A szülők véleménye megoszlik arról, hogy az iskolákban a diákokat akár lövészetre is taníthatják. Van, aki támogatja az ilyen jellegű programokat, míg mások aggódnak a lehetséges következmények miatt.

Egy iskola, amely honvédelmi alapismereteket is tanít, szülői engedélyt kért, hogy a tanórák keretében lőtérre vihesse a tizenegyedikes diákokat, ahol légfegyverrel tanítanák őket lövészetre. Vannak, akik ezt "izgalmas" lehetőségként értékelik, és úgy vélik, hogy ez segíthet népszerűsíteni a sportlövészetet. Ugyanakkor sokan határozottan elutasítják a fegyverhasználatot az iskolai környezetben, még akkor is, ha azt szakszerű felügyelet mellett tervezik.

„Ezúton kifejezem hozzájárulásomat ahhoz, hogy gyermekem részt vegyen a honvédelem tantárgy keretein belül zajló oktatáson, amely magában foglalja a lövészeti biztonsági szabályokat, a lőelméletet, valamint a légpuskával végzett lőgyakorlatokat a Csepeli Lövész Egylet lőterén.” – így hangzik az a szöveg, amely az utóbbi napokban a közösségi médiában felmerült aláírandó dokumentumban szerepel.

A dokumentumban foglaltak szerint a középfokú intézmények 11. évfolyamán, ahol a diákok Honvédelmi Alapismeretek tantárgyat tanulnak, a tanterv magában foglalja a gyakorlati órák oktatását is, kiegészítve az elméleti ismereteket. Ezen gyakorlati foglalkozások részeként a lövészeti alapismeretek tanulmányozása is szerepel, amely során a diákok olyan légfegyverekkel gyakorolnak, amelyek torkolati energiája nem haladhatja meg a 7,5 joule-t, így biztosítva, hogy az eszközök nem alkalmasak emberi élet kioltására.

A dokumentum hitelességének és a diákok lőfegyverhasználati lehetőségeinek kérdésére vonatkozóan lapunk megkeresésére a Honvédelmi Minisztérium a következő választ adta:

A Honvédelem tantárgy bevezetése a köznevelési intézmények 11. évfolyama, valamint a szakképző intézmények 9. évfolyama számára a Belügyminisztérium és a Kulturális és Innovációs Minisztérium együttműködésének eredményeként valósult meg. Az első félév során a diákok heti egy órában elméleti ismereteket sajátítanak el, míg a második félév a gyakorlati foglalkozásokra fókuszál. A tananyag tartalmát az iskola és a katonai oktató közösen alakítja ki, figyelembe véve a szülők hozzájárulását is.

A lövészet nem kötelező, kizárólag igény esetén, biztonságos körülmények között valósulhat meg, és aki nem vesz részt rajta, semmilyen hátrányt nem szenved. Gyakoribbak az olyan tevékenységek, mint az elsősegély, a tájékozódás vagy a víztisztítás, a program kialakításában pedig az iskolák széles döntési szabadságot kapnak.

A szülők nem igazán lelkesednek az ötletért.

Kíváncsiak voltunk arra, hogy a szülők hajlandóak lennének-e aláírni azt a dokumentumot, amely lehetővé tenné, hogy gyermekeik iskolai keretek között részt vegyenek lövészeti foglalkozásokon. Ezzel kapcsolatban a Szülői Hang csoportjának több mint 32 ezer tagja körében végeztünk felmérést. Az eredmények alapján, néhány kivételtől eltekintve, a válaszok zöme határozott "nem" volt.

Akadtak, akik úgy vélték, hogy a gyereküknek így is rengeteg "haszontalan" tanórája akad. Ám a legtöbben mégis a konkrét fegyverhasználatot tartanák aggályosnak – még abban az esetben is, ha a gyakorlatok emberölésre alkalmatlan eszközökkel és katonai oktató felügyelete alatt zajlanának.

A problémás magatartású gyermekek száma aggasztóan magas, és ebből könnyen balesetek származhatnak. Sokan közülük még nem érettek felfogni a következményeket, amit a tetteik vonhatnak maguk után. Amikor pedig bekövetkezik a baj, gyakran csak egy vállrándítással intézik el a dolgot, mintha nem lenne súlya a helyzetnek.

- írta a felhívásunkra egy szülő. Mások is hozzájárultak a véleményük kifejezéséhez, megjegyezve, hogy „vaktölténnyel is el lehet találni a másik szemét”, és hogy az ő gyermekükből „nem lesz élő célpont”.

Több szülő emlékeztetett arra a márciusi tragikus eseményre, amely a Magyar Honvédség újdörögdi gyakorlóterén zajlott. Egy önkénteskiképzés keretein belül, ahol kormánytisztviselők vettek részt, egy éles kézigránát robbant fel egy fiatal nő kezében. A 29 éves nő, aki a Miniszterelnökségnél titkárnőként dolgozott, súlyos lágyrész- és arcsérüléseket szenvedett el, emellett az egyik csuklóját, valamint a másik alkarját is amputálni kellett. Szerencsésnek érezheti magát, hiszen a gyors orvosi beavatkozás és az életmentő műtét révén megúszta a balesetet, életét megmentették.

Ilona határozottan kifejezte álláspontját a lövészet iskolai keretek közötti oktatásával kapcsolatban. Szerinte aggasztó, hogy olyan emberek, akik nem biztos, hogy megfelelő felkészültséggel rendelkeznek, fegyverhez juthatnak és diákokkal foglalkozhatnak. "Ha egy osztályteremben nem képesek rendet tartani, hogyan várhatjuk el, hogy egy lőtéren biztonságot teremtsenek?" – tette hozzá. Ilona hangsúlyozta, hogy nem ellenzi a lövészetet mint sportágat, de úgy véli, hogy az iskolai tananyag részeként nem lenne helye. Sokan osztják ezt a véleményt; sokak szerint a lövészet oktatását inkább pszichológiai szűrés után, kiscsoportos, szabadon választható délutáni foglalkozások keretében kellene biztosítani.

"Visszatérés a szocializmus korába?"

Az elképzelés valójában nem teljesen újdonság; a lövészet és más katonai jellegű képzések már a szocializmus idején is a tananyag részei voltak, "honvédelmi nevelés" néven futó gyakorlati foglalkozások keretében, egészen a rendszerváltásig. Hasonlóan a jelenlegi honvédelmi alapismereteket oktató intézményekhez, akkoriban sem volt szükség a szülők beleegyezésére, hiszen minden középiskolásnak kötelező volt részt venni ezeken az órákon.

A középiskolás éveik alatt ilyen órákat megélt szülők a válaszok alapján némileg liberálisabbak, mint azok, akiknek nem volt kötelező részt venniük hasonló foglalkozásokon.

54 éves vagyok, és emlékszem, hogy a mi generációnknál is fontos szerepet játszott a honvédelmi oktatás. Akkoriban légpuskával lőttünk, és részt vettünk versenyeken is. Ha a szabályokat betartják, akkor nem kell aggódni a biztonság miatt. A lányom most 15 éves, és nem tervezem, hogy megtiltom neki, ha érdeklik ezek a tevékenységek.

- írta például Ildikó.

Mások, az oktatás fontosságát hangsúlyozva, kifejtették, hogy véleményük szerint ez egy kulcsfontosságú tényező, amely...

többen pedig a sportlövéshez vagy a biatlonhoz is kedvet kaphatnának általa, ami néhány éven belül akár olimpiai helyezéseket és érmeket is jelenthetne Magyarországnak.

„Ha nem végződik úgy, mint a kezigránátot dobáló hölgy története, akkor szerintem felejthetetlen élményben lesz részünk” - tette hozzá Zsuzsanna.