Sulyok Tamás: Tudjátok, mi a titka Chuck Norrisnak, amikor nehézségek adódnak?

A Budapesti Ügyvédi Kamara 150. évfordulóját a Magyar Nemzeti Múzeum impozáns falai között ünnepelték. Az eseményen Sulyok Tamás köztársasági elnök mellett Tuzson Bence igazságügyi miniszter, Zsigmond Gábor, a múzeum elnöke, valamint Tóth M. Gábor, a BÜK elnöke is köszöntötte a jelenlévőket. A rendezvény különlegességét egy meglepetésvendég jelenléte adta, aki egy titkos ajándékkal is készült a kamara tagjainak, ezzel még emlékezetesebbé téve az ünneplést.

Az 1867-es kiegyezést követően megnyílt a "boldog békeidők" korszaka, amely nem csupán a polgári fejlődés szempontjából volt jelentős, hanem az önálló hivatásrendként kibontakozó magyar, különösen a budapesti ügyvédség számára is kulcsfontosságú időszak volt. Ezt a jelentőséget tükrözi az ügyvédi rendtartásra vonatkozó, 150 évvel ezelőtt, 1874-ben elfogadott XXXIV. törvénycikk, amelynek egyik legfontosabb újítása a kötelező kamarai tagság bevezetése volt. E törvénycikk megalapozta az ügyvédség szervezeti kereteit, lehetővé téve ezzel a hivatásrend szakszerűbb és hatékonyabb működését.

A törvényhez fűzött indoklásban olvasható megállapítás szerint: "...az ügyvédi kamarák megfelelő szervezeti felépítése elengedhetetlen ahhoz, hogy a rájuk bízott hatásköröket az ügyvédség valódi érdekeinek szolgálatában gyakorolják. Ezen túlmenően az ügyvédi kar tiszteletének és tekintélyének megőrzése minden ügyvéd közös felelőssége." A törvény 1875. január 1-jén lépett hatályba, így 2025-ben már 150 éve működik a kamarai keretek között az ügyvédség hivatásrendje.

A kerek évfordulót a Budapesti Ügyvédi Kamara (BÜK) és a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) közös rendezésében megvalósuló, az állandó történeti kiállításba ágyazottan 2025. június 22-ig, a Múzeumok Éjszakájáig látogatható időszaki kiállítás koronázza meg. A kiállítás ünnepélyes megnyitása a Budapest Ügyvédi Kamara alapításának napra pontosan 150. évfordulóján, a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében volt, ahol beszédet mondott Sulyok Tamás köztársasági elnök, Tuzson Bence igazságügyi miniszter, Zsigmond Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója és Tóth M. Gábor, a BÜK elnöke és egy meglepetésvendég is.

A Próká-Torok elnevezésű BÜK-kórus Himnusz-interprtációja után Zsigmond Gábor nyitotta a köszöntők sorozatát. Elmondta, hogy a modern Magyarország megteremtésének egyik sarokköve volt a 150 évvel ezelőtti törvény, amellyel megszületett a Budapesti Ügyvédi Kamara. Ez sokkal nehezebben látható és láttatható, mint egy pályaudvar vagy épület, viszont a magyar stabilitás ugyanolyan tartópillére.

A kiállítás bemutatja a magyar ügyvédség történetének szoros összefonódását Magyarország fejlődésével, rámutatva, hogy a jogászok szerepe és fejlődése szorosan összefügg a nemzet történelmi fordulópontjaival. Az érdeklődők megismerhetik a szegedi boszorkányüldözés eseményeit, a martfűi rém ügyét, a kommunizmus időszakának koncepciós pereit, valamint Matuska Szilveszter hídrobbantási ügyét, amelyek mind hozzájárultak az ügyvédség alakulásához. A Magyar Nemzeti Múzeum klasszikus kiállítása mellett a Budapesti Ügyvédi Kamara emlékiratai, a Rendőrmúzeum, valamint a Semmelweis Orvostudományi Egyetem tárlatai is gazdagítják az élményt, lehetőséget adva a látogatóknak, hogy mélyebb bepillantást nyerjenek a jogi szakma sokszínű történetébe.

Másodikként a pulpitusra lépett Tóth M. Gábor, aki a kiállítás társkurátora is egyben. Beszédét azzal nyitotta, hogy Jókai Mór szavain keresztül rávilágított: „Mindenfelé keressük a magyar nemzetet, csak ott nem, ahol van: körülöttünk és a mai napon.” Tóth Gábor a magyar ügyvédség és a nemzet történetének szoros összefonódásáról beszélt, hangsúlyozva, hogy ez a 150 év a legemlékezetesebb és legfelszabadítóbb pillanatokkal teli időszak.

A múltat nem lehet végleg eltüntetni, és nem is szabad elfeledni.

- hangsúlyozta, hogy az ügyvédség nem csupán 150 éves történettel büszkélkedhet, hanem évszázadok mélyére nyúlik vissza. Ezt követően részletezte a törvényjavaslat elfogadásának nehézségeit és kihívásait, amelynek végső eredményeként 1875. február 20-án, 430 ügyvéd jelenlétében megalakult a Budapesti Ügyvédi Kamara. Ezzel a lépéssel az ügyvédi hivatás "több mint fél évszázados fejlődési pályáját" zárták le.

Két héttel ezelőtt kezdődtek meg az előkészületek, amelyek célja, hogy minden részlet méltó legyen az ünnephez. Ezt a gondolatot egy Márai idézettel hangsúlyozta, mely így szól: "ha ünnepelsz, ünnepelj rendesen".

Sulyok Tamás, a köztársasági elnök, aki korábban az Alkotmánybíróság elnöki posztját is betöltötte, valamint a Szegedi Ügyvédi Kamara egykori tagja, beszédét Deák Ferenc életéről szóló gondolatokkal indította. Deák, aki szintén Budapesten vágott bele ügyvédi karrierjébe, a "szabadság és rend" elvét hirdette, amely irányelv máig inspirálóan hat a joggyakorlatra és a társadalmi értékekre.

Másfél évszázaddal ezelőtt egy új fejezet nyílt meg a jogi szakma történetében: elérkezett az ügyvédség egységesítése és modernizálása.

- mondta Sulyok. A kamarák egységbe tömörítették az ügyvédeket, amely megerősítette a szakmát és önálló arculatot teremtett magának. "Az Osztrák-Magyar Monarchia kinyilvánította, hogy jogi keretek között kíván működni" - emelte ki. Az ügyvéd hivatása a jog védelme, az ügyvédek a jogrend nélkülözhetetlen őrei, erősítette meg.

Az ügyvédi kar a magyar állam létfontosságú, alkotmányos értéke, független az államtól és funkciójában nélkülözhetetlen - tette hozzá. Ezután két évtizedes ügyvédi pályafutásáról osztott meg néhány gondolatot, majd visszatért az ügyvédi pálya kihívásaira és nehézségeire és pozitív oldalaira, mint például az elesettek megsegítésére.

Tudják, mit csinál Chuck Norris, ha bajban van? Felkeres egy budapesti ügyvédet

- Viccelődött a köztársasági elnök, nem éppen bombasztikus eredménnyel, majd visszatért az ügyvéd szakma erényeinek méltatásához. Hangsúlyozta, hogy elnöki szerepében is arra törekszik, hogy támogassa a kamara függetlenségét és egységét.

Ezután a Próká-Torok egy Vivaldi kórusművet adott elő, majd Tuzson Bence igazságügyi miniszter lépett a mikrofonhoz. Elmondta, hogy nem miniszterként, hanem ügyvédként van jelen a rendezvényen - hiszen a BÜK tagja -, majd méltatta az épületet és a kiállítást is, összehasonlítva ezeket a bírósági döntésekkel.

Mesélnek ezek az épületek, átérezzük és érezzük azt a kort

- mondta Tuzson, majd párhuzamot vont a bírósági beadványokkal, döntésekkel és ügyvédi papírokkal, amelyek együtt mesélik a múltat. Kitért arra, hogy a mai ügyvédeknek is óriási a felelőssége, hiszen a jövő nemzedéke ebből tudja majd meg, hogy hogyan éltünk most és milyen volt "a mai ember".

A magyar történelem és az ügyvédség fejlődése közötti összefüggések vizsgálata során különösen figyelemre méltó az 1950-es évek súlyos nyomása, valamint a 1990-es évek körüli bizonytalanság. Az előadó hangsúlyozta, hogy az ügyvédség jövője rendkívül izgalmas kérdéseket vet fel, hiszen olyan jelentős társadalmi átalakulások tanúi vagyunk, amelyek éppen most zajlanak. "Gutenberget és Zuckerberget egy lélegzetvétellel emlegetjük majd" - tette hozzá, utalva arra, hogy a könyvnyomtatás és a közösségi média forradalmasította a kommunikációt és az információáramlást. Kiemelte, hogy a mesterséges intelligencia szerepe még inkább meg fogja formálni a jövőt, és ennek hatásai messze túlmutatnak a jelenlegi elképzeléseinken.

Viszont az emberek kérdéseiben csak emberek dönthetnek, ez nem változott és nem is fog megváltozni

- hangsúlyozta zárásként.

Tóth M. Gábor meglepetésvendégként Kapa Mátyás ügyvédet konferálta fel, aki bemutatta az Ügyvédsors, másfél zivataros évszázad című könyvet, amelyet két évvel ezelőtt kezdtek tervezni erre a jeles alkalomra. Elmondta, hogy igyekezett egy olvasmányos, laikusok számára és érthető és élvezetes módon írta meg a történetet, ahol egy fiktív család generációin keresztül mutatják be a 150 évet.

Felfedeztem, hogy óriási előnyt jelent, ha olyan személyekről írok, akik már eltávoztak az élők sorából. Hiszen ők nem tudják megcáfolni, hogy valójában nem így zajlottak a dolgok.

- jegyezte meg, majd elmondta, hogy ennél a könyvnél ez másabb volt, hiszen az elmúlt 150 évben élt ügyvédek leszármazottjai még mindig élnek.