A Vatikán jövője tele van rejtélyekkel és izgalmas lehetőségekkel. Milyen irányvonalak bontakozhatnak ki a katolikus egyház életében? A közelgő események és a pápai döntések formálhatják a vallásos közösségeket világszerte. Az új kihívások és a modern tár

A Trump által hozott döntések hatásai és a piacok reakciói izgalmas témát kínálnak a gazdasági és politikai elemzések számára. Képzeljük el, hogy a rektorok, mint valami cérnaszálon egyensúlyozó bábok, próbálják navigálni a változó környezetet. Az Élet és Irodalom legfrissebb száma pedig olyan írásokat tartalmaz, amelyek mélyebb betekintést nyújtanak ezekbe a komplex dinamikákba. Érdemes elmerülni az elemzésekben, hogy megértsük, miként formálják a vezetők döntései a közéletet és a gazdaságot, és hogyan reagál a társadalom ezekre a kihívásokra.

Amint pápaként bemutatkozott, egyszerű, de mégis erőteljes szavai nagy reményeket ébresztettek: "buon giorno" – ezek voltak azok az első köszönések, amelyekkel a Szent Péter téren összegyűlt hívekhez fordult. Az emberek – és különösen a társadalom alsóbb rétegeiből érkezők – szinte extázisban voltak az örömtől. Azonban hamarosan a mindennapok valósága rávilágított a kúria mögötti rejtett ellenállásra, amely a pápa új irányvonalát próbálta fékezni. Ő egy olyan örökséget vett át, amely tele volt muzeális jellegű állapotokkal, és bár a hivatalba lépésekor óriási elvárások övezték, a változtatás lehetőségei korlátozottak voltak. Reformpápának sokan gondolták, de ő maga nem vágyott arra, hogy e címkét magára öltsön. Ennek ellenére pápasága során a megújulásért folytatott küzdelme határozta meg tevékenységét.

A legfontosabb kérdések terén azonban a válaszok elmaradtak, és idővel már nem is tűnt úgy, hogy a helyzet megoldására bármiféle intenzív próbálkozás lenne. Ilyen például a nők magasabb egyházi pozíciókba való beemelése, vagy a cölibátus körüli viták, amelyek továbbra is megoldatlanok maradtak, akárcsak az egyházkormányzás korszerűsítésének szükségessége. Az évtizedek, sőt évszázadok során felhalmozódott visszaélések, különösen a fiatalokkal szembeni bántalmazások esetében, a Vatikán reakciója szinte mindig a helyzet eltussolására irányult, ami lehetővé tette a papi bűncselekmények folytatódását.

A mai diskurzusban már nem csupán az a lényeges kérdés, hogy az egyház mennyire hatékonyan és energikusan reagál a visszaélésekre, hanem sokkal inkább az, hogy vajon változásokat hoz-e a hatalmi struktúrájában. Szükséges lenne, hogy a papi szolgálatok és a magasabb egyházi tisztségek gyakorlása átláthatóbb és ellenőrizhetőbb legyen. Ennek érdekében elengedhetetlen, hogy eltávolítsuk az egyház régi, középkori berendezkedését, és valós hatalommegosztást alakítsunk ki, amely elősegíti a felelősségvállalást és a demokratikus folyamatokat.

Ferenc reakciója a kihívásra az, hogy meghirdette az egyházban egyébként rejtve jelen lévő szinodális utat, hogy ti. együtt lássunk a hitben, és együtt is járjunk a döntésekben.

Két szenátusi ülés és öt szavazás után végre rektorjelöltet választott az LFZE, vagyis a Zeneakadémia. Az első fordulóban az örökös külső pályázó, Győriványi Ráth György, sajnos teljesen elmaradt, egyetlen szavazatot sem kapva. A "belülről" érkező jelölt, Farkas Gábor zongoraművész és tanszékvezető, mindkét alkalommal 11 voksot szerzett a lehetséges 22-ből, míg a hegedűművész, Kelemen Barnabás kezdetben 10, majd 11 szavazatra tett szert. A döntetlennél a fenntartó minisztérium képviselője egyfajta felelősségvállalással lépett elő, kijelentve, hogy a KIM örömmel átvenné a választás irányítását a szenátustól. Azonban a jelenlévők nem hagyták figyelmen kívül a helyzetet, és inkább egy újabb tanácskozást tűztek ki április 15-re, hogy maguk döntsék el a kérdést. Az első két szavazás eredménytelenül zárult, noha Farkas több szavazatot kapott. Végül a harmadik szavazás során 13:9 arányban ő nyerte el a tisztséget, amit Kelemen elegánsan elismert, gratulálva a felterjesztett rektorjelöltnek.

A történetnek még nincs vége, mert a KIM-et ugyan köti a törvény, hogy mást, mint az egyetem által megválasztott jelöltet nem ajánlhat a köztársasági elnöknek kinevezésre, de azt nem írja elő, hogy a jelöltet fel is kell terjesztenie - erre pedig láttunk példát a (régi) SZFE esetében, amikor Upor László rektori kinevezését az akkori minisztérium egyszerűen elszabotálta, mielőtt elfoglalta és Vidnyánszky Attila kezére játszotta volna az egyetemet. Kíváncsi vagyok, megismétlődik-e a történelem, de addig is levonhatunk tágabb körre is érvényes tanulságokat.

Jellemző volt, hogy az oktatási tárca gond nélkül eltekintett a saját maga által hozott szabályozástól, nevezetesen, hogy a pályázónak felsőoktatási vezetői gyakorlattal kell rendelkeznie.

Donald Trump elnök április 2-án jelentős vámemeléseket léptetett életbe az Egyesült Államok legfontosabb külkereskedelmi partnereivel szemben, ami a pénzügyi piacok részéről éles negatív reakciót váltott ki. Később azonban Trump visszalépett a döntésétől, ami arra utal, hogy kénytelen volt engedni a tőke-, az állampapír- és a devizapiacok hatásának. A feszültség ugyan csökkent, de a háttérben húzódó problémák, amelyek nagyrészt Trump eddigi intézkedéseinek következményei, továbbra is megoldatlanok maradtak. Ilyen körülmények között a pénzügyi válság és a recesszió kockázata továbbra is jelen van az Egyesült Államokban, és ennek globális következményei is lehetnek.

Szakmai elemzők és tekintélyes tudósok véleménye szerint Donald Trump amerikai elnök eddigi intézkedései nem mutatnak koherens stratégiát. Azonban van egy alapvetés, amelyre támaszkodhatunk, nevezetesen a konzervatív Heritage Foundation égisze alatt készült, Project 2025 című, 922 oldalas dokumentum. Ezt a kiadványt egyes szakértők kiáltványként emlegetik, mivel részletes társadalmi víziót, alapos elemzéseket és helyzetértékeléseket tartalmaz. A dokumentum egy olyan kívánságlistát állít össze, amely javaslatokat fogalmaz meg az elnöki hatalom megerősítésére, valamint az amerikai társadalom és gazdaság (ultra)konzervatív elvek mentén történő átalakítására.

Az internet világában folyamatosan nyomon követhető a tanulmányban szereplő 301 cél megvalósulása. A Heritage Foundation számára ez a feladat nem volt ismeretlen, hiszen hasonló jellegű anyagokat készítettek Ronald Reagan 1981-es és Donald Trump 2017-es hivatalba lépése előtt is. A tavalyi választásokon győztes elnök azonban tagadta, hogy bármilyen kapcsolatban állna a tanulmány tartalmával, sőt azt állította, hogy nem is olvasta el. Ezt a kijelentést talán el is fogadhatjuk, mivel ismerői szerint Trump általában csak egy-két oldalas dokumentumokat hajlandó átnézni. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy az amerikai kormányzatban, illetve az elnöki tanácsadók körében a dokumentum több szerzője is aktívan részt vett a munkában.

Az utóbbi időszakban a korábbiakhoz képest jóval több kormányzati szereplő – sőt, még a miniszterelnök is – tűnt fel a nyilvánosság előtt. Azonban ezekből a diskurzusokból világosan kiderült, hogy a normális és őszinte kommunikációtól eltávolodtak. Valószínűleg újra meg kellene tanulniuk a valódi beszédmódot, mert amit a főosztályvezetőtől kezdve a miniszterelnökig tapasztalhatunk, az csupán egy egyszerű, laza gesztusokkal tűzdelt politikai blabla.

Mintapéldája a kormányfő péntekenkénti rádióinterjúja, amiben látszólag mindenről szó esik, csak épp nem tudni meg semmit. Ilyenre persze sem riporter, sem kérdezett nem is törekszik. Arról ad hírt, hogy a kormányfő megvan. Ezt onnét tudni, hogy hetente legalább egyszer hallani őt. Nem sok, de ezt biztosan tudhatjuk. Sőt, Orbán legutóbb az Öt YouTube-csatornán már videofelvételen is leült vitatkozni, ami tartalmát tekintve olyan volt, mint egy képpel dúsított péntek reggeli rádióinterjú: most sem mondott semmit, bárt ezt teljes életnagyságban tette.

Igaza volt egy kollégának valamikor egy ATV-s beszélgetésben, aki szerint olyan volt, mintha a kérdéseket is, a válaszokat is mesterséges intelligencia segítségével fogalmazták volna. Ez nem a riporter hibája: tudomásul kell venni, hogy ha a kormányfő nem hajlandó egyenes és őszinte válaszokat adni, csak ezt a langyos semmit fogalmazza újra meg újra, nem kell kérdezni. Ezzel a riporter csak azt sugallja, hogy milyen tökös ember a magyar kormányfő, hajlandó bemenni az oroszlán barlangjába, és birokra kelni rámenős riporterekkel. De hát se oroszlánbarlang, se rámenősség. Az önmagában nem szakmai teljesítmény, hogy erősen megilletődötten szembeülünk Orbán Viktorral, mert az hajlandó volt odajönni. Azt meg máig nem érteni, hogy Orbán Balázst hívták, de véletlenül Orbán Viktor jött. Ekkora kupleráj még az én munkahelyi asztalomon sincsen.