Felfedte titkát a magyar énekesnő, aki orális szexért cserébe kapott lehetőséget külföldi fellépésre. Érdekes részletek derültek ki a háttérben zajló eseményekről.
Sokan nem tudnak róla, de néhány óra alatt könnyedén felfedezhető ez a lenyűgöző, történelmi olasz kisváros, amely sok kincset rejt.
Számos feltörekvő művész szenved attól, hogy nem a tehetségük, hanem a kiszolgáltatottságuk alapján ítélik meg őket. Marcellina hosszú időn át csendben őrizte a titkát, miszerint pályája kezdetén egy férfi ízléstelen ajánlatot tett neki, ami mély nyomot hagyott benne.
A közelgő nagykoncertje alkalmából Marcellina úgy határozott, hogy elindít egy riportfilmsorozatot a saját YouTube-csatornáján, amelyben megosztja karrierje során szerzett élményeit. Ebből az apropóból felidézett egy megrázó, de mégis mosolygós emléket, amelyet saját magának is meglepő módon tudott elmesélni.
1973-ban, mint ifjú és ígéretes művésznő, Magay Klementinával, Kassai Katival és az Apostol együttessel indult külföldi turnéra. A négy hónapos szerződésük során fellépéseket terveztek Németországban, Svájcban és Svédországban. Azonban egészen az utolsó pillanatokig kétségek övezték a külföldi utak lehetőségét, mivel a munkavállalási engedélyük késlekedett. Ekkor történt az a bizonyos eset, amiről a Bors beszámolt.
Minden nap bejártunk az ORI épületébe (Országos Rendező Iroda), és én akkor még csak 18-19 éves voltam, tele naiv álmokkal és tapasztalatlansággal. Az ORI büféje igazi középpont volt, ahol a művészek és a szervezők gyakran összegyűltek, és szinte minden fontos ügylet ott zajlott. Én azonban senkit sem ismertem, így általában a sarokban ültem a fiúkkal, csendesen figyelve az eseményeket. Egy alkalommal, amikor kimentem egy kakaóra, váratlanul megjelent egy figura – egy kissé nyálas, korának megfelelően öregnek tűnő férfi. Megkérdezte, hogy ha netán nem sikerülne kijutnom az Apostollal, mert a vízum késlekedne, ő segítene nekem abban, hogy eljuthassak Bécsbe énekelni. Azt mondta, ha vége a szervezkedésnek, menjek fel a második emeletre, és elmondja, milyen papírokra lesz szükségem ahhoz, hogy Bécsbe is eljussak. Emlékezetes pillanat volt ez Marcellina számára.
Ahogy meséli, azon a napon valóban nem érkezett meg a vízuma, így amikor mindenki távozott, ő felkereste a második emeleten tartózkodó férfit. A férfi rendkívül barátságos és segítőkész volt, részletesen elmagyarázta, milyen fotókat kellene összegyűjtenie ahhoz, hogy ajánlani tudják őt Bécsbe. A fiatal, naiv énekesnő el volt bűvölve, hogy minden ennyire simán és egyszerűen alakul.
Leporoltam a régi emlékeket, és rohantam le, hogy felkeressem azt az embert, akit később csak Futár Bandi bácsiként emlegettek. A szakmában sokan ismerik ezt a nevet, de sajnos már nincs közöttünk. Hosszas keresgélés után végre rátaláltam, és elmondtam neki, hogy nem tudom, hogyan is fejezhetném ki a hálámat a hatalmas segítségért, amit tőle kaptam. Jéghideg tekintetével rám nézett, majd megszólalt: "Én már öreg vagyok, engem nem b*szogat senki, elég, ha csak lesz*pom." Ezt a mondatot idézte fel, és bár most nevetett a történeten, a videó elején megosztotta, hogy maga sem érti, hogyan tud egy ilyen emlék fölött mosolyogni.
Akkor fiatal lányként nem tudta, hogyan reagáljon. Hazament, és otthon tört össze. Olyan sokkot kapott, hogy estére belázasodott. Végül másnap megérkezett a vízum, de az ORI épületébe soha többé nem tette be a lábát.
Évekkel később, a sors különös fintoraként, újra összefutott azzal a férfival, aki egykoron megalázó módon bánt vele. Az ember ismételten ajánlatot tett, ígérve, hogy még nagyobb hírnevet épít neki. Marcellina azonban megjegyezte, hogy a mai napig fogalma sincs, hány fiatal lány szembesülhetett hasonló sorssal ezzel a férfival.
