Óriási botrányt kavart a házassága, annyira, hogy még az édesanyja is elfordult tőle.

Jókai Mór, a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja, 200 éve, 1825. február 18-án született. Amikor a szerelemről volt szó, mindig a saját szívére hallgatott, nem törődve mások véleményével. Ezért is döntött úgy, hogy feleségül veszi a nála nyolc évvel idősebb Laborfalvi Rózát. Az ilyen választás nemcsak baráti kapcsolatait feszítette meg, de édesanyja is elfordult tőle emiatt. Most egy kvíz keretében idézzük fel Jókai Mór életének fontos pillanatait!

Jókai Mór mindannyiunk életében jelen van, hiszen művei nélkülözhetetlenek a magyar irodalom szövetében. A kőszívű ember fiai című regénye sokak számára talán az első lépés volt a klasszikus irodalom világába, hiszen sok iskolában kötelező olvasmányként szerepel. Jókai terjedelmes életműve gazdagítja a magyar kultúrát, és számos generációt inspirált.

Jókai Mórt amúgy manapság is rengeteg kritika éri. Vele kapcsolatban gyakran emlegetik, hogy könyvei nem hibátlanok, a főhősök jelleme nem eléggé kidolgozott, kevés a cselekmény, helyette szívesebben merült el a természeti, környezeti leírásokban - vagyis a jelenkor embere nehezen olvassa.

Jókai Mór, eredeti nevén Ásvai Jókay Móric, 1825. február 18-án látta meg a napvilágot Komáromban. Gyermekkori tanulmányait szülővárosában kezdte, ám szülei később a pozsonyi evangélikus gimnázium falai közé irányították, ahol tovább folytatta a tudás gyarapítását. Ezt követően a komáromi református iskola padjait koptatta. Az Arcanum adatbázisa szerint pápai diákélete kulcsfontosságú fordulópontot jelentett fejlődésében. Eddig a festőművészet bűvkörében mozgott, ám hamarosan más irányok felé kezdett orientálódni.

Kecskeméten joghallgatóként kiemelkedett szorgalmával és tudásával, így nem csoda, hogy tanárai figyelmét gyorsan felkeltette. E neves időszak alatt alkotta meg a Zsidó fiú című tragédiáját, amely már fiatalon megmutatta irodalmi tehetségét. A kétéves jogi tanulmányait sikeresen befejezve, mint első helyezett tért vissza Komáromba, ahol özvegy édesanyja otthonában kezdett új fejezetet az életében. A festészet és az írás világának vonzereje erős volt benne, ám végül a jogi pálya mellett döntött. Gyakornoki pozíciót vállalt egy helyi ügyvéd irodájában, azonban egy év elteltével,

Ügyvédi diplomáját ugyan átvette, de ekkor már nem vágyott arra, hogy jogászként dolgozzon. Főleg miután Petőfi Sándor bemutatta őt a fővárosi fiatal írók körének. Jókai sokkal otthonosabban érezte magát a Pilvax-kávéház irodalmi asztalánál, mint az ügyvédi irodák vagy bírósági tárgyalók szigorú légkörében. Nem is meglepő, hiszen szépirodalmi lapok rendszeresen közölték novelláit, és a közönség lelkesen olvasta prózai írásait.

Mindössze 22 esztendős volt, amikor Frankenburg Adolftól átvette az Életképek című folyóirat szerkesztését. Itt, a pesti irodalmi élet színpadán Petőfi Sándorral karöltve a fiatal írók élére állt. Közös otthonban éltek, közös étkezéseik során a gondolataikat is megosztották, estéiket pedig egymás társaságában töltötték. A lap szerkesztésének terheit is együtt viselték, és az 1848-as márciusi forradalom eseményeiben is egymás mellett harcoltak.

Baráti viszonyuk akkor ért véget, amikor Petőfi közreadta Vörösmarty Mihály ellen irányuló költeményét, majd Jókai feleségül vette Laborfalvi Rózát, a Nemzeti Színház művésznőjét.

"A nagy igennek" nem állt mögötte mélyebb érzelmi háttér, mégis 1848 szeptemberében megrendezésre került az esküvő. Jókait édesanyja elutasította, ami azt jelentette, hogy ezután csak az írói tehetségéből származó jövedelemből élhetett.

A szabadságharc időszakában az újságírás világában próbálta megkeresni a kenyerét. 1849 elején, a kormány menekülésével együtt Pestről Debrecenbe távozott, ahol a békepárt hivatalos lapját és az Esti Lapokat szerkesztette. Az áprilisi Habsburg-trónfosztást követően, amely minden reményt a béke iránt semmivé tett, a köztársasági párthoz csatlakozott. Ekkor a bécsi udvar számára már kegyvesztetté vált, az osztrák önkényuralom ügynökei állandóan a nyomában loholtak.

A bujdosás kínjaitól való szabadulás végül az írók számára 1850-ben megadott amnesztiának köszönhetően következett be, amikor az édesanyja is végre kibékült vele. Az okokat nem lehet pontosan megállapítani, de ezután regényei, elbeszélései, humoreszkjei, versei és színdarabjai szinte bámulatos kreativitással és termékenységgel születtek meg.

1861-ben a siklósi kerület országgyűlési képviselőjévé választották, és ezután hosszú évtizedeken át a siklósi, budapest-terézvárosi, dárdai, budapest-józsefvárosi, erdélyi-erzsébetvárosi, illyefalvi, kassai és oravicai kerületek parlamenti képviselőjeként folytatta munkáját.

Mint elismert szónok és vezércikkíró, jelentős nyomot hagyott a politikai életben. A politikai pályafutása során számos fájdalmas élménnyel és nehézséggel szembesült, mégis a parlamenti folyosó és a pártkör kártyaasztalai iránti vonzalma megmaradt.

A képviselőházból való kimaradását nem tudta feledni. 1894-ben, amikor már ötven éve volt az írói pályán, az egész ország őt ünnepelte. Munkáit egységes kiadásban bocsátották közre, a kiadás jövedelméből fényes nemzeti ajándékot kapott.

Jókai Mór életének nyolc évtizede tele volt élményekkel, de 1904-ben, tüdőgyulladás következtében távozott az élők sorából. A PestBuda cikke alapján ravatalát 1904. május 9-én a Nemzeti Múzeumban helyezték el, ahol a közönség nagy számban gyűlt össze, hogy búcsút vegyen tőle. Ezrek kísérték utolsó útjára a Kerepesi úti dísztemetőben található sírjához, tisztelegve a magyar irodalom egyik legnagyobb alakja előtt.

A történet azonban nem ennyire egyszerű. Jókainak ugyanis több kikötése volt. Az egyik kívánsága szerint fejfáját a saját háza kapujának anyagából kellett készíteni. Ez így lett. S bár kiemelt helyre, a Nemzeti Sírkert árkádsorának végébe temették, méltó síremléket hosszú ideig nem kapott.

Végrendeletében a művész kifejezte kívánságát, miszerint a sírja belső terét ne burkolják le. A művészek tiszteletben tartva ezt a kérését, úgy döntöttek, hogy az alapvető koncepció egy körben elhelyezkedő oszlopsor legyen, amely egy gyönyörű rózsakertet ölel körül. De miért éppen rózsakert? Azért, mert a tervezők figyelembe vették, hogy a rózsák nem csupán a szépség és a szeretet szimbólumai, hanem az élet ciklikusságát és az emlékezés mélységét is megtestesítik. Ezzel a választással a művészek egy olyan teret kívántak létrehozni, ahol a látogatók elmerülhetnek a természet szépségében, miközben tisztelegnek a múlt előtt.

Az építmény szinte teljesen üres, díszítések nélkül áll, csupán a külső oldalán található egy felirat, amely Jókai Negyven év visszhangja című művéből származik. Ez a felirat a halhatatlanságról kifejtett gondolatainak esszenciáját hordozza, és mélyen elgondolkodtatja az arra járókat.

Ami bennem lélek, veletek megy. Ott fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik, s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani.

Most itt az alkalom, hogy kipróbálja, mennyire ismeri Jókai Mór életét és munkásságát!