A magyar gazdaság komoly kihívásokkal néz szembe: vajon 2025-re helyrehozható lesz a helyzet? - Pénzcentrum

A régi növekedési hajtóművek - mint a külföldi tőkebeáramlás, az eladósodás és az uniós támogatások - elveszítették lendületüket, míg új dinamizáló tényezők nem bukkantak fel - állítja a Portfolio cikkében.

Az idei év gazdasági kilátásai folyamatosan romlanak. Bár 2024 kezdetén mind a kormányzat, mind a gazdasági elemzők optimista előrejelzéseket fogalmaztak meg, a várakozások fokozatosan mérséklődtek. A kormány jelenleg 1%-os GDP-növekedést prognosztizál, míg a közgazdászok többsége ennél is szerényebb, 0,5% körüli bővülést vetít előre, sőt, a stagnálás lehetősége is felmerült.

Ez a forgatókönyv kísértetiesen emlékeztet az előző két évre. Akkor is bizakodással indult az év, majd különböző tényezők - háború, energiaválság, infláció, beruházások visszaesése, német gazdasági problémák - fokozatosan rontották a kilátásokat. A kabinet most az EU-USA vámegyezményt jelöli meg legújabb kockázati tényezőként. Figyelemre méltó azonban, hogy ezek a külső sokkok más országokat kevésbé viseltek meg, ami a magyar gazdaság strukturális problémáira utal.

"Az elmúlt három évtized során Magyarország gazdasági fejlődését három fő tényező támogatta jelentősen: a külföldi közvetlen befektetések (FDI), az államadósság növekedése, valamint az Európai Uniótól érkező támogatások" - nyilatkozta egy elismert hazai közgazdász. Azonban ezek a növekedési hajtóerők mára kimerülni látszanak.

A rendszerváltás utáni időszakban a külföldi működőtőke beáramlása komoly impulzusokat adott a gazdasági fejlődésnek. A korábban versenyképtelen szocialista ipart felváltották a világ élvonalába tartozó multinacionális cégek. Azonban mára ez a növekedési motor már kifulladt: a jelentős nemzetközi vállalatok túlnyomórészt már mind megtalálhatók hazánkban, és az újonnan érkező cégek már nem tudják megugrani azt a technológiai szintet, amit évtizedekkel ezelőtt hoztak. Továbbá a munkaerő-keretek is kezdik elérni a határaikat.

Az eladósodásra építő növekedési modell nem fenntartható megoldás. Magyarország magas államadóssága és a költségvetési hiány miatt a további hitelek felvétele komoly kockázatokkal jár: a hitelminősítők várhatóan leminősítenék az országot, ami a forint gyengüléséhez vezetne, és ez azonnali negatív hatásokat gyakorolna a gazdaságra.

Az uniós források a múltban kiemelkedő növekedési tényezőként funkcionáltak. A 2014 és 2019 közötti időszakban tapasztalt gazdasági fellendülésben az EU-s támogatások kulcsszerepet játszottak, még ha azok felhasználásának hatékonysága gyakran nem felelt meg az elvárásoknak. Jelenleg azonban a Magyarország és az Európai Unió közötti feszültségek következtében ezek a források már csak korlátozott mértékben érkeznek, ami jelentős hatással van a gazdasági fejlődésre.

A jövőbeli gazdasági növekedés szempontjából aggasztó jelenség, hogy Magyarország megakadt a tudásalapú gazdaság kialakításának folyamatában. A fiatal diplomások arányának növekedése stagnál, míg az Európai Unió más tagállamaiban továbbra is folytatódik ez a pozitív tendencia. Emellett a kutatás-fejlesztésre fordított források GDP-arányos szintje évek óta csökken, ami szintén kedvezőtlen hatással van a hosszú távú növekedési perspektívákra.

A térségben egyre inkább megfigyelhető a cseh és lengyel vállalatok dominanciájának növekedése, ami egyértelműen rávilágít a problémákra. Míg a szomszédos országok cégei, mint például az Alza, a Kifli vagy a litván Vinted, magabiztosan hódítják meg a digitális piacokat, addig a magyar vállalatok sajnos alig képviseltetik magukat a régió élmezőnyében.

A gazdaság újbóli növekedésének biztosításához egy kétszintű megközelítésre van szükség. Rövid távon az uniós források beáramlása jelenthetné a szükséges impulzust, míg hosszú távon a stabil intézményrendszer kiépítése és a munkaerő képzettségének fejlesztése lenne kulcsfontosságú a fenntartható fejlődés alapjainak megteremtéséhez.