Maresca bravúros megmozdulásai egyszerre csillogtatták meg a Chelsea legfényesebb pillanatait és a PSG legnagyobb erejét.

Meglepetésként a Chelsea sima, 3-0-ás győzelmet aratott a PSG ellen a klubvilágbajnokság döntőjében. A mérkőzés során a londoni csapat kiemelkedő védekezést mutatott be, míg Cole Palmer zseniális teljesítménye a szélen meghatározta a játék irányát. Már az első félidőben megmutatkozott a Chelsea fölénye, és a taktikájuk tökéletesen működött, lehetőséget adva a csapatnak a dominálásra. Az elemzés során látható, hogy a Chelsea jól zárta le a PSG támadásait, míg a támadósoruk gyors és kreatív megoldásokkal rukkolt elő.

A focitörténelem első 32 csapatos klubvilágbajnoksága inkább a profik által fémjelzett NFL-stílusú showelemek és az alacsony nézőszám miatt vált emlékezetessé, mintsem a játék színvonalával. Az esemény inkább a látványosságra helyezte a hangsúlyt, mint a sportág hagyományos értékeire.

Bár az Európán kívüli első két szakaszban akadtak figyelemre méltó pillanatok, a továbbiakban sem voltunk túlzottan gazdagok szakmai szempontból. A PSG az elődöntőben kegyetlenül megsemmisítette Xabi Alonso fiatalos Real Madridját, míg a Chelsea fokozatosan, de biztosan megsemmisítette a váratlanul jól szereplő Fluminensét, hála az új szerzemény, Joao Pedro két fergeteges góljának.

A döntő tehát egyfajta európai mini-Szuperkupának is beillett: a Konferencia Liga győztese a friss BL-győztessel találkozott (az igazi Szuperkupán majd a Tottenham lesz a PSG ellenfele).

A fináléra így végül mégiscsak kaptunk egy erős párosítást, és nem is hangzott unalmasnak: tavalyelőtti hatodikként a Maresca-féle Chelsea egész évben megközelítőleg sem kapott ilyen erősségű európai ellenfeleket, mialatt végigmasírozott volna a harmadik számú kupasorozat mezőnyén.

Ráadásul a párizsiak, akik félelmetes triplázókként váltak ismertté, a nyári tornát sem kezelték félvállról. Hat mérkőzésük alatt 16-2-es gólkülönbséget produkáltak, és mindössze egy csoportmeccset szenvedtek el vereséget, így magabiztosan jutottak el a döntőig.

Közben a Chelsea is 6 pontos csoportkörrel jutott el a döntőbe, de kevesebb gólt szerzett, és mindössze egyszer mérkőzött meg egy másik európai csapattal. A nyolcaddöntőben a Benfica ellen vívott meg, ahol a mérkőzés hosszabbításra ment, mivel a vihar miatt két órán keresztül állt a játék. Ez a helyzet sem volt példa nélküli, így csak tovább növelte a torna negatív hírnevét.

A valódi izgalmak kezdetét vettek: a fantasztikusan teljesítő új szerzemény, Joao Pedro, ismét a kezdőcsapatba került az elődöntőben. Neto a bal oldalon szélesítette a játékot, míg Palmer, megszokott stílusával ellentétben, nem a tízes pozícióból, hanem ballábas játékosként a jobbszélről indult befelé. A középcsatár mögött Enzo Fernandez foglalta el a helyét. Ez a taktikai váltás pedig - ahogy hamarosan látni fogjuk - kulcsszerepet játszott a mérkőzés kimenetelében.