Koncz Gábor számot vetett eddigi életével, és most már békével a szívében készülhet a távozásra.
A színpadi fellépései során megfiatalodik, felejti a gondjait, a színház iránti szenvedélye töretlen
- Nem tulajdonítok különösebb jelentőséget a születésnapomnak vagy a névnapomnak, hiszen mindenki megszületik valamikor, és mindenkinek van neve. Mégis, ilyenkor reggeltől estig csörög a telefonom, ami jóleső érzéssel tölt el. Ami viszont igazán fontos, hogy mit hagy maga után az ember. Én igyekeztem nyomot hagyni a világban, és az idén megkapott Kossuth-nagydíj feltette a koronát az eddigi munkámra. - mondta Koncz Gábor, aki a színpadon a mai napig szinte megfiatalodik, elfelejti a korát és a körülötte lévő nehézségeket, éppen úgy, mint gyerekkorában.
Amikor 12 évesen, március 15-én a községháza lépcsőjén elszavaltam a Nemzeti dalt, a levegőben érezhető volt a hideg, én viszont rövidnadrágban álltam ott, mintha a fagyos időjárás nem is létezne. Az izgalom és az eufória teljesen elragadott, így a fagyos szél és a körülmények mind eltűntek a tudatomból. Éreztem, hogy ez a vers valahogy összeköt minket, és később, hosszú 25 évig én voltam az, aki a Múzeumkertben, Petőfi színhelyén mondhatta el újra a szavakat. Most, amikor a színpadra lépek, még mindig ugyanazt érzem: a korom ellenére minden gondom elszáll, és csak az előadásra tudok koncentrálni. Azt mondom, hogy a legszebb búcsú az élettől az, amikor valaki az utolsó pillanatig azt teszi, amit igazán szeret. Ez a vágyam, hiszen mindig is szenvedélyes sportoló voltam, és bár most már vissza kell fognom magam a mozgásban, ez az egyetlen bánatom – hogy nem tudom úgy tartani az iramot, mint régen.
- Egyedül az fáj egy kicsit, hogy a színház mellett az annyira szeretett hobbijaimat, a lovaglást és a pingpongot abba kellett hagynom. Régen az NB II-ben asztaliteniszeztem, és a mai napig megvan az asztalom, de mostanában már nem igazán játszom. Persze, igyekszem pótolni a mozgást, például szoktam úszni a medencében. Természetesen nem kell versenyúszásra gondolni, nem célom rekordokat dönteni, egyszerűen csak jól akarom érezni magam - mesélte Koncz Gábor.
