Árpa Attila véleménye szerint manapság a hagyományos férfiideál sokak szemében toxikus maszkulinitásnak számít. Az a kép, amely a férfiakat erőszakosnak, dominálónak vagy érzelmileg zárkózottnak mutatja be, egyre inkább ellentmondásba kerül a modern társa

"Soha nem lesz kontyom" - mondta a Nagyfiúk című műsorban Peller Mariann kérdésére Árpa Attila, hozzátéve: komoly különbséget lát aközött, hogy valaki feminista vagy feminin, és a heteroszexuális, asszertív férfiak egyre inkább kisebbségbe szorulnak. Úgy véli, ez a jelenség nem csak az ő generációjában érzékelhető.

A színész németországi gyermekkora formálta azt a férfiképet, amelyet manapság sokan elvetnek.

A férfiak a sarkon gyülekeztek, füstfelhőket eregetve, poharaikban a sör habzott. A szavak néha élesebbek voltak, mint a cigaretták füstje, és ha valaki viccelődött egy női idomokról, az még nem számított illetlenségnek.

A nyolcvanas évek világa egy igazi nosztalgikus utazás, amely tele volt színekben pompázó ruhákkal, vidám zenékkel és felejthetetlen filmélményekkel. Ekkoriban a mozi hőse nem más volt, mint Sir Sean Connery, aki James Bondként a férfiideál megtestesítőjévé vált. Számomra ő képviselte azt a magabiztos, sármos karaktert, akire mindenki felnézett. Emlékszem, mennyire megragadott, ahogyan Bond a nőket kezdeményezte; ha egy hölgy nemet mondott, ő mégis szenvedélyesen odalépett, és megcsókolta őt. Néha még egy pofont is lekevert, ami a mai szemléletünkben elfogadhatatlan, de akkoriban ez a férfiasság egyik megnyilvánulása volt. Tudom, hogy ezek a viselkedési formák nem helyesek, de a nyolcvanas évek popkultúrája és a filmek hatása alatt nőttem fel, és ez formálta a látásmódomat.

Árpa Attilát elmondása szerint az édesanyja ugyanakkor arra tanította, hogy a nőket tisztelni kell - így próbálja ötvözni a klasszikus férfiszerepet a tiszteletteljes viselkedéssel.

Régen azt mondták, hogy valaki bátran kiáll a saját véleménye mellett. Ma viszont sokan toxikus maszkulinitásnak titulálják ezt a magatartást.

- tette hozzá.

A beszélgetés során felmerült, hogy Árpa Attila korábban saját magát nárcisztikus szociopatának titulálta. Most azonban pontosabb képet festett magáról: elismeri, hogy van benne némi nárcizmus és szociopátia, de hangsúlyozza, hogy ezek nem jellemzik domináló módon. Különösen kiemelte empatikus természetét, amely véleménye szerint ellentmond a diagnózisnak.