A szülés utáni időszakban sok anya tapasztalhat hirtelen hangulati ingadozásokat, amelyek miatt úgy érezheti, hogy a világ körülötte megváltozott. Fontos azonban különbséget tenni a különböző állapotok között, mint például a baby blues, a szülés utáni dep
Magyarországon a szülés utáni depresszió előfordulásának arányát 10-25% közöttire becsülik, de sajnos az érintettek csupán egy kis része jut megfelelő ellátáshoz, főleg úgy, hogy közben a kisgyermeküktől sem kell távol maradniuk. Ezen a területen kiemelkedő munkát végez a János-kórházban működő Együtt Baba-Mama-Papa program. Kurimay Tamás pszichiáter professzorral, a program alapítójával beszélgettünk a betegség tüneteiről és kiváltó okairól, valamint arról, hogy gazdasági szempontból miért lenne érdemes az országban három vagy négy hasonló központot létrehozni.
A szülés utáni depresszió (PPD) különbözik a hagyományos depressziótól abban, hogy szorosan összefonódik a szülésélménnyel és a friss anyaság kihívásaival. Míg a "rendes" depresszió bármikor kialakulhat, függetlenül az életkörülményektől, a szülés utáni depresszió általában a szülést követő hetekben vagy hónapokban jelentkezik. A PPD gyakran a hormonális változások, a fizikai fáradtság és a szorongás keverékéből fakad, amelyek a szülés után természetes velejárói a női testnek. Emellett a friss anyák szembesülhetnek a gyermeknevelés terheivel, a társadalmi elvárásokkal és a saját identitásukkal való küzdelemmel, ami tovább fokozhatja a hangulati ingadozásokat. Fontos megjegyezni, hogy a szülés utáni depresszió nemcsak a szomorúság érzésével jár, hanem sokkal komplexebb, magában foglalhatja a szorongást, az elhanyagoltság érzését és a kapcsolatok terhelté válását is. A PPD kezelése is eltérhet a klasszikus depressziótól, mivel gyakran figyelembe kell venni a szoptatás lehetőségeit, a családi dinamikát és a női egészség sajátos aspektusait. Összességében tehát a szülés utáni depresszió egy speciális, a szülés élményéhez és a friss anyasághoz kapcsolódó mentális állapot, amely különböző okok és tünetek révén különbözik a hagyományos depressziótól.
Kicsit másképpen jelentkezik, mint egy szokásos depresszió. A tartós lehangoltság, fáradékonyság, negatív gondolatok mellett jellemző, hogy sok az anyasággal kapcsolatos negatív megélés: "nem tudok szoptatni", "nem vagyok elég jó anya". Az alvászavar - amit nem a baba sírása vált ki - figyelmeztető jel, hogy gyors segítségre van szükség. A szülés utáni depresszió - ami a szülés utáni egy éven belül jelentkezik - a mai ismereteink alapján elsősorban hormonális változásokhoz kötött.
Kik a legveszélyeztetetttebbek?
Azok körében, akik korábban már átélték a depressziót, fokozott a kockázat a szülés utáni hangulati zavarok kialakulására. Különösen a bipoláris zavar esetén figyelhető meg, hogy a depressziós epizódok gyakran itt jelentkeznek először a szülést követően. Azok, akik a terhesség előtt tapasztaltak kisebb hangulati ingadozásokat, sokszor nem is sejtik, hogy ez a betegség előjele lehet, míg a szülés után hirtelen intenzív tünetek léphetnek fel. A hormonális változások a várandósság során tovább növelhetik a kockázatot, emellett a genetikai háttér is meghatározó szerepet játszhat. A megelőzés érdekében kiemelkedő fontosságú a megfelelő szűrés, amelyhez a védőnők által alkalmazott EPDS (Edinburgh Postnatal Depression Scale) önkitöltős kérdőív kiváló eszköz. Fontos azonban megjegyezni, hogy ez a kérdőív nem diagnosztikai eszköz, csupán jelzi a kockázatot és azt, hogy szükség lehet-e további szakmai vizsgálatokra.
Sokan úgy vélik, hogy egy nehéz szülés során szerzett kellemetlen élmények jelentős hatással lehetnek az anya mentális állapotára. Ezek a negatív tapasztalatok mély nyomot hagyhatnak, és hozzájárulhatnak a pszichés kihívásokhoz, amelyekkel az újdonsült anyák szembesülhetnek.
Ez így van. A szakirodalomban posztpartum poszttraumás stressz zavarként, rövidítve PTSD-ként hivatkoznak erre a jelenségre. A posztpartum stressz zavar akkor merül fel, amikor egy jelentős traumatikus élmény után egy hónap elteltével sem csökken a stressz szintünk. Fontos hangsúlyozni, hogy nem csupán a stresszorok mértéke számít, hanem az is, hogy hogyan értelmezzük azokat. Például, ha a szülés során a kismama azt tapasztalja, hogy a körülötte lévők nem kommunikálnak megfelelően, vagy ha olyan helyzetbe kerül, ami számára súlyos fájdalmat okoz, és ezt követően nem kapja meg a szükséges támogatást, akkor fennáll a posztpartum stressz zavar kialakulásának lehetősége. A nők körülbelül 5-7%-át érinti ez a probléma. Mivel a stressz élménye rendkívül egyéni, elengedhetetlen, hogy erre odafigyeljünk. Az Együtt program keretein belül foglalkozunk ezzel a témával; pszichoterápiás módszereket és szemmozgásos traumaterápiát (EMDR) is alkalmazunk a segítségnyújtás érdekében.
A szülés utáni pszichózis felismerése kulcsfontosságú a nők mentális egészségének védelmében. Az alábbiakban néhány jellegzetes tünetet említek, amelyek segíthetnek a probléma azonosításában: 1. **Hangulati ingadozások**: A friss anyák hirtelen hangulati változásokat tapasztalhatnak, amelyek drámai mértékben eltérhetnek a korábbi állapotuktól. 2. **Valóságérzékelési zavarok**: A pszichózis egyik legfőbb jele, hogy a nő elveszítheti a kapcsolatot a valósággal. Hallucinációk vagy téveszmék jelentkezhetnek, amelyek megzavarják a mindennapi életüket. 3. **Szorongás és félelem**: A szülés után tapasztalt erős szorongás és irracionális félelmek, különösen a gyermekkel kapcsolatosan, szintén figyelmeztető jelek lehetnek. 4. **Alvászavarok**: A folyamatos álmatlanság vagy a túlzott alvás igénye szintén utalhat a pszichózis megjelenésére. 5. **Érzelmi elszigetelődés**: A nő elveszítheti az érdeklődését a környezete iránt, beleértve a gyermekét is, ami súlyos következményekkel járhat. Ha valaki a fent említett tünetek bármelyikét tapasztalja, fontos, hogy azonnal szakemberhez forduljon. A szülés utáni pszichózis sürgős kezelést igényel, és a korai beavatkozás jelentősen javíthatja a felépülés esélyeit.
Hirtelen megváltozik az anya számára a világ, ami nagyon gyakran órákon belül bekövetkezik. Az anya súlyos szorongást, érzékcsalódásokat élhet át. Előfordul, hogy úgy érzi, nem tudja ellátni a babát, vagy nem is az ő gyereke. Gyakori, hogy nem tud aludni. Ez a legsúlyosabb állapot, de ritka: ezer anyából egy-kettőt érint világszerte. Magyarországon, ahogy a világban is, 10-25 százalékra teszik a szülés utáni depresszió előfordulásának gyakoriságát. Diagnosztizált esetől persze jóval kevesebb van, jó, ha az érintettek elénél megállapítást nyer a betegség. Ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek kórházba kellene kerülnie.
Az Együtt programba a babával együtt veszik föl a kismamákat. Mennyiben újdonság ez a hozzáállás a kezelésben?
2004 előtt nálunk is az volt a szokás, hogy a kismamákat a kezelés idejére - ami lehetett akár tíz nap, de sok esetben hónapokig is eltartott - elválasztották a gyermekeiktől. Ez a távolság valóban hosszú idő. A programunk úgy indult, hogy egy kismama, aki rendkívül vágyott arra, hogy láthassa a babáját, amikor a gyermekosztályra vittük a kislányát, azonnal jobban érezte magát, és szinte újjászületett. Ekkor keresett meg Németh Tünde, egy gyerekgyógyász kollégám, azzal az ötlettel, hogy német mintára nálunk is bevezethetnénk egy hasonló programot. Így született meg az „Együtt” kezdeményezés.
Áttörtük a falat, és ajtó készült a gyermek- és a pszichiátriai osztály között, ami szimbolikusan is sokat jelent. A fő célunk a korai kötődés segítése: nemcsak a kismamát kezeljük, hanem a kapcsolatot is.
Mikor és milyen kihívásokkal fordulnak hozzátok az anyák?
A programba várandósságot tervezőket, várandósokat és azokat az anyákat vesszük fel, akiknek a szülés körül vagy után jelentkeznek problémái. A bekerülés alapvetően önkéntes; kivétel a szülés utáni pszichózis, amely gyors beavatkozást igényel, és ilyenkor az anyát akut pszichiátriai ellátásba kell vinni. Ez a világon mindenütt így van, és ha van, akkor baba-mama egységben helyezik el az anyát. Angliában, Franciaországban és Németországban több ilyen centrum van, Kelet-Közép-Európában a miénk az egyetlen ilyen intézmény, ahova - helytől függően - a gyerekkel együtt vesszük fel a kismamát.
