Amint Rúzsa Magdi megpillantotta kislányát, egy hirtelen, érzelmekkel teli pillanatban könnycsepp gördült végig az arcán.
Örökre hallgatásba burkolózott egy legendás hang: eltávozott az életből az ikonikus szinkronszínész.
Van az a különleges pillanat, amikor az ember szembesül a saját múltjával, és a gyermeki énjének emlékei életre kelnek a saját gyermekében. Ez a nosztalgikus érzés hirtelen újra kisgyermekké varázsolja őt, és felidézi a régmúlt szép és boldog pillanatait. Rúzsa Magdi is valami hasonlót élt át nemrég, amikor újra ellátogatott Kishegyesre. Az emlékek és érzések olyan erővel törtek rá, hogy szinte megérintette a rég elfeledett boldogságot.
"Ma megértettem a körforgás lényegét. Lujzival megtörtént, pont az, ami velem ennyi évesen, és a genetikának az azonos vérnek köszönhetően, szinte ugyanaz az arc nézett rá vissza, mint aki akkor 36 éve rám. Ahogy fotóztam Lujzit egyszer csak Péter bátyámban felismertem a nagyapámat, majd megláttam a képet, amit én már megéltem. Mondhatnám, hogy ez is fajta Deja Vu. Beszorult egy pillanatra a levegő és tényleg könnybe szaladt a szemem. Ott volt előttem ő, akit annyi éve nem láttam (Rúzsa Sándor, a nagyapám), és ott állt előttem Paróci Péter, aki 84 évesen egy sokszor omladozónak tűnő világ szinte utolsó mohikánjai között hírdeti a föld szeretetét. Többet adott öt mondata, mint száz lexikon ezer oldala. Ahogy törnek föl az emlékek bennem, és egyre gyakrabban járok haza a gyerekekkel, az Isten sorba olyan pillanatokat, embereket vagy éppen angyalokat küld felém, hogy egyre jobban erősíti bennem, nekem itt még van dolgom. Csodás napokat élek meg, és kezdem megérteni , hogy sokkal szebbek és erősebbek a gyökereink, mint hittem. #kishegyes" - olvasható Instagram-oldalán.
