Az IM-2 űrszonda a Hold felszínén oldalára dőlt, miközben értékes képeket és adatokat továbbított a Földre, ezzel lezárva küldetésének ezt a fontos szakaszát.
Az amerikai Intuitive Machines 2 (IM-2) szonda leszállóegysége egy kráter mélyén, oldalára dőlve pihen a Hold déli pólusának fagyos tájain. A szonda azonban nem tétlenkedik, hiszen még mindig képeket és értékes adatokat juttat el hozzánk. Sajnos, az energiaellátás megszűnésével a kutatóprogram véget ért, de az eddigi felfedezések maradandó nyomot hagynak a Hold kutatásában.
A NASA CLPS (Commercial Lunar Payload Services) programja keretében az Intuitive Machines magánvállalat második holdszondája 2025. március 6-án magyar idő szerint 18:28:50-kor (17:28:50 UTC) érkezett meg a Hold felszínére a déli pólus közelében levő Mons Mouton területén. A leszállóegység közelítő holdrajzi koordinátái: holdi déli szélesség 85 fok, nyugati hosszúság 31 fok. A Hold déli pólusától csak 5 fokra van, ami azt jelenti, hogy eddig az IM-2 szonda Athena (más elnevezésekkel Nova-C, PRIME-1) leszállóegysége landolt legdélebbre a Holdon, legközelebbre égi kísérőnk déli pólusától. Az IM-2 leszállási helye az Intuitive Machines szerint 250 méterre tér el a kijelölt leszállási ponttól, a NASA szerint viszont 400 méterre. Azonban még így is pontosnak tekinthető a leszállás a Hold déli pólusa közeli sötét vagy csak gyér, szórt fénnyel megvilágított helyek ellenére is, vagyis a fedélzeti navigációs rendszer viszonylag pontosan működött.
Az IM-2 a Hold déli pólusa közelében rendkívül nehéz körülmények között kezdte meg úttörő küldetését égi kísérőnk zord és ismeretlen területének megismerésére. A leszállás után a leszállóegységgel a rádiókapcsolat legyengült, kiderült, hogy ennek oka az, hogy a leszállóegység oldalára dőlve fekszik. Mi több, egy kráter belsejében, aminek következtében a látóhatár közelében levő Föld felé még a kráter pereme is megnehezíti a rádiójelek terjedését, vagyis a Föld-leszállóegység antennája között rádiókapcsolat akadályozva van. A leszállóegység fekvő helyzete miatt a rádióantenna iránya sem megfelelő a Földdel való kapcsolattartásra. Ennek ellenére sikerült a leszállóegységről képeket és a műszerekből és berendezésekből mintegy 250 Megabyte adatot a Földre továbbítani. A leszállást követő néhány órában csak keskeny sávszélességben érkeztek gyenge rádiójelek, de később széles sávban is sikerült a rádiókapcsolat, így nagy adatmennyiség is érkezhetett a leszállóegység kameráiról és műszereitől. Sajnos nem minden műszer és berendezés működhetett a fekvő helyzet miatt, mint például a talajfúrás vagy az "ugró szöcske", amelyek a déli pólusvidéken a vizet tudtak volna keresni vagy más kémiai összetétel meghatározását segíteni.
Fontos volt megállapítani, hogy a leszállóegység teste milyen orientációban helyezkedik el: vajon a napelemek a Nap irányába néznek, vagy az antenna túlságosan elfordult a Földtől? Az IM-2 leszállását követő órákban még elegendő energia állt rendelkezésre a működéshez, azonban később a napelemek nem tudtak elegendő energiát termelni, így a leszállóegység tevékenysége leállt.
A leszállóegység elektronikája, akkumulátori nem bírják ki a Hold déli pólusa közelében a rettenetesen hideget, a -200 Celsius-fok körüli éjszakai hőmérséklet, amelyen az elektronikai alkatrészek tönkremehetnek a zord körülmények között. Bizonyos, hogy az akkumulátorok nem élik túl a hideg holdi éjszakát, ugyanis eldeformálódnak a jóval fagyáspont alatti hőmérsékleten.
Az IM-2 Athena leszállóegység utolsó kapcsolata 2025. március 7-én, magyar idő szerint 07:15-kor (06:15 UTC) valósult meg.
Az energiaellátás megszűnése miatt az IM-2 küldetése hivatalosan is befejeződött 2025. március 7-én pénteken. Tehát az IM-2 a holdraszállása után csak 24 óránál rövidebb ideig működött, ennek ellenére a leszállás, a képek és adatok küldése mindenképp sikerként könyvelhető el a Hold déli pólusvidéke felderítésében. Egyébként az Intuitive Machines magánvállalat tőzsdei részvényei március 7-én magyar idő szerint 15:30-kor mintegy 24 százalékkal estek.
A hír a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 számú "Kozmikus hatások és kockázatok" projekt keretében született, amely a kozmosz által gyakorolt hatásokat és az azzal járó kockázatokat vizsgálja.
