A kormány előtt komoly kihívás áll, hiszen Donald Trump egy határozott és éles kritikával sújtotta Európát.

Nemrég még történelmi áttörésként ünnepelték, mostanra az is kérdés, milyen sors vár a világszintűnek már egyáltalán nem nevezhető globális minimumadóra. A vitatott megállapodás mellékhatásaként az amerikaiak felmondták a Magyarországgal a korábban, 1979 óta fennálló kettős adóztatást kizáró egyezményt, és egyelőre az is bizonytalan, mikorra születhet új egyezség. Közben a Trump-adminisztráció Magyarországnak oszthat majd lapot az Európai Unión belül. Az Index az EY szakértőjével, Módos Andrással beszélgetett a nemzetközi adózás hazánkra is árnyékot vető, legfrissebb fejleményeiről.

2021 őszén, körülbelül 140 ország összefogásával és óriási reményekkel vágott neki a világ a globális minimumadó bevezetésének. A célja az volt, hogy csökkentse a multinacionális cégek adóelkerülését, és kötelezze őket arra, hogy legalább 15%-os társasági adót fizessenek. Az utóbbi években vegyes eredményekkel működő rendszer számára komoly csapás volt, amikor februárban az új Trump-adminisztráció világosan kifejezte, hogy visszalép a megállapodástól.

Módos András, az EY Adó és Jogi tanácsadás üzletágának vezetője úgy véli, hogy az Egyesült Államok visszalépése következtében a kezdeményezés globális jellegét végleg elveszítette. Kína és Oroszország nem csatlakozott a programhoz, míg az Európai Unió - néhány kivételtől eltekintve - gyakorlatilag egyedül maradt a globális minimumadó jelenlegi rendszerével. A szabályozás adótechnikai szempontból jól kidolgozott, de rendkívül bonyolult, és kizárólag azokra a multinacionális vállalatokra vonatkozik, amelyek évi 750 millió eurót meghaladó globális bevétellel rendelkeznek.

A szabályok betartása azonban jelentős adminisztratív terhet ró az érintett vállalatokra és az őket ellenőrző hatóságokra, ami nem éppen kedvez a külföldi befektetők szemében, hiszen az EU már így is gyakran túlszabályozottnak tűnik. Noha jelen pillanatban az Európai Unióban nincsenek nyilvánvaló jelei a visszalépésnek, lehetséges, hogy a tagállamok idővel bizonyos mértékű enyhítéseket fognak elérni a rendszer keretein belül, amint adódik rá lehetőségük.

Bár számos szakértő aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a megállapodás komoly hátrányokat jelenthet Magyarország versenyképessége szempontjából, a valóságban ez nem hozott érezhető negatív következményeket. Az utóbbi másfél évtizedben a magyar kormány folyamatosan azon dolgozott, hogy alacsony jövedelemadókkal, mint például a 9%-os társasági adóval, vonzóbbá tegye országunkat a nemzetközi befektetők számára. Nem meglepő tehát, hogy sokan figyelmeztettek a 15%-os effektív adóterhet küszöbértékként kezelő globális minimumadó bevezetésekor.

A váltás nem hozott magával jelentős visszaesést, mivel a társasági adón kívül alkalmazott különféle adók, mint például a szektorális adók, az iparűzési adó és az innovációs járulékok együttes hatása általában már így is túllépi az érintett vállalatok számára alkalmazott adóteher mértékét. Ennek következtében a legtöbb cégnek nem keletkezett többletadó-fizetési kötelezettsége, csupán az adminisztrációs terhek növekedtek. (Természetesen vannak olyan vállalatok, amelyek kivételt képeznek.) Ráadásul az OECD által kidolgozott új keretrendszer lehetőséget biztosít arra, hogy a megfelelő szakmai tudással rendelkező cégek felfedezzék azokat a lehetőségeket, amelyek még vonzóbbá tehetik Magyarországot a külföldi befektetők számára.

Számos aggodalom merült fel a minimumadó bevezetésével kapcsolatban, miszerint a szabályozás alá eső társaságok hátrányos helyzetbe kerülhetnek azokkal a cégekkel szemben, amelyekre az új törvények nem vonatkoznak. Módos András véleménye szerint azonban a 750 millió eurós árbevételt elérő vállalatok olyan mértékben nagyok, hogy képesek lesznek kezelni a megnövekedett terheket. A minimumadó legkevésbé érinti azokat a cégeket, amelyek már más típusú különadókkal, például a szektorális különadókkal, a Robin Hood adóval vagy a kiskereskedelmi adókkal sújtottak, illetve azokat a társaságokat, mint a szolgáltatóközpontok, amelyek magas iparűzési adót fizetnek. Ezzel szemben a gyártócégek számára komoly fejtörést okozhat, hiszen sok esetben a határvonalon mozognak az effektív adókulcs tekintetében, így előfordulhat, hogy a megszokottaknál magasabb összeget kell befizetniük az államkasszába.

Egy-egy beruházási döntés mögött sokkal több rejtőzik, mint csupán az adók mértéke. Az EY szakértője hangsúlyozta, hogy a befektetési célpont kiválasztásakor számos tényező játszik kulcsszerepet. Ide tartozik például az infrastruktúra minősége, a képzett munkaerő elérhetősége, az árszínvonal, a politikai stabilitás, a nyelvi készségek, a fejlett bankrendszer, a külső finanszírozási lehetőségek, valamint a működési költségek. Így tehát, míg az adózási környezet kétségtelenül fontos, nem lehet az egyetlen döntő tényező a működőtőke befektetések során.

A magyar kormány 2022 nyarán az utolsó pillanatban vétóval akadályozta meg, hogy az EU jóváhagyja a programot, aminek feltételezhető következményeként az Egyesült Államok egyoldalúan felmondta a Magyarországgal még a hetvenes években megkötött kettős adóztatás egyezményét, és azóta sincs hatályos megállapodás. Az egyezmény megszűnése sok mindenkit érint idehaza, de leginkább azokat a kkv-kat, illetve start up-okat, például szoftvercégeket, amelyek kisebb - például mintegy évi pár százmillió forint értékben exportáltak terméket és szolgáltatásokat az USA-ba.

Ezeknek a cégeknek a korábban nulla forrásadó szinte egyik napról a másikra 30 százalékra emelkedett. Sokak működése emiatt üzletileg megkérdőjeleződött, és vagy adószakértők segítségével igyekeztek optimalizálni a működésüket, mert életbevágó volt az Államokban működniük, vagy új piacokat kellett keresniük. A nagy amerikai vállalkozások külföldi befektetéseit a gyakorlatban korlátozottabban érintette a döntés, mert sok esetben találtak megoldást az egyezmény hiányából fakadó hátrányok enyhítésére.

Módos András véleménye szerint, bár a két ország között szoros kapcsolatok állnak fenn, a magyarok számára sokkal lényegesebb, hogy kompromisszumra jussanak, mint az amerikai félnek. Ha eltekintünk az Egyesült Államok és Magyarország közötti pozitív viszonytól, egy ilyen megállapodás kidolgozása általában 8-10 évet is igénybe vehet, és nehezen lehet olyan kedvező feltételeket kialkudni, mint amilyenek a korábbi szerződésben szerepeltek.

Az új amerikai kormányzat kiszámíthatatlan vám- és adópolitikája komoly feszültséget teremtett a nemzetközi piacon. A globális gazdaság egésze érezni fogja ennek a hatását, és a helyzetből csupán néhány szereplő kerülhet ki győztesen. Ők is inkább a véletlennek, mintsem a tudatos tervezésnek köszönhetik az eredményeiket. Például, ha az Egyesült Államok valóban drasztikusan megemeli a vámokat a kínai termékekre, Kínának kénytelen-kelletlen új exportpiacokat kellene keresnie.

Az Európai Unió egységes vámrendszere miatt Magyarország nem rendelkezik a lehetőséggel, hogy önállóan reagáljon az Egyesült Államok lépéseire. Ugyanakkor az Egyesült Államok bilaterális megállapodások révén kedvezményeket nyújthat egyes tagállamoknak, beleértve Magyarországot is. Ez a helyzet rendkívül izgalmas lehetőségeket rejt magában, hiszen kérdéses, hogy az EU miként reagálna egy ilyen fejleményre.

Ez a helyzet Magyarország számára potenciálisan kedvező irányt vehetne, mivel más uniós tagállamok termékeiket Magyarországon keresztül exportálva élvezhetnének kedvezményes vámtételeket. Ez a fejlemény jelentős mértékben fokozhatná hazánk regionális jelentőségét. Jelenleg azonban az Egyesült Államok nem mutatott hajlandóságot egy ilyen "megkülönböztetés" bevezetésére, de mindez egy izgalmas elméleti forgatókönyvet vetít előre.