Gyurkó Szilvia véleménye szerint a bicskei gyermekotthon volt igazgatója könnyedén teljesítette volna a kifogástalan életvitelhez szükséges vizsgálatokat.
A problémák megoldása nem csupán jogszabályok megalkotásával érhető el, hiszen gyakorlatilag minden területen, amely a gyermekekkel foglalkozik – legyen szó oktatásról, egészségügyről vagy gyermekvédelemről – egyre égetőbb a szakemberhiány. Erről beszélgettünk Gyurkó Szilviával.
Különleges beszélgetésre invitáljuk Önöket Gyurkó Szilviával, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány megalapítójával, akivel az alapítvány legújabb éves gyermekjogi jelentéséről diskuráltunk. Szilvia, aki elismert gyermekjogi szakértő, az idei Szülők Napján is szerepet vállal, mint egyik előadó.
A kegyelmi ügy körüli közfelháborodás következtében 2024-ben több mint 30 törvényi módosítás született a gyermekvédelem területén. Ez a jelentős jogi átalakulás több szempontból is tükrözi a magyar társadalom és a hazai politikai kultúra állapotát. Először is, a közfelháborodás jelzi, hogy a társadalom érzékenyen reagál a gyermekek védelmére vonatkozó kérdésekre, és hogy a közvélemény képes mobilizálódni egy fontos ügy érdekében. Ez arra utal, hogy a társadalom értékeli a gyermekek jogait és jólétét, és hajlandó fellépni, ha úgy érzi, hogy azok veszélyben vannak. Másrészt, a jogi változások mennyisége és sürgőssége azt is mutatja, hogy a politikai rendszer reagál a társadalmi nyomásra, ami a demokrácia egyik alapvető elemét képezi. Ugyanakkor felveti a kérdést, hogy vajon a politikai döntéshozók valóban a társadalom érdekeit képviselik-e, vagy inkább a saját politikai tőkéjük növelésére használják fel a helyzetet. Ezek a törvényi módosítások tehát nemcsak a gyermekvédelem szempontjából fontosak, hanem rávilágítanak a társadalmi diskurzus dinamikájára és a politikai kultúra komplexitására is. A változások mögött megbújó motivációk és a társadalmi reakciók vizsgálata segíthet jobban megérteni a magyar társadalom jelenlegi állapotát és a jövőbeni fejlődési irányait.
Fontos, hogy a döntéshozók reagáljanak a társadalmi és gazdasági eseményekre, de problémát jelent, ha ezek a válaszok nem integrálhatók egy átfogóbb stratégiába. Ha a beavatkozások csupán pontszerűek és tüneti kezelést nyújtanak, akkor a helyzet nem javul. Gyakran tapasztaljuk, hogy a jogszabályalkotás csupán "látványos megoldásokat" kínál, amelyek illúziót keltenek arról, hogy előrelépés történik, miközben a valódi, tartós változást hozó intézkedések elmaradnak. Ennek oka leggyakrabban az, hogy a jogalkotás viszonylag alacsony költséggel jár, míg a tényleges beavatkozások jelentős anyagi ráfordítást igényelnek, és rövid távon akár konfliktusokat is generálhatnak, vagy politikai következményekkel járhatnak.
A jogszabályok mentén történő "megoldáskeresés" már a rendszerváltás óta meghatározó eleme a magyar közéletnek – és ez nem csupán hazai jelenség, hiszen világszerte számos országban hasonló trendek figyelhetők meg. Azonban a magyar és a régiós sajátosság abban rejlik, hogy a jogi keretekben megfogalmazott "szép elképzelések" és a tényleges végrehajtás, tehát a valóság közötti szakadék egyre inkább mélyül.
A jelentés készítői által kiemelt problémák között szerepel, hogy a jogszabály-módosításokat nem előzte meg alapos szakmai konzultáció. Ennek a megközelítésnek a legfőbb hátránya, hogy a jogszabályok módosítása a szükséges szakmai szempontok figyelembevételé nélkül történik, ami hosszú távon a jogszabályok hatékonyságát és alkalmazhatóságát veszélyeztetheti. Az ilyen hiányos előkészítés miatt a jogszabályok nem feltétlenül tükrözik a valós igényeket és problémákat, ezzel pedig a társadalmi és gazdasági folyamatokat is negatívan befolyásolhatják.
A gyermekjogokkal kapcsolatos területeken kiemelten fontos lenne a megfelelő hatásvizsgálatok alapos elvégzése, hiszen a hosszú távú tervezés elengedhetetlen. Érdemes generációs folyamatokban gondolkodni, és figyelembe venni a globális trendeket is. Egy jelentős globális tendencia például a gyerekkor digitalizációja, amely számos következménnyel jár. Ennek fényében elengedhetetlen, hogy a terhesgondozástól kezdve az egészségügyi vizsgálatokon át az oktatási és gyermekvédelmi rendszerig minden területet alaposan átvilágítsunk és újraértékeljünk.
Az oktatási rendszernek alkalmazkodnia kell a megváltozott gyermekek igényeihez és működéséhez. Fontos lenne, hogy több fizikai aktivitást és kézműves tevékenységet integráljunk a tanórákba. Ezek csupán néhány példát jelentenek arra, mennyire lényeges a megfelelő szakmai együttműködés, valamint a gyermekek és családok életét érintő szabályok alapos megfontolása és előkészítése.
Mi lehet az oka annak, hogy ezek a szakmai egyeztetések nem valósulnak meg?
Számos oka van. A gyerekvédelmet és a gyerekjogokat érintő ágazatok szét vannak darabolva több minisztérium, főosztály, államtitkárság között, és évtizedes probléma, hogy a különböző területek közötti együttműködés, információáramlás messze nem ideális. Gond az is, hogy a hatásvizsgálatok és előkészítések pénzbe kerülnek, amit könnyű megspórolni és annak, hogy hiányoznak, nincs azonnali, látványos következménye.
Az emberek általában nem vonulnak utcára tüntetni, ha egy jogszabály mögött nem állt alapos hatásvizsgálat. Persze észlelik, ha egy új szabályozás problémákat okoz, vagy ha annak következményei már rövid távon is érezhetők, de ritkán kapcsolják össze ezt a hiányzó előkészítéssel és együttműködéssel. Olyan rendelkezések születnek így, amelyek nem illeszkednek a meglévő stratégiákhoz, és amelyek végrehajtása, következményei és hatásai sincsenek kellően átgondolva.
A gyermekvédelem területén dolgozó szakemberek alkalmasságának vizsgálatára vonatkozó ellenőrzések jelentős átalakuláson mentek keresztül. Az új szabályozások értelmében a gyermekvédelmi intézmények vezetőinek és a szakmai pozíciókban tevékenykedőknek kötelezővé vált a pszichológiai alkalmassági teszt elvégzése, valamint a "kifogástalan életvitel" igazolása. Ez első pillantásra kedvező előrelépésnek tűnik, azonban komoly szakmai aggodalmakat vetett fel. Miért is van ez így? A szakemberek körében sokan úgy vélik, hogy a pszichológiai alkalmassági vizsgálatok nem mindig tükrözik a valós képességeket és kompetenciákat, ráadásul a "kifogástalan életvitel" követelménye is problematikus lehet, hiszen ez egy szubjektív megítélésen alapul. Az ilyen jellegű elvárások könnyen diszkriminációhoz vezethetnek, és visszatarthatják a szakmán belüli sokszínűséget, amely kulcsfontosságú a gyermekvédelmi feladatok hatékony ellátásához. Az új intézkedések tehát nemcsak a szakmai színvonal emelkedését ígérik, hanem a szakemberek munkahelyi kultúrájára is komoly hatással lehetnek, ami további kérdéseket vet fel a gyermekvédelem jövőjével kapcsolatban.
Az alkalmassági vizsgálat minden szakmában nagyon fontos, és ennek átlátható kereteit, megfelelő feltételeit meg kell teremteni. A Magyarországon bevezetett rendszer viszont számos sebből vérzik. Itt egyébként fontos kiemelni, hogy a kifogástalan életvitellel kapcsolatos vizsgálatok, amiket a Nemzeti Nyomozóiroda végez és a pszichológiai vizsgálat két külön dolog. A nyilvánosságban főleg az előbbivel kapcsolatban jelentek meg kritikák. Egyrészt, mert a bevezetés módja olyan volt, hogy az érintettek azt élték meg, a cél nem a megerősítés, a szakmai standardok biztosítása, hanem a szankcionálás - hovatovább az egyébként is borzasztó nehéz körülmények között dolgozó szakma képviselőinek stigmatizációja. Másrészt, a végrehajtás módját is sokan megalázónak, lealacsonyítónak érezték. Harmadrészt, hiába volt a kifogástalan életvitel vizsgálat úgy "eladva", hogy ez szűri ki a bántalmazókat a rendszerből, valójában nem alkalmas arra, hogy a rendszert valóban biztonságossá tegye.
A pszichológiai alkalmassági vizsgálatok kapcsán fontos hangsúlyozni, hogy az új munkavállalók beléptetése során kiemelt figyelmet érdemel a folyamat. Ugyanakkor a tapasztalatok azt mutatják, hogy a megfelelő szakemberek hiánya komoly problémákat okoz, mivel a vizsgálatok elvégzésére alkalmas szakemberek száma rendkívül korlátozott. Ennek következtében gyakran hónapokig tartó késlekedések lépnek fel, ami az új munkavállalók integrációját hátráltatja. Ez a helyzet nemcsak a betöltetlen álláshelyek miatt jelent gondot, hanem amiatt is, hogy a gyerekvédelem területe nem éppen a legvonzóbb lehetőség a munkaerőpiacon. Az emberek nem szívesen várakoznak hosszú ideig, amikor más, azonnal elérhető munkalehetőségek is kínálkoznak. Volt már példa arra is, hogy valaki, aki a gyerekvédelem területén szeretett volna elhelyezkedni, végül elhagyta a folyamatot, mert kénytelen volt gyorsan pénzhez jutni egy másik munkahely révén, ahol nem ütközött hasonló akadályokba.
A kórházakban hagyott csecsemők örökbefogadási szabályát 2024 nyarán könnyítették. A szakemberek reményei szerint ez jelentős javulást eredményez majd és valóban drasztikusan csökkenti a jövőben a kórházakban ragadt csecsemők számát?
Az örökbefogadás nem képes megoldani a gyermekvédelem komplex, rendszerszintű kihívásait, és ezt nem is várhatjuk el tőle. A helyzet rendkívül bonyolult, így itt is átfogó, sokoldalú megoldásokra van szükség. Elsősorban fontos foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy a gyermekvédelmi rendszer hogyan kezeli azokat a várandós édesanyákat és gyermeket váró családokat, ahol felmerül a szülői gondoskodás megfelelőssége. Jelenleg tapasztalható, hogy sok helyen a korai megelőző és családmegtartó szolgáltatások nem működnek hatékonyan, vagy nem elégségesek. Továbbá, egy másik komoly problémát jelent, hogy nem áll rendelkezésre elegendő nevelőszülő, aki családias környezetet tudna biztosítani azoknak a kisbabáknak, akik valamilyen okból nem élhetnek a vér szerinti szüleikkel.
Az intézményi férőhelyek száma sajnos nem elegendő. A csecsemőotthonok léte pedig komoly kérdéseket vet fel, hiszen a jogszabályok szerint minden 12 év alatti gyermeket nevelőszülőknél kellene elhelyezni. Ennek ellenére, a törvény elfogadása óta ez a szabályozás soha nem lépett életbe. Jelenleg több száz 0-3 éves kisgyermek él intézményi keretek között, ami aggasztó helyzetet teremt. Ezzel párhuzamosan felmerül a kérdés, hogy a gyermekvédelmi alapellátás milyen módon tudja támogatni a vér szerinti szülőket abban, hogy megfelelően gondoskodhassanak gyermekeikről, és jó szülőkként tudjanak helytállni. Ebből is világosan látszik, hogy az örökbefogadás csupán egy szűk része a problémának, amely sokkal szélesebb és összetettebb megoldásokat igényel.
A jelentés alapján az elmúlt év során minden egyes bántalmazási kategóriában emelkedett a nyilvántartott gyermekek száma. Ez felveti a kérdést: vajon a tényleges bántalmazások számának növekedéséről van szó, vagy csupán arról, hogy több eset került napvilágra?
Ez egy rendkívül érdekes felvetés. Bár szakmai körökben nincs egyetértés ezzel kapcsolatban, valószínűsíthetjük, hogy a válasz inkább a két lehetőség együttes hatása. A kutatások szerint, ha egy közösségben megváltozik az erőszakkal kapcsolatos szemléletmód, például ha többen kezdenek el nyíltan beszélni a bántalmazásokról, és ezt olyan módon teszik, ami megerősíti az áldozatokat, míg az elkövetőket elítéli, ez jelentősen fokozza a jelzési kedvet. Ennek következtében egyre többen érzik, hogy érdemes a hatóságokhoz vagy gyermekvédelmi szolgáltatásokhoz fordulniuk, amennyiben gyermekek veszélyeztetéséről, bántalmazásáról van tudomásuk.
Az a tény, hogy a magyar nyilvánosságban többször jelenik meg a gyerekbántalmazás témája, önmagában arra sarkallhat embereket, hogy legalább észrevegyék, ha valami nem stimmel. Minél többet tud a társadalom a bántalmazás jeleiről, tüneteiről, annál nagyobb az esély arra, hogy nem elfordítják a fejüket, hanem lépéseket tesznek a gyerek érdekében. Ehhez persze kell egyfajta bizalom is az ellátórendszerekben, hogy ha jelzik a gondot, akkor a gyereken a szakemberek tudnak majd segíteni.
A közbeszéd egyre élesebb, a konfliktusok felerősödnek, és a verbális erőszak is gyakoribbá válik. Ezek a jelenségek – ahogy a kutatások és szakirodalom is mutatja – hozzájárulnak a bántalmazások számának növekedéséhez.
A jelentés széles spektrumot ölel fel, és különböző területeken számos problémát tár fel. Az egyik legfontosabb megállapítás, hogy számos esetben a legfőbb akadályt a szakemberhiány jelenti.
Teljes mértékben egyetértek ezzel. A szakemberhiány valóban súlyos problémát jelent, hiszen szinte minden területen, ahol gyerekekkel foglalkoznak – legyen szó az oktatásról, az egészségügyről vagy a gyermekvédelmi szolgáltatásokról – érezhető a hiány. Ez a helyzet nem csupán azt jelenti, hogy nem áll rendelkezésre elegendő képzett szakember, akit megkereshetnénk, ha bármilyen gond merülne fel, hanem azt is, hogy azok, akik a pályán maradnak, gyakran túlhajtják magukat. Szinte elkerülhetetlenné válik, hogy a munkájuk során szelektálniuk kell, így az "enyhébb" problémák és a megelőző intézkedések gyakran háttérbe szorulnak, és a szakemberek főként a sürgős, azonnali beavatkozást igénylő helyzetek megoldására koncentrálnak.
A szakemberhiány egyik komoly következménye, hogy a szakembereknek egyre kevesebb idejük jut saját szakmai és személyes jólétük ápolására. Ennek eredményeként háttérbe szorul a folyamatos önképzés és az innovatív módszerek elsajátítása, miközben a pihenés és a regenerálódás lehetősége is csökken. Ez a helyzet pedig elkerülhetetlenül a kiégéshez és a fáradtsághoz vezet. A nap végén mindez rosszabb minőségű munkavégzést és életet eredményez. Itt érdemes elgondolkodni azon, hogy ki támogatja a segítő szakembereket a saját terheik viselésében?
A világunk és társadalmunk folyamatos átalakulása új kihívások elé állítja a gyerekvédelmet, amely új kontextust teremt a gyermekek jogainak védelmében. Az aktuális jelentésben megjelenik egy olyan új terület, amely korábban nem kapott hangsúlyt, és ez a digitális tér hatása a fiatalokra. A technológia fejlődésével együtt szükségessé vált, hogy foglalkozzunk a gyermekek online biztonságával, a cyberbullyinggal, valamint a digitális tartalmakhoz való hozzáférésük védelmével. Ez a téma nem csupán a gyerekek, hanem a szülők és a pedagógusok számára is új ismereteket igényel.
A digitális világ folyamatosan változó kihívásai közül kiemelkedik a mesterséges intelligencia (MI) szerepe. Egy 2024-es kutatás rávilágít, hogy ahogy az MI egyre inkább integrálódik mindennapjainkba – a személyre szabott oktatási eszközöktől kezdve a közösségi média algoritmusain át – létfontosságúvá válik annak megértése, miként befolyásolja ez a technológia a gyermekek jogainak érvényesülését. Különös figyelmet kell fordítani a magánélet védelmére, az adatok feletti rendelkezés jogára, a gyermekek autonómiájára, valamint arra, hogy megfelelő és biztonságos tartalmakhoz jussanak hozzá. Az MI fejlődése tehát nem csupán technológiai újítás, hanem komoly etikai és jogi kérdéseket is felvet, amelyek megoldása elengedhetetlen a fiatal generációk védelme érdekében.
2024-ben, az NMHH egy 667 tanuló részvételével végzett kutatást publikált a fiatalok mesterséges intelligenciával kapcsolatos nézeteiről - különös tekintettel az oktatásra és a digitális média-tartalmakra vonatkozóan. A kutatás megállapításai szerint az előfizetéses mesterséges intelligencia-szolgáltatást a 14-21 éves korú válaszadók 10,5 százaléka használta, az előfizetéses szolgáltatás használatának gyakorisága azonban az életkorral nő, főként a ChatGPT esetében. A tanulók túlnyomó része közepes mértékben, illetve megfelelően hatékonynak ítélte az MI tanulásban való alkalmazását, de ezt inkább a gyors problémamegoldáshoz, nem pedig a saját fejlődésükhöz kötik.
A fókuszcsoportos interjúkban a diákok vegyes, többnyire kritikus véleményt fogalmaztak meg az MI-ről: sokan hiányolták a "lelket" és az érzelmet a gépi alkotásokból, és aggódtak a hitelesség, az oktatás minősége és a jövőbeli munkahelyek miatt. Ugyanakkor felismerték az MI előnyeit is, említve az időmegtakarítást vagy a vizuális szemléltető anyagok készítésének lehetőségét.
A jelentésben szó van arról, hogy az adatgyűjtés terén számos nehézségbe ütköztetek, sok esetben azért, mert bizonyos adatok egyszerűen nem állnak rendelkezésre, nincsennek számon tartva. Tudnál példát mondani arra, hogy ezek közül melyekre lenne a legnagyobb szükség?
A nem hozzáférhető adatok két fő kategóriára bonthatók. Az egyik csoportba olyan információk tartoznak, amelyeket egyetlen szervezet sem dokumentál. Különösen ide sorolhatóak a gyermekek részvételére vonatkozó adatok. Jelenleg nem áll rendelkezésre adat arról, hogy a gyerekeket hogyan hallgatják meg különböző jogi eljárásokban, mint például polgári perek, büntetőeljárások vagy gyámhatósági eljárások. Emellett a szakellátásban élő gyermekek bevonásának mértéke és szintje is teljesen ismeretlen. Továbbra is úgy véljük, hogy ezeket az adatgyűjtési hiányosságokat sürgősen pótolni kellene, mivel ezek nélkül lehetetlen a gyermekközpontú intézményi működés valós értékelése, valamint a fejlesztési szükségletek és irányok pontos meghatározása.
További példaként fontos megjegyezni, hogy a gyermekpszichiáterekre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre megbízható statisztikák, ahogyan a büntetés-végrehajtási intézmények anya-gyermek részlegével kapcsolatos információk is hiányoznak. Ezen kívül, az állami kiadásokkal kapcsolatos összefoglaló adatok a gyermekekre vonatkozóan szintén nem állnak rendelkezésre, így csupán a költségvetési törvény alapján tudtunk becslést készíteni a 2024-es évre. Több intézményhez is benyújtottunk adatigénylést a kórházban hátrahagyott csecsemők ügyében, azonban sajnos ezeket az adatigényléseinket elutasították.
Miért fontos, hogy a jelentés elkészítésében 13-17 éves fiatalok, úgynevezett Kiskorú Kollégák is részt vettek?
A "semmit róluk nélkülük" elv alapján rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a gyermekjogi jelentés kidolgozásában a gyerekek is aktívan részt vegyenek. Az ő véleményük és tapasztalataik nem csupán kiegészítik a jelentést, hanem legalább olyan lényeges elemei, mint a kutatási eredmények vagy a statisztikai mutatók. Ki tudná pontosabban megfogalmazni, milyen is volt 2024-ben gyereknek lenni, mint maguk a gyerekek? Reméljük, hogy a gyerekek valódi bevonása, amely 2017 óta folyamatosan jelen van a jelentéseinkben, inspiráló példát nyújt minden olyan szervezetnek és intézménynek, amelyek a gyermekek aktív részvételét kívánják erősíteni a saját tevékenységeik során.
