Orsós Lajos: Egy megakadt gondolat és négy egyéb tényező segített abban, hogy kiszabaduljak a cigánytelep szorításából.

A nap, amikor az ég vörös lett, a naplemente pedig zölden tetszelgett

Miközben azon megy a vita, hogy nőtt, vagy csökkent a szegények száma Magyarországon, az biztosan tudható, hogy az egyenlőtlenségek drasztikusan nőnek. Ma már a leggazdagabb 100 magyar rendelkezik a magyar háztartások pénzügyi vagyonának több mint 13 százalékával, miközben 2005-ben még csak 2,5 százalék volt ez az arány. A lakosság legszegényebb 50 százaléka pedig kénytelen beérni az összvagyon mindössze 7 százalékával. Közülük több millióan szegénységben élnek, és egy-két együttérző szocioriporton kívül a többség széttárja a kezét és szemet huny felettük. Nem sokan képesek megmutatni a kiutat, elmondani, mik a szükséges és lehetséges lépések, lelki muníciót adni a küzdelmekhez. Személyes tapasztalatból, hitelesen pláne nem.

A Ma is tanultam valamit podcast mostani vendége, Orsós Lajos, azon kevesek egyike, akinek sikerült kitörnie a szegénység reménytelen bugyrából, egy somogyi cigánytelepről, és nagy küzdelmek árán egy kereskedelmi tévé hírigazgatóságáig jutott. Nemrég saját vállalkozást alapított és egyedülálló mentorprogramot indított azzal a küldetéssel, hogy tapasztalatait megosztva másokon segítsen.

Számos különböző mérőszám segítségével próbálják meghatározni, ki számít szegénynek, Orsós Lajos véleménye szerint pedig azokat tekinthetjük szegénynek, akiknek egy váratlan, 100 ezer forintos kiadás jelentős terhet ró egy adott hónapban. Ha ezt a kritériumot figyelembe vesszük, akkor legalább 2,5 millió ember él ilyen megpróbáltatással Magyarországon.

A legnagyobb gond nem csupán az anyagi hiányosság, hanem az, hogy a lehetőségek szűkösek. A lehetőségek a legnagyobb kincs, ám ezekből van a legkevesebb. A szegénység köre rendkívül zárt, különösen egy cigánytelepen. Itt nehéz a fejlődés, a tanulás, mert nincsenek olyan pozitív példák vagy inspiráló minták, amelyek mentén elindulhatnál egy új úton.

A legmélyebb korlátok gyakran a lélek mélyéből erednek. "Ha szegény családba születsz, ha a mindennapjaid a nélkülözésről szólnak, az folyamatos nyomásként nehezedik rád. Ez a tartós feszültség könnyen trauma forrásává válhat. Az élet minden területén ott lebeg a szegénység, és olyan nehezen szabadulsz meg tőle, mint egy régi, megnehezedett kötelék."

Kisgyermekkorában, amikor még a pénz nem határozta meg mindennapjait, színes és boldog emlékek követték a cigánytelepen eltöltött időket. Az évek múlásával azonban felnőttként kezdte észlelni, hogy a vágyai és szükségletei sosem találkoznak a rendelkezésre álló forrásokkal, így egyre inkább azt tapasztalta, hogy mindig hiányzik valami.

Sosem jár annyi, amennyire szüksége lenne. Hiába vannak igényei, vágyai, azok nem teljesülhetnek, nem kaphatja meg. Annak ellenére, hogy a nővérét és őt egyedül nevelő, egy gyárban három műszakban dolgozó édesanyja igyekezett mindent előteremteni, ami csak tőle telhető volt, hogy legyen mit enni, hogy tiszta ruhában tudjanak iskolába menni. Osztálytársaival ellentétben az iskolai büfében nem tudta megvenni a csokit.

Elméjében újra és újra felbukkant édesanyja gyakran hangoztatott mondata, amely, mint egy rejtett mag, tudattalanul formálta életét és döntéseit. Mostanában azonban kezdte felismerni és feltárni ennek a gondolatnak a mélységeit, és ráébredt, hogy mennyire meghatározta az eddigi útját.

Kívánom, hogy az életetek ne hasonlítson az enyémre, hanem sokkal ragyogóbb és boldogabb legyen, mint amilyen nekem adatott!

A cigánytelepen gyakran tapasztalható, hogy ha valami probléma merül fel, vagy ha anyagi gondok adódnak, akkor a felelősséget szinte mindig másokra hárítják. Az emberek sokszor másoktól, vagy éppen a "szerencsétől" várják a megoldást. Orsós Lajos számára azonban más utat hozott a sors. Zsuzsa néni, a tanárnő, akire rábízta magát, nem engedte, hogy a nyári konyhából kiszabaduljon, amíg el nem olvassa Mark Twain híres regényének, a Huckleberry Finn kalandjainak következő fejezetét. Ez a szigorú, mégis támogató hozzáállás új perspektívát nyújtott Lajosnak. Emellett ott volt a gimnáziumi osztálytársa is, aki egy másfajta, strukturáltabb környezetben nőtt fel, és érdeklődött a cigány kultúra iránt. „De én az erő sötét oldalán álltam, míg ő a fény felé haladt” – mondta Lajos, ezzel kifejezve, hogy bár a körülményeik különböztek, a támogatás és az inspiráció ereje mindkettőjük életében döntő szerepet játszott.

A szegénység világában nem minden fekete és fehér. Rengeteg rétege van és mindenki máshogy éli meg.

és a Kiút a cigánytelepről programjában ezekről beszél hátrányos helyzetű, mélyszegénységben élő gyerekeknek, felnőtteknek, amikor elmegy hozzájuk a cigánytelepre, vagy meghívják iskolákba.

Közülük az egyik a segítség fontossága. "Mert segítség nélkül nem megy. Bárki segíthet: szomszéd, segélyszervezeti munkatárs, ha van a településen, egy idősebb jó szándékú, tapasztaltabb ember a közvetlen környezetből. De legfőképpen a tanárok fontosságát emeli ki, mert ők azok, akik képesek átjárni a két világ között, "aki meg tudja fogni a kezem, és át tud vinni azon a hídon, ami a szegénységből kivezethet egy másik világba."

Hogy mik kellenek még a kiúthoz, és közülük melyik a legeslegfontosabb, a Ma is tanultam valamit podcast adásából megtudhatja. A műsorvezetők Tokár Tamás és Fazekas Alexandra.