A magyarok "sörrel nem kocc" hagyománya nem a szabadságharc időszakában alakult ki, hanem még korábban gyökerezik. Ez a szokás a magyar kultúra részévé vált, és a közösségi összejövetelek, baráti találkozók elengedhetetlen elemévé nőtte ki magát. Az üveg

"Sörrel nem koccintunk!" - hangzik el ma is rengetegszer a magyarországi éttermek, kocsmák, klubok, vagy épp az otthonok csendjében, az emberek pedig máris tudják, miről van szó: az osztrák tisztekről - és talán magáról Haynauról -, akik az aradi vértanúk halála, vagy a világosi fegyverletétel után sörrel koccintottak, nekünk, magyaroknak pedig épp ezért százötven (más források szerint kétszáz) évig tilos ugyanezt tennünk.

Ezt az időszakot ma már szinte huszonhat évvel a hátunk mögött tudhatjuk (vagy talán még 2049-ig is elhúzódik?), de a hagyomány sok esetben továbbra is él és virágzik.

De vajon van ennek bármiféle valóságalapja? - tette fel a kérdést Hermann Róbert, a forradalom és szabadságharc kiemelkedő kutatója. A Rubicon magazin legfrissebb számában megjelent átfogó cikkében bemutatja az általa felfedezett történeti narratívákat, valamint azok kézzelfogható kontextusát.

A cikk egy meglepő és érdekes következtetésre jut: Hermann felhívta a figyelmet arra, hogy a szokás, mely szerint az emberek koccintanak, csak az 1970-es és 1980-as években terjedt el, és ekkor vált az alkoholfogyasztás etikettjének szerves részévé. Korábban a magyarok egy része mindenféle gátlás nélkül érintette össze korsóját vagy poharát a mellette ülőével, mintha ez teljesen természetes lenne.