**A középszertől a provokációig: Az intellektualizmus alkonya** A magyar kulturális tájképen két véglet, Márai Sándor és Dopeman, mint a szellemi züllés szimbolikus képviselői állnak. Míg Márai a gondolatok mélységét és a humánumot hirdette, addig Dopema

A Fidesz által - merőben taktikai okokból - létrehozott polgári körökkel egyidőben Magyarországon fellángolt a hivatalosan támogatott Márai-kultusz, a népi-nemzeti jelszavakkal operáló "polgári" ellenzék mintegy Márait tűzte zászlajára. Én életemben kétszer találkoztam Orbán Viktorral, először 1989-ben Oxfordban, ahol ő csak egy trimesztert töltött az egyetemen, mert a választások miatt vissza kellett térnie Budapestre, másodszor pedig egy angliai (2001-es?) látogatása alkalmával, amikor magyar miniszterelnökként egy angolra fordított Márai-művet hozott ajándékba Tony Blairnek.

Más szóval a magyar kormányzat ezelőtt huszonnégy évvel ezelőtt még magasra tartotta a "Márai Sándor szellemiségét követjük" feliratú plakátot. Ez kiegyensúlyozott választás volt, hiszen a magyar jobboldal sohasem fogadta el a "szabadkőműves", fiatal korában "szélsőbaloldali", később "kozmopolita" Márait. Akinek sokrétű írói munkásságából lehetett ezt-azt idézni, de aki mindig következetes volt abban, hogy egyaránt elutasította a szovjet kommunizmust és a Harmadik Birodalom náci ideológiáját. Márai írói eszményképei André Gide és Thomas Mann voltak, magyar vonatkozásban pedig Krúdy Gyula - s bár magát polgárnak tartotta, a polgárság egyik legélesebb kritikusaként vonult be az irodalmi köztudatba.

A XXI. század elején, amikor Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című regénye világsiker lett, a Fidesz-kormányzat számára elkerülhetetlenné vált, hogy Márai műveit propagandacélokra használja. Ám nem sokkal később a szerző már anakronisztikusnak tűnt; bár összes írását kiadták, a "szellemisége" fokozatosan eltűnt a kultúrpolitikai diskurzusból. 2014 körül a NER-kormányzat kénytelen volt szembesülni azzal a ténnyel, hogy a világsikert arató magyar írók, mint Kertész Imre, Nádas Péter, Esterházy Péter és Krasznahorkai László, egytől egyig elhatárolódtak az Európa-ellenes, központilag irányított "illiberális demokráciától". Egyedüliként Szőcs Géza, aki Erdélyből költözött át, próbálta megmenteni Magyarországot a nemzetközi elszigetelődéstől Orbán Viktor tanácsadójaként. Noha Szőcs néha túlságosan is eltúlozta a "türk" gyökereinkből fakadó lehetőségeket, mint a Magyar PEN Club elnöke 2012-ben megalapította a Janus Pannonius-díjat, amely a költői életműveket és a fordítókat hivatott elismerni. E díjak odaítélése politikai hovatartozástól függetlenül történt, így olyan nemzetközi költők is részesültek benne, mint az emigráns kínai Yang Lian, az Amerikában élő lengyel Adam Zagajewski, vagy a neves francia költő, Yves Bonnefoy. Sajnos Szőcs Géza 2020-ban, a Covid-járvány első hullámának idején elhunyt, ezzel pedig a Fidesz utolsó, valamennyire még hiteles kultúrpolitikai alakja távozott el.

A Meta bejelentette, hogy leállítja a politikai hirdetéseket a Facebook platformján. Ugyanakkor a Majka és Azahriah által képviselt zenei világ mellett megjelennek a Dopeman által fémjelzett tartalmak is, amelyek a politikai diskurzus színterén új kihívások elé állítják az Orbán-féle Digitális Polgári Köröket.

Mi is történt azóta? A válasz a 2025-ös állami kitüntetések körüli eseményekből derül ki. A Kossuth-díjat idén Döbrentei Kornél nyerte el, aki néhány évvel ezelőtt egy "fajvédő" kampány középpontjába került. Ezen kívül a Széchenyi-díjat egy, a náci eszmékhez nem titkoltan vonzódó irodalomtörténész, Takaró Mihály kapta. Ezek a választások világosan tükrözik, hogy a kulturális kormányzat milyen távolságra került Márai Sándor szellemiségétől, és mennyire elutasította azt a liberális-konzervatív perspektívát, amely az "Egy polgár vallomásai" szerzőjének eszméit táplálta.

Ugyanakkor megváltozott a kulturális tájékozódás fő iránya is: a szépirodalomtól, illetve a hiteles irodalomtudománytól áttolódott a slágerszöveg-írók és az előadók felé. Kezdődött ez "Ákos", azaz Kovács Ákos futtatásával (igaz, ő is kapott 2012-ben Kossuth-díjat!), most pedig a Digitális Harcos Dopeman beemelésével a Fidesz főtámogatóinak soraiba. Bayer Zsoltnak meg Menczer Tamásnak talán tetszenek azok az őszinte Dopeman-szövegek, amelyekben az rapénekes arra hívja föl a férfiakat, hogy verjék a nőket, "mint szódás a lovát"; Menczer már mondta is ,hogy "vállalhatóbbnak" tartja a dalénekest, mint a politikai ellenzéket. De vajon mit szól ehhez az ájtatos, szemforgatóan "keresztény" KDNP?

Nem szükséges naponta Márait forgatni ahhoz, hogy észrevegyük, a kormányzat milyen mélységekbe süllyedt ezzel a stratégiával, amelynek célja, hogy a fiatalabb választók felé próbáljon "nyitni". Ez azonban eleve kudarcra van ítélve, hiszen nem lehet egyazon forrásból egyszerre ellentétes üzeneteket közvetíteni.