A történelem egyik legkiemelkedőbb színésze szintén jelen lett volna az idei Budapest Pride rendezvényen.

Sir Laurence Olivier 1907. május 22-én jött világra egy francia hugenotta gyökerekkel rendelkező családban, így nevének franciás kiejtése mindig is fontos kérdés volt számára. Apja, egy anglikán lelkész, teológusi pályára szánta, ám Olivier-t a színház világa vonzotta. Eltérő ambícióik ellenére nem alakult ki családi feszültség, hiszen apja is színészi pályára vágyott a múltban. Olivier első színpadi szereplése 15 éves korában valósult meg, amikor A makrancos hölgyben lépett fel. Húszévesen már a londoni West End színpadán játszott, és az Egyesült Államokban is meghívást kapott egy próbafelvételre, ám a szerepet végül nem ő kapta meg. A harmincas évek közepén a Rómeó és Júliában Sir John Gielguddal felváltva formálta meg Rómeót és Mercutiót, ezzel tovább öregbítve hírnevét.

A harmincas évek második felétől hívták Hollywoodba és 1939-ben az Üvöltő szelek című filmmel jelölték először Oscar-díjra. Shakespeare-adaptációi közül az V. Henrik és a Hamlet - mindkettőnek főszereplője és rendezője is volt - bekerült a filmes kánonba.

Az 1946-os Oscar-gálán az előző teljesítményért különdíjat nyert, míg a Hamlet két évvel később történelmet írt, hiszen első angol filmként hódította el a legjobb filmnek járó díjat. Olivier emellett a legjobb színész elismerését is bezsebelhette. A port.hu által készített portré emlékeztet arra, hogy a Hamlet az egyetlen Shakespeare-adaptáció, amely ezt a rangos elismerést elnyerte, Olivier pedig az egyedüli színész, aki a Shakespeare által megteremtett karakterek megformálásáért kapott arany szobrocskát.

Olivier már házas volt, amikor rabul ejtette a szívét a fiatal, még csak pályája kezdetén álló színésznő, Vivien Leigh, aki szintén egy házasság kötelékeiben élt. Csak hosszú évek várakozása után, 1940-ben vált lehetővé számukra, hogy egyesüljenek, miután házastársaik végre beleegyeztek a válásba. A nagy napra augusztus 30-án került sor Santa Barbarában, ahol titokban, csupán két tanú – Katharine Hepburn és Garrison Kanin – jelenlétében mondták ki a boldogító igent.

Leigh, aki a II. világháború idején Észak-Afrikában katonákat ösztönző előadásokat tartott, súlyos egészségi problémákkal küzdött, amikor az orvosok tuberkulózist diagnosztizáltak nála. 1945-ben tragikus módon elveszítette a gyermekét, ami mély depresszióba taszította. Az évek során többször is idegösszeomlással küzdött, és fokozatosan egyre távolabb került férjétől, akivel végül csak 1960-ban váltak el.

Laurence Olivier mindössze negyvenéves volt, amikor lovaggá ütötték, ami a színészek között rendkívüli kiváltságnak számított, hiszen sem előtte, sem azóta nem részesült ilyen megtiszteltetésben ilyen fiatalon. 1970-ben pedig ő lett az első színész, aki bekerült a Lordok Házába; ezzel egyidejűleg megillette a Sir és a Lord megszólítás is. Ennek ellenére Olivier ragaszkodott ahhoz, hogy mindenki Larrynek hívja.

Élete második szakaszában ismét rátaláltak a szakmai elismerések: a könyörtelen, biszexuális Crassus szerepét játszotta a Spartacusban, míg Mahdi, a fanatikus szudáni felkelővezér bőrébe bújt a Khartoum - A Nílus városa című háborús drámában. A Maraton életre-halálra című thrillerben egy gonosz náci orvost formált meg, míg ironikus módon A brazíliai fiúkban már a hírhedt Mengele nyomozása áll a középpontban.

1982-ben adta közre emlékiratait „Egy színész vallomásai” címmel, amelyben részletesen mesél gyermekkoráról, színházi próbálkozásairól, valamint a siker és kudarc szövevényes történetéről. Házasságainak sorsát is bemutatja, de a kötetben nem érinti biszexualitását. Pletykák szerint azonban viszonya volt Danny Kaye komikussal és Kenneth Tynan színikritikussal, akit dramaturgként alkalmazott a National Theatre-nél.

Amikor 1989. július 11-én, az időskori izomsorvadás következtében távozott az élők sorából, a londoni National Theatre homlokzatán a „Lord Olivier 1907-1989” felirat hirdette a búcsúzás pillanatát. Az összes színház fényeit egy órára leoltották, és az előadások végén a színészek, valamint a közönség egyperces néma csenddel tisztelegtek előtte. Halálának évfordulóján egy szórakoztató kvíz keretében emlékezünk meg minden idők egyik legnagyobb művészéről.