatók, akikkel a szülők és a diákok az elmúlt évek során elégedettek voltak, most hirtelen, akár egyedüli pályázóként, nem kapták meg a folytatás lehetőségét, számomra kisstílű bosszúállásnak tűnik. Az oktatás világában manapság sokszor a megtorlás eszközét használják ahelyett, hogy valódi párbeszédet folytatnának a döntéshozók a gyakorlati területen dolgozókkal.