Vészjelzés érkezett: a magyar burgonya eltűnésének jelei mutatkoznak a földeken, és már most külföldi forrásokból szerzik be a termést.
Már az elmúlt hőséggel sújtott években drasztikusan csökkent a magyar burgonya mennyisége, és könnyen előfordulhat, hogy tíz év múlva már meg sem terem a krumpli Magyarországon. Nyugtalanító jelentést adtak közre magyar tudósok.
Évtizedekkel ezelőtt a magyar burgonya még a Szovjetunió piacait is elérte, mára viszont a hazai termelés csupán a belföldi szükségletek felét képes fedezni. A helyzet egyre aggasztóbb: a hazai termés jelentős része gyakorlatilag eltűnt, és ha a jelenlegi trendek nem változnak, egy-két évtized múlva már nem lesz lehetőség természetes körülmények között burgonyát termeszteni Magyarország területén. A probléma gyökere a folyamatosan emelkedő hőmérséklet és az újonnan megjelenő kártevők, amelyek súlyosan befolyásolják a termelést. Friss kutatások során magyar tudósok feltárták, hogy miként alakult a burgonya termelésének csökkenése az elmúlt évtizedekben, és előrejelzéseik alapján megjósolták, hogy mikor tűnhet el végleg a burgonyatermesztés lehetősége a magyar földekről.
A Peruban és Chilében őshonos növény a 18. század végén, német közvetítéssel jutott el Magyarországra. II. József, akit a Kalapos király néven ismernek, uralkodása alatt adókedvezményekkel ösztönözte a krumpli termesztését, így ez a tápanyagban gazdag növény hamarosan a magyar konyha elengedhetetlen alapélelmiszerévé vált. Annak ellenére, hogy a Kárpát-medence a krumplitermesztés déli határvidékének számít, a növény itt kétszáz éven át kifejezetten jól érezte magát a helyi éghajlatban.
A 2000-es évek során tapasztalható felmelegedés, különösen a forró nyarak növekvő gyakorisága, úgy tűnik, véglegesen befolyásolja a mezőgazdasági tájat. Míg az ezredforduló környékén az ország jelentős részén csupán néhány év volt, amely túl melegnek számított, mára a helyzet drámaian megváltozott: a legtöbb régióban már csak ritkán találhatóak olyan időszakok, amikor a burgonya termesztésének körülményei kedvezőek. Ezt a megállapítást a legfrissebb kutatás hangsúlyozza. A kutatás módszertanának egyik központi eleme a júliusi hőmérséklet, mivel ez a hónap kulcsszerepet játszik abban, hogy a növény képes-e teljesíteni fejlődési ciklusát az adott területen. Vagyis a kérdés nem csupán az, hogy érdemes-e termeszteni az adott helyszínen, hanem hogy egyáltalán lehetséges-e mindez a megváltozott klimatikus viszonyok között.
A legnagyobb visszaesést először Észak-Alföld és Közép-Magyarország tapasztalta, ami következtében a fő termelőterületek Csongrád-Csanád és Bács-Kiskun vármegyékre tevődtek át. Azonban együttvéve is mindössze a 2000-es években Pest vármegyében elért mennyiség felét tudják produkálni.
A Dél-Alföldön a helyzet már olyannyira kritikus, hogy a hűtőöntözés alkalmazása nélkül szinte lehetetlen a mezőgazdasági termelés fenntartása - figyelmeztetnek a kutatás készítői, az ELTE Meteorológiai Tanszékének és a MATE Agronómiai Tanszékének szakértői, Szabó Péter, Somfalvi-Tóth Katalin és Pongrácz Rita.
És még csak nem is említettük az egyre elterjedtebb burgonyamolyok által okozott károkat. A globális felmelegedés és a forró nyári hónapok fokozódása lehetővé tette, hogy a 2015-ben megjelent burgonyamolyok tartósan megtelepedjenek, és most már érezhetően fenyegetik a burgonyatermesztést.
A 2000-es évek elején még nagyjából 800 ezer tonna burgonyát takarítottak be itthon, mára ez a mennyiség a negyedére esett vissza - és a csökkenő tendencia nem akar változni. 2021 és 2024 között különösen gyengék voltak a termeszthetőségi mutatók.
Tíz évvel ezelőtt a magyar fogyasztás közel 90%-át a hazai krumpli tette ki, azonban mára ennek a mennyiségnek alig a felét tudjuk megtermelni. A termesztés drámai visszaesése miatt a magyar krumpli általában már a tavasz beköszöntése előtt elfogy, sokszor már január végére vagy február közepére elérjük a végállomást. Az igényeket főként francia, német, lengyel és holland importtal pótolják, ami jól mutatja, hogy mennyire megváltozott a hazai krumpli piaca az elmúlt évtizedben.
Az elmúlt évtized során az ország területének körülbelül 40 százaléka vált csak alkalmasnak a mezőgazdasági termelésre. A helyzet azonban aggasztóan romlik: a gyakoribb hőhullámok és a melegkedvelő kártevők elszaporodása miatt a következő tíz-tizenöt évben várhatóan ez az arány 20-25 százalékra csökken, ami drámai változást jelent a mezőgazdaság számára.
Ha a dolgok a jelenlegi irányvonal szerint folytatódnak, és a legrosszabb forgatókönyvet képzeljük el, akkor a jövőnk sötét árnyékot vethet ránk. A stagnálás és a folyamatos problémák szorításában nemcsak a lehetőségeink szűkülnek, hanem a bizalom és a remény is fokozatosan elvész. Az elmaradt fejlődés, a megoldatlan kihívások és a feszültségek csak tovább mélyíthetik a válságot, ami nem csupán egyéni szinten, hanem társadalmi szinten is komoly következményekkel járhat. Ha nem találunk új utakat és megoldásokat, a pesszimista forgatókönyv valósággá válhat, és egy olyan jövőt teremt, amelyben a stagnálás és a kilátástalanság uralkodik.
A realista forgatókönyv alapján, amely 2040-től számít jelentős üvegházhatású gázkibocsátás-csökkentésre, a globális felmelegedés ütemének mérséklődése várható. Ennek ellenére a jelenlegi termőföldek jelentős része valószínűleg alkalmatlanná válik a mezőgazdasági termelésre. Ugyanakkor az ország egy szűkebb területén még mindig lesznek olyan helyszínek, ahol a burgonya termesztése korlátozott mértékben folytatható. Ehhez persze elengedhetetlen az öntözés és a hatékony kártevő-elleni védekezés alkalmazása.
Van egy optimista "zöld forgatókönyv" is, amely a párizsi klímacélok betartására épít, és legfeljebb 2 Celsius fokos globális felmelegedést feltételez. A szerzők szerint ennek a forgatókönyvnek a megvalósulása jelenti az egyetlen lehetőséget arra, hogy ismét kiterjedt területeken termeszthessünk jó minőségű hazai burgonyát, elkerülve ezzel az importfüggőséget. Azonban Magyarország jelentős része - még a legkedvezőbb körülmények között is - véglegesen elveszítheti a burgonya-termelés lehetőségét, ami elkerülhetetlenné teszi az importálást.
