Teszteltük, vajon tényleg beválik-e a hétperces randizás Valentin-napon!

A gyors, más néven rapid randizás a sietős életmódot folytatók és a már minden lehetőségen túllépők számára készült. Sokan úgy tekintenek rá, mint az utolsó mentsvárra, mielőtt végleg elköszönnének a szerelem keresésétől. Ha eddig csak filmekben találkoztál ezzel a fogalommal, most itt az alkalom, hogy a valóságban is átélhesd ezt az izgalmas élményt – mi már belemerültünk, és szívesen megosztjuk veled a tapasztalatainkat. Az esélytelenek nyugalmával, de nyitott szívvel várunk a kalandra!

Ismerkedni klasszikus stílusban is lehet, mint a régi időkben: „Csüccs!” – mondja a bő nadrágos srác a cicasminkes lánynak a 17-es villamoson. De valljuk be, ez manapság ritkán fordul elő. Bulik, koncertek, biliárd vagy pingpong – mind remek lehetőségek a találkozásra. Ha pedig elég bátor vagy, akkor akár meg is szólíthatod a másikat, vagy ha ő érzi a bátorságot, talán ő keres meg téged. Orbán Nóra, párkapcsolati szakértő, coach, mediátor és tréner viszont azt hangsúlyozza, hogy a mai fiatalok gyakran már nem néznek egymás szemébe, és sokan nem tudják, hogyan nyissanak mások felé. Éppen ezért Nóra segít azoknak, akik nem értik, miért nem találják a párjukat, hogy hogyan tudnak valódi kapcsolatot kialakítani – akár egy egyszerű szemkontaktussal vagy egy barátságos mosollyal.

Természetesen, hiszen a 17-es villamoson is mindenki a telefonját nyomogatja, mintha az lenne az egyetlen valóság.

Amikor a valóságban nem találkozunk, sokan az internet világához folyamodnak, ahol a rettegett randiappok várnak ránk. Van közöttük ingyenes és fizetős, közösségi platformokhoz kapcsolódó ismerkedős lehetőség, vagy éppen külföldi alkalmazások. Itt kezdődnek a hónapokig elnyúló levelezések és a tét nélküli telefonbeszélgetések, míg végül elérkezik a várva várt nagy találkozás. Rossz esetben azonban könnyen rájöhetünk, hogy rengeteg időt és energiát fektettünk valakibe, aki valójában nem ért meg minket, és akit igazából nem is érdekel a személyiségünk. De a jó oldalon, ha a kémia működik, élőben is felcsillanhat a varázs, és boldogan sétálhatunk új szerelmünkkel a Duna partján, ahol a levegő tele van ígéretekkel.

Orbán Nóra véleménye szerint az online ismerkedés is egy valid lehetőség, de fontos, hogy tudatában legyünk néhány tényezőnek. Sok ember nem feltétlenül hosszú távú kapcsolatot keres; sokan inkább alkalmi vagy szexuális partner után kutatnak. Ez azért lehet problémás, mert aki komoly szándékkal vág bele az ismerkedésbe, az könnyen csalódhat, ha a másik fél hirtelen eltűnik, vagy ha nem egyeznek az elképzelések a további lépésekről. Az ilyen helyzetek nemcsak frusztrálóak, de hosszú távon megnehezíthetik a valódi kapcsolatok kialakítását is.

Ennek az ismerkedési formának az a hátránya, hogy gyorsan lecserélhetők a szereplők és nem kell felelősséget vállalni semmiért. Persze, sok jó kapcsolat vagy házasság is indult már online párkereső oldalakról.

Viszont aki tudatosan tervez, és rendelkezik idővel és türelemmel, bátran belevághat a kalandba, csak ne veszítse el a kedvét. Egy tapasztalt randi szakértő megosztotta velem, hogy több mint száz találkozón van túl, de végül rátalált arra, akit igazán keresett. Talán a megfelelő szűkítések alkalmazásával ezt a folyamatot is ügyesen meg lehet közelíteni, hasonlóan ahhoz, ahogy repülőjegyet keresünk.

Nos, ha nincs türelmünk, sem időnk, utálunk a telefonon vagy a gépen írogatni, fotókat megosztani magunkról, amiken "sokkal rémesebben nézünk ki" mint valójában, és nem akarunk kockáztatni sem, ráadásul kalandvágy is szorult belénk,

A folyamat a következőképpen zajlik: jelentkezünk arra az eseményre, amely a számunkra legmegfelelőbb generációnak szól. Az esemény helyszínén, érkezéskor, egy előre meghatározott, közepes összegű díjat (körülbelül annyit, mint hat kiló kenyér ára) kell kifizetnünk – hiszen a szerelem nem mentes az anyagi vonzatoktól. De ha jól alakul a helyzet, ez az összeg valójában nem is tűnik olyan soknak. Ha esetleg aggódnának az anyagiak miatt, érdemes megfontolni Orbán Nóra megjegyzését, miszerint „a szervezőknek jár a bevétel, hiszen ők teremtik meg a teret és a hangulatot ahhoz, hogy találkozhassunk egymással, és mélyen a másik szemébe nézhessünk. Főleg, ha mindezt igényes módon valósítják meg.”

Lassan közelítem meg a helyszínt, még korai órák vannak, így tyúklépésben haladok. Ekkor észreveszek egy férfit, aki az ajtó előtt álldogál, és az óráját fürkészi. Amint elüti a várva várt 13:45, határozottan belép. Ez már tetszik nekem, pontos és komolyan veszi a dolgot. Utána eredek, így könnyedén rátalálok a magányos szívek klubjára. Miután a pénzügyeket elintéztem, a nők elfoglalják helyeiket az asztaloknál. Ők várják a körbejáró férfiakat, ami számukra jóval stresszesebb feladat, hiszen mozgásban kell lenniük. Jól kell odalépniük egy-egy asztalhoz, majd ügyesen "bevágódniuk", mint egy állásinterjún – persze csak abban az esetben, ha elnyerik a tetszését az ott ülő "főnöknek".

A fényviszonyok nem éppen ideálisak, ami egyrészt előnyös, hiszen így kevésbé látszanak a ráncok és bőrhibák, a pirulások és a reszkető szemhéjak, másrészt viszont hátrányos, mert el kell végezni néhány papírmunkát. Itt van például a leglényegesebb, ahol fel kell tüntetnünk a helyet foglaló leendő ismerős nevét – legyen az kereszt- vagy becenév, semmiképpen sem személyes információ, privát adat. Jobb, ha elkerüljük, hogy összefussunk egy olyan őrülttel, aki esetleg a neten, a munkahelyünk közelében vagy az utcán keresne minket.

Miután túlestünk az adminisztrációs procedúrákon, elérkezik a lényeges kérdés: mit rendelünk? Ami az előirányzott keretbe belefér - végül is a 6 kenyérből csak egyet kell választanunk. Limonádé, kávé, vagy esetleg egy pohár bor? A vörösbor tűnik a legnyilvánvalóbb választásnak. De vajon tényleg az? Körülnézek, és úgy tűnik, csak én vagyok az, aki az alkoholt választja. Hm, lehet, hogy az emberek már iszákosnak könyvelnek el, de hát az igazság az, hogy a többiek folyamatosan isznak, csak most éppen önmegtartóztatónak próbálnak látszani. Én viszont ritkán élek ezzel a lehetőséggel, szóval miért ne tenném most? Persze, ennek az lesz a következménye, hogy egy óra múlva a fényes belváros valószínűleg egészen más fényben fog tűnni.

Kezdődik a móka, leül az első jelölt, kezet fogok vele, azért azt csak szabad. Kis táblácskája van, hogy Balázs (vagy legyen bármi), látom jegyzetel, akkor én is felírom a nevét a papírra, ami arra hivatott, hogy ezen vezessem, mi a benyomásom Balázsról. Én nem akarok itt irkálni, nem is fogok, beszélgessünk! Rájövök, a bor jó választás volt, nem csak mert nemsokára jól érzem magam, hanem, mert van miről beszélni. "Jé, bort iszol?" - ez 9-ből legalább 5-nek jó indító, nekem viszont a kézfogás, mert a harmadik után már azzal fogadom őket, hogy épp víruscsere zajlik, ha nem gond, mert minden izzadt tenyérrel lepacsizok.

Balázs autókkal foglalkozik, mint majd később István és Jenő is, népszerű a vezetés, a szerelés, a bütykölés, a fuvarozás. Hét perc alatt épp fel tudom vázolni, hogy miért félelmetes a belvárosi autózás. Kapok tanácsot is, hogy este ne menjek ki, vagy menjek, de csak ha arra felé, amerre ő lakik. Lassan, de még ma érjek oda. Á, ehhez még nem ittam eleget. Aztán már jön is a hangtechnikus Szilárd, a programozó Olivér, és 20 évesnek kinéző Ferkó is - őt persze a varázs pakolásáról faggatom, mitől ilyen fiatalos az arcbőre, mi a titka, hialuronsav vagy kollagén? Csak a gének, az nekünk nem segít. Aztán jön a csöndes szakállas, aki gyűrűvel díszíti állszőrzetét - ha már nagyon nem tudok mit mondani, ő meg nem egy nagy dumás, akkor megbirizgálom a gyűrűs szakállat, érdekes élmény.

Ha a szerelem varázslatos első pillanatra vártunk, talán kicsit kiábrándítóan hat, de Orbán Nóra megjegyzése szerint ez nem is lényeges. A valódi érték abban rejlik, hogy találkoztunk hús-vér emberekkel, és lehetőség nyílt arra, hogy tovább mélyítsük az ismerkedést, ha valaki felkeltette az érdeklődésünket.

a kísérletezés és a tapasztalás mindig gazdagít minket. A végjáték során értesítettek minket, hogy e-mailben fogják jelezni, ha van egyezés – és lám, nekem nem is egy, hanem rögtön kettő! Az egyik egy visszahúzódó, introvertált személy, aki mindig időben érkezik, a másik pedig egy olyan egyén, aki a művészetek iránti szenvedélyével vonzza a figyelmet. Mindkettő szimpatikus volt számomra. Az utóéletük azonban nem volt éppen kiszámíthatatlan: az introvertált a második levél után inkább visszahúzódott a saját kis világába, míg a másik, akinek művészi aurája volt, valójában nem az a művész, akire számítottam, így egyetlen találkozás után ez is a vége felé közelített. De úgy érzem, hogy tettem egy lépést, amelyet a sors megkövetelt tőlem. És ahogy a párkapcsolati szakértők is hangsúlyozzák, a tapasztalatok és a kísérletek nélkül sosem találhatjuk meg a számunkra igazán megfelelő partnert.

az ilyen jellegű személyes találkozások sokkal jobbak, mintha látatlanban ismerkedünk, már csak azért is, mert a másiknak van illata, tere, hangulata, hanghordozása, jelek, amiket ad. És felelősséget vállal önmagáért, már akkor, amikor megjelenik. Akár szervezett, akár spontán személyes alkalmak is segíthetik a párra találást, csak igazán ott kell lenni ilyenkor - testben és lélekben is.

Orbán Nóra véleménye szerint azok, akik igazán komolyan gondolják a társkeresést, hajlamosabbak nagyobb számban belevágni a személyes találkozások izgalmas világába. Ez újabb érv a rapid randi formátuma mellett, amely lehetőséget teremt a gyors és hatékony ismerkedésre.