Tiltani? Talán még kockázatosabb, mint a problémát megoldani.
Frank-Walter Steinmeier, Németország elnöke nemrégiben nyilvánosan kifejezte aggodalmát az AfD párt tevékenysége miatt, és gyakorlatilag a betiltásuk mellett érvelt. Ez a felvetés nem újkeletű, hiszen a második világháború után kialakított német jogi keretrendszer lehetőséget biztosít arra, hogy a neonáci és alkotmányos rendet fenyegető politikai csoportok ellen lépjenek fel.
Az AfD közel 30%-os támogatottsága révén valójában egyfajta társadalmi protestplatformmá vált, amely különféle szavazói csoportokat vonz. Miközben valóban van benne egy neonáci szárny is, a párt vonzereje kiterjed a csalódott CDU-s támogatókra is. Steinmeier reakciója, amely szerint ha az SPD nem tudja visszaszerezni az AfD szavazóit, akkor be kellene tiltani a pártot, valószínűleg csak tovább szítaná a feszültségeket, és nem kis mértékben.
Az SPD hanyatlásnak indult, ez elég tisztán látszik. Ugyan az elmúlt 25 évben két kancellárja volt, és 1998 óta minden évben koalíciós kormány tagja volt, kivéve négy évet, mostanra a párt támogatottsága 15%-ra esett le. A közvélemény-kutatások szerint az AfD támogatottsága 26%-on áll, ami növekedést jelent a legutóbbi választáson elért 22%-hoz képest.
A társadalmi protestmozgalom gyökerei lényegesen eltérnek a keletnémet tartományokban, mint a régi nyugatnémet területeken: míg az EU-támogatások és a belső pénzügyi transzferek bősége nem tudta megállítani az egykori NDK területein tapasztalható gazdasági visszaesést és népességcsökkenést, ezek a problémák együtt jártak a radikalizálódás növekedésével is. A helyzet komplexitása nyilvánvalóan sokkal több kreativitást követel meg, mint csupán annyira redukálni a választ, hogy egy pártot betiltunk.
Valóban találkozhatunk hasonló esetekkel, ahol a német alkotmánybíróság akár egy neonáci pártot is eltüntethet a politikai palettáról. Ugyanakkor fontos megérteni, hogy ez nem csupán helyi jelenség, hanem egy globális problémáról van szó, amelyre társadalmi szinten kell reagálni. Továbbá, ha valaki a jogi kereteket próbálja felhasználni politikai ellenfelei elnyomására, az gyakran visszaüthet, és hosszú távon a demokratikus értékeket is veszélyeztetheti.
Vlagyimir Putyin számára a jogrendszer irányítása teljes mértékben a kezében van, így nem meglepő, hogy kihasználja ezt a hatalmat. Donald Trump esetében viszont még kérdéses, hogy miként alakul a helyzet. A sokat emlegetett áldozati narratíva, amely a boszorkányüldözésre épít, segítette őt a választási győzelemhez, de az utóbbi időszak demokrata sikerei azt jelzik, hogy a társadalom különböző rétegei talán nem várják el tőle, hogy jogi eszközökkel álljon bosszút ellenfelein. Az emberek véleménye sokszínű, és a politikai táj folyamatosan változik, így Trump jövője kérdéses marad.
Márpedig látványos az, amikor volt nemzetbiztonsági tanácsadójánál, John Boltonnál először hajnali házkutatást tartanak vélt jogellenes iratkezelés miatt, majd utána meg is vádolják ezzel, miközben Bolton fő bűne, hogy írt egy Trump-kritikus könyvet a Fehér Házban töltött közös napjaikról még az első ciklus alatt.
Aki ma kész arra, hogy egy tőlünk távol eső polgártársunkat jogi úton üldözze, legyen az személyes vagy politikai motivációval, az holnap akár velünk szemben is felléphet. Ezt a tanulságot már számtalan alkalommal levontuk a történelemből.
