Rémisztően innovatív stratégiát dolgoztak ki az EU borvidékeinek megóvására.

Az Európai Unió célja, hogy a borok egységes címkézése révén új lehetőségeket teremtsen más típusú bortermékek számára. A piacon tapasztalható túlkínálat figyelembevételével, ahol a kereslet nem tart lépést a termelési szinttel, a gazdálkodási területek szabályozása mellett az alkoholmentes borok bevezetése is jelentős szerepet játszhat az iparág szereplőinek támogatásában.

Egy újonnan napvilágra került javaslat alapján az Európai Bizottság a minimális alkoholtartalmú borok címkézését szigorúbb szabályozás alá helyezné. A lépés hátterében az áll, hogy a kereslet ezek iránt a termékek iránt folyamatosan növekszik, és a hatóságok célja az, hogy a fogyasztók számára világos és átlátható információkat nyújtsanak. Ezt a hírt az Euractiv portál tette közzé.

Korábban a Közös Agrárpolitkában (KAP) már 2021-ben helyet kapott az "alkoholmentes" és a "részben alkoholmentes" bor kifejezése. Előbbi a legfeljebb 0,5% alkoholtartalmú borokat jelentette, utóbbi pedig az 0,5% fölöttieket jelölte 8,5% illetve 9%-ig. Ezzel azonban egy 2024-es jogértelmezés alapján volt némi bizonytalanság abban, hogy a köztes értékre hozott borokat, lehet-e egyáltalán annak hívni, ha az alkoholmentes és nem alkoholmentes (~12,5%-os) borok keverésével állították elő.

A rendelettervezet fő célja, hogy megkönnyítse a fogyasztók tájékozódását a borok világában. Ennek érdekében a "zéró alkoholt" tartalmazó borokat szűkebb keretek közé helyezik, így ezek ezentúl csak 0,05 vagy 0,1% alkoholtartalommal rendelkezhetnek. Jelenleg ezek a számok még csak referenciaértékként szerepelnek, de valószínű, hogy a végleges szabályozás nem fog jelentősen eltérni tőlük.

Úgy tűnik a Bizottság végrehajtási terve az alkoholmentesítésre vonatkozó technikai szabályokat is egyszerűsítené, hogy megkönnyítsék az alacsony alkoholtartalmú italok előállítását, és hogy bővítsék a borászati termékek kategóriáit. Ide tartozhatnak például a gyengébb ízesített borok és a téli időszakbn "alapélelmiszerként" említett forralt bor is.

Uniós források szerint a Bizottság április eleje előtt nem várható a végleges szöveg benyújtása.

A borászat kiemelkedő szerepet játszik Európa agrárpiacának jövedelmezőségében, amely a kontinens világpiaci részesedésének egyik legfontosabb pillére. A CEEV statisztikái szerint 2022-ben a borágazat körülbelül 3 millió embernek biztosított munkalehetőséget, és mintegy 130 milliárd eurónyi bevételt termelt az Európai Uniónak, ami körülbelül 52 ezermilliárd forintnak felel meg. Az Eurostat adatai alapján ugyanebben az évben az olaszok és a spanyolok fejenként 5-5 milliárd litert állítottak elő, míg a franciák 3,4 milliárdot, a többi tagállam pedig összesen 2,7 milliárdot, amiből Magyarország 245 millió litert tett ki. Ez a termelési szint meghaladta az előző három év átlagait, jelezve a szektor folyamatos növekedését.

Ennek ellenére néhányan már az italipar betegágyába kényszerített betegként tekintenek a bortermelésre. Az éghajlatváltozás következményeként, miközben számos híres borvidék háttérbe szorul, a borászok túltelítették a piacot, és ezzel párhuzamosan a fogyasztói szokások alkalmazkodása még távolinak tűnik.

Ahogy arról mi is beszámoltunk nem rég, nemzetközi szinten 12%-ot csökkent a borfogyasztás, annak 2007-es csúcspontja óta, de van olyan régió is, ahol ez a szám a 33%-ot is elérte. Ez pedig várhatóan csak tovább romolhat az elkövetkező években. Amerikai és ausztrál forgalmazók egyaránt csökkenő eladásokról számoltak be, de legszemléletesebb talán az, hogy

A Z generációs francia fiatalok borfogyasztása drámai módon csökkent: manapság már csak fele annyi bort fogyasztanak, mint a millenniumi generáció idősebb képviselői.

A helyzet megoldására az Európai Bizottság tavaly decemberben egy magas szintű tanácsot alakított, amelybe a tagállamok tisztviselői és elismert szakértők kerültek. E tanács javaslatcsomagját állítólag teljes egészében elfogadta a Bizottság.

A környezeti változások és természeti katasztrófákra való felkészülés mellett a szövegben olyan észrevételek is találhatók, amelyek a bortermelés csökkentésére irányulnak, a jelenlegi piaci igényekhez való alkalmazkodás érdekében. A tagállamok számára lehetőséget biztosítanának arra, hogy központi irányelvek keretein belül, sajátos helyi sajátosságaikhoz igazított szabályozásokat dolgozzanak ki.

Egyes országokban ez azt jelentheti, hogy egy alaposan kidolgozott stratégia keretében szükségessé válik meglévő szőlőtőkéket eltávolítani, hogy a területet olyan mezőgazdasági termékek számára szabadítsák fel, amelyek nagyobb felvásárlópiaccal rendelkeznek. Az ilyen átalakítások kompenzálására nemcsak tagállami források állnak rendelkezésre, hanem a Közös Agrárpolitika (KAP) költségvetéséből is nyújthatók támogatások.

A kivágási lehetőségek mellett felmerült egy javaslat is, miszerint egy ország saját hatáskörében akár 0%-ra is csökkenthetné az újonnan kiadott ültetési engedélyek mértékét. Ez a lépés segíthetne megóvni a hagyományos termelőket, akiknek a rendelkezésre álló támogatások révén lehetőségük nyílna arra, hogy újragondolják és átalakítsák borgazdaságuk termelési stratégiáit.

A jelszó a koherencia és rugalmasság.