Lomborg: A Világbanknak inkább erre a problémára kellene összpontosítania, nem pedig a klímaváltozásra.

Üdvözöljük az „On the Other Hand” szekcióban, ahol a Portfolio véleményrovatának írásai találhatók. Ezek a cikkek a szerzők egyéni nézeteit tükrözik, és nem feltétlenül tükrözik a Portfolio szerkesztőségének hivatalos álláspontját. Ha szeretné megosztani gondolatait a témával kapcsolatban, kérjük, küldje el írását a [email protected] e-mail címre. A megjelent írásokat itt tekintheti meg.

A Világbankot a második világháború végén alapították azzal a céllal, hogy támogassa Európa újjáépítését. Az évek során a szervezet küldetése kibővült, és az emberek szegénységből való kiemelésére összpontosított. Az ENSZ-hez és más nemzetközi intézményekhez hasonlóan a Világbank is a 2015-ös párizsi klímamegállapodás nyomán fokozott figyelmet kezdett fordítani a környezetvédelemre, jelentős összegeket allokálva a fenntarthatóság érdekében. Elkötelezte magát amellett, hogy vezető szerepet vállal a zöld finanszírozás terén, ezzel is hozzájárulva a globális klímaváltozás elleni küzdelemhez.

Tavaly a szervezet 42,6 milliárd dollárt szentelt klímaprojektek finanszírozására. Ezzel a döntéssel azonban a világ legnagyobb kihívásainak megoldására szánt forrásokat nem tudták mozgósítani.

Számos kutatás világosan bemutatta, hogy a pénzügyi szempontból legfontosabb fejlesztési beruházások – mint például az anyák egészségének javítása, az e-tanulás népszerűsítése vagy a mezőgazdasági termelés fokozása – jelentősebb és gyorsabb előnyöket nyújtanak, mint a klímavédelemre költött összegek. Ezzel szemben a szegény országokban végrehajtott agresszív kibocsátáscsökkentési intézkedések alig hoznának észlelhető eredményeket sem a fejlődés, sem a környezeti helyzet javítása terén. Az olyan alkalmazkodási intézkedések, mint a árvízvédelem, valamivel kedvezőbbnek mutatkoznak, de még mindig jelentősen elmaradnak a jól bevált fejlesztési megoldások hatékonyságától.

A Világbank elnöke, Ajay Banga határozottan megvédte a klímacélokat. Szerinte a szegénység és a klímaváltozás ellen a két problémát közösen kezelve kell fellépni. Egy ilyen felületes állítás egyszerűen nem tekinthető logikusnak. A szegénység elleni küzdelem a táplálkozásra, az egészségügyre és az oktatásra fordított források révén gyorsan és alacsony költségek mellett emberek százmillióit segítheti abban, hogy jobb életet tudjanak élni. A szegénység klímavédelmi intézkedésekkel történő kezelése 2030-ig semmilyen eredményt nem fog hozni, és még az évszázad égére is csak minimális segítséget nyújt majd. A klímavédelmi politika költségei azonban könnyen több ezer milliárd dolláros összegbe kerülhetnek, valamint a műtrágya és az energia árának növelésével ártanak a világ szegényeinek.

Scott Bessent pénzügyminiszter hangsúlyozta, hogy a fejlődő országok számára elengedhetetlen a megfizethető és megbízható energiához való hozzáférés, amely alapvető a gazdasági növekedéshez, munkahelyek teremtéséhez és a társadalmi jólét előmozdításához. Ez az igény hasonló a gazdag országok korábbi tapasztalataihoz, valamint Kína fejlődési pályájához az utóbbi évtizedekben. Afrika jelentős része továbbra is súlyos szegénységgel küzd, és az energiaszükségleteit jórészt a fákból és a vízenergiából próbálja fedezni, miközben a fosszilis energiahordozókhoz való hozzáférés rendkívül korlátozott. Például egy tipikus afrikai ember évente annyi fosszilis energiahordozót használ, amennyit egy amerikai mindössze 9 nap alatt elhasznál.

A Világbank ambiciózus célja, hogy a Mission 300 keretében 2030-ra 300 millió afrikai ember számára biztosítson hozzáférést az elektromos áramhoz, méltán figyelemre méltó. Ugyanakkor ez a kezdeményezés komoly kihívásokkal néz szembe, különösen a megújuló energiaforrások iránti elköteleződés következtében, amely potenciálisan gátolhatja a célok elérését. A Rockefeller Alapítvány, a Világbank Mission 300 partnere, a megújuló energiaforrásokat a "legköltséghatékonyabb és leggyorsabb útnak" tartja a jólét megteremtéséhez. Ez a nézőpont azonban vitatható. Míg a nap- és szélenergia valóban gazdaságosabb lehet, amikor a körülmények kedvezőek, ezek a források nem mindig garantálják a folyamatos áramellátást. Képzeljük el, hogy egy felhős napon vagy szélcsendben a megújuló energiaforrások teljesítménye drasztikusan csökken, ami a tartalék kapacitások szükségességét vonja maga után. Ez a helyzet pedig jelentős költségnövekedést eredményezhet, hiszen a megbízható áramellátás érdekében kiterjedt és költséges tartalék rendszerek kiépítése válik szükségessé. Emellett a magas arányú nap- és szélenergia-használatú országokban világszerte általában drágább az áram, mint a fosszilis energiahordozók esetében. Ezen okok miatt fontos, hogy a Világbank és partnerei alaposan mérlegeljék, hogyan tudják a legjobban ügyelni a költségek és a megbízhatóság közötti egyensúlyt, hogy a Mission 300 valóban sikeres lehessen.

a gazdag országok a zöld retorikájuk ellenére energiaigényük több mint háromnegyedét még mindig fosszilis forrásokból nyerik.

A Világbank legfrissebb felmérései azt jelzik, hogy a szegényebb országok lakói a klímavédelem kérdését nem helyezik a prioritásaik közé. Miközben afrikai vezetők udvariasan fogalmaznak a Rockefeller Alapítvány és a Világbank irányába, tetteik valójában sokkal árulkodóbbak. Tavaly Afrikában minden egyes emberre mindössze öt kilowattóra nap- és szélenergiával termelt villamos energia jutott. Ezzel szemben fosszilis forrásokból majdnem ötször annyi áramot állítottak elő, mivel ezek olcsóbbak és megbízhatóbbak. Az összes energiafogyasztást tekintve Afrika ugyan enyhén növelte a nap- és szélenergia használatát, de a fosszilis energiahordozók felhasználása 22-szeresére emelkedett.

A klímaváltozás elleni harc sürgős cselekvést igényel, ám elengedhetetlen, hogy ezt a szegények kárára ne tegyük. A fenntartható megoldásoknak mindenki javát kell szolgálniuk, függetlenül a gazdasági helyzetüktől.

A gazdag országoknak sürgősen el kellene kötelezniük magukat a kutatás-fejlesztés iránt, különösen a forradalmian új zöld technológiák terén. Olyan megfizethető és megbízható alternatívákat kellene kidolgozniuk, amelyek mindenki számára elérhetőek, függetlenül attól, hogy gazdag vagy szegény országról van szó. Csak így tudjuk hatékonyan kezelni a klímaváltozás okozta kihívásokat anélkül, hogy a legsebezhetőbbeket veszélybe sodornánk.

Ahhoz, hogy a Világbank ismételten a szegénység felszámolására összpontosíthasson, több ország aktív részvétele válik szükségessé. A fejlesztési alapok klímavédelmi célokra történő elvonása nem csupán téves irány, hanem egyúttal tiszteletlenség is azokkal szemben, akik nap mint nap küzdenek a megélhetésükért.

Bjorn Lomborg egy olyan közéleti szereplő, aki a környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozik, de megközelítése gyakran ellentmond a mainstream véleményeknek. Lomborg, aki dán statisztikus és politológus, a "Skeptical Environmentalist" című könyvével vált ismertté, amelyben kritikus szemmel vizsgálja a globális felmelegedés és más környezeti problémák súlyosságát. Munkássága során hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlődés érdekében a forrásokat hatékonyan kell allokálni, és az adatokra alapozva kell döntéseket hozni. Lomborg szerint a környezeti problémák megoldásához pragmatikus megközelítések szükségesek, amelyek figyelembe veszik a gazdasági tényezőket is. Ezen nézetei miatt sokan vitatják álláspontját, míg mások az ésszerű, számokkal alátámasztott érvelését értékelik. A közéleti vitákban való aktív részvételével Lomborg arra ösztönzi a közönséget, hogy gondolkodjanak el a globális kihívások kezelésének módjairól, és ne csupán a legszélsőségesebb válaszokat fogadják el.

A Copenhagen Consensus Center elnökeként, ahol több száz közgazdász, közöttük hét Nobel-díjas szakember is részt vesz, a világ legnagyobb kihívásaira keresünk megoldásokat. Célunk az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak megvalósítása, amely magában foglalja a betegségek legyőzését, az éhezés megszüntetését, az oktatás javítását és a klímaváltozás elleni küzdelmet. Emellett vendégkutatóként a Stanford Egyetem Hoover Intézetében dolgozom, ahol elemzéseim és publicisztikáim a klímaváltozás és a globális fenntartható fejlődési célok elérésének kérdéseit boncolgatják.