Más megoldást nem talált, csak a végső utat választotta. Hiába harcoltak érte napokon át az orvosi csapatok, a 40 éves gyönyörű magyar színésznő sajnos elhunyt.
Az 1885-ben született színésznő fiatal korában elbűvölte a színpad varázsa, és karrierje szédítő sebességgel ívelt felfelé. A némafilm korszakában felfedezték különleges tehetségét, olyan neves alkotók keresték meg szerepekkel, mint Kertész Mihály, aki később Oscar-díjat nyert rendezőként szerzett hírnevet. Erzsi nemcsak a Magyar Színház pódiumán, hanem a filmvásznon is elragadóan teljesített, miközben elegáns öltözékei és kifinomult életstílusa a korszak divatjának megtestesítőjévé tették őt.
A sikerek csúcsán Erzsi élete drámai fordulatot vett. A nagyvilági életmód és a karrier kihívásai mellett egészségi problémák is megjelentek. Az egykor csillogó sztár Budapesten, a Gellért Szálló gyógyvizében kereste a megoldást. A két évig tartó ottani tartózkodás alatt férjétől, a színházigazgató Balla Kálmántól is elvált. Bár egészsége javult, és társasági élete ismét pezsgővé vált, a szakmai sikerek elmaradtak.
B. Marton Erzsi / Kép: Facebook
1925 augusztusában Erzsi újra a középpontba került, de nem éppen a vágyott módon. A korabeli újságok szerint az utolsó napjait vidámsággal töltötte, még a Városligetben is gyakran látták társaságban. Azonban augusztus 16-án reggel, budapesti otthonában, élet és halál határán találta magát, miután veronál-mérgezés révén öngyilkosságot követett el. Hiába szállították kórházba, a szervezete végül napokkal később feladta a harcot.
Erzsi tragikus öngyilkossága mélyen megrázta Budapestet. Barátai úgy vélik, hogy a szerelmi csalódás és az elhagyatottság érzése sodorta őt ebbe a végzetes döntésbe. Az egyik búcsúlevelében ezt írta: "Itt lent nem kaptam szerződést, talán odafönt majd megkapom." Szavai egyszerre hordoznak magukban keserűséget és egyfajta reményt.
B. Marton Erzsi tragédiája emlékeztet arra, hogy a csillogás mögött olykor mély fájdalmak húzódnak meg. Bár élete korán véget ért, munkássága és emléke továbbra is része a magyar kultúrtörténetnek. Nyugodjék békében!
