Gyülekeznek a felhők a Tisza partján: Vajon Magyar Péter tévedett Ukrajna helyzetének megítélésében?

Transzneműség és sport – mi a döntő tényező: erkölcs, ideológia vagy anyagi érdekek?

"Nyilvánvalóan nem így fogalmaztam volna" - hangzott el Magyar Péter szájából néhány nappal ezelőtt az ATV Egyenes beszéd című műsorában, amikor Kollár Kinga EP képviselő elhíresült beszédéről esett szó. Ez a megnyilatkozás a Tisza Párt elnökének részéről szinte beismerő vallomásként értelmezhető. Az interjút megelőzően Kollár Kinga kritikájától tartózkodott, de Magyar Péter nem éppen a boldogság csúcsán állt a Momentum szellemiségét idéző felszólalás hallatán. Információk szerint heves szóváltások zajlottak le a pártelnök és az EP delegációja között az ügy kapcsán.

Magyar Péter felindultsága bizonyos szempontból érthető, hiszen az uniós pénzek visszatartása kapcsán a Tisza Párt vezére kezdettől fogva markánsan eltérő álláspontot képviselt, mint a Momentum, vagy az óellenzék többi pártja. Kollár a beszédével azonban jókora léket ütött Magyar eddigi kommunikációs stratégiáján, melynek relevanciáját jól mutatja, hogy maga Orbán Viktor is több Facebook-posztot szentelt az esetnek, az ügyet Kossuth-rádiós interjújában is felemlegette. Ezzel párhuzamosan a kormánypárti médiagépezet is össztűz alá vette Kollár Kingát és a Tisza Pártot, miközben egy sebtében összerántott demonstráción a hatalom prominens tagjai a szabad ég alatt is hangot adtak elementáris felháborodásuknak.

Ugyanakkor Kollár Kinga beszéde nem volt az egyedüli jelentős esemény az utóbbi időszakban, amely a Fidesz kommunikációs stratégiájának szempontjából fontos lehet. A Tisza Párt a múlt héten bemutatta a Nemzet Hangja névre keresztelt konzultációjának záró szakaszát, amelynek eredményei között akadt egy váratlan fordulat: a válaszadók 58 százaléka kifejezte, hogy támogatná Ukrajna EU-tagságát. Ez különösen érdekes, mivel a Medián nemrégiben végzett felmérése szerint a magyar lakosság 56 százaléka ellenzi ezt a lépést. Így a konzultáció eredménye nemcsak a Fidesz hivatalos álláspontjával, hanem a társadalom többségének véleményével is ellentmondásban áll - mindez pedig nem kedvező előrejelzés a Tisza Párt politikai kommunikációja szempontjából.

Az elmúlt másfél évtizedben a kormánypárt politikai eredményei nagymértékben a napirend uralás (agenda-setting) stratégiájára építkeztek. E koncepció elméleti alapjait Maxwell McCombs és Donald Lewis Shaw már az 1960-as években megalkották. Az elmélet szerint "a média nem csupán a valóság tükre, hanem formálója is annak." Ennek a megközelítésnek a lényege, hogy a média által kiemelt témák és narratívák befolyásolják a közvéleményt, így alakítva a társadalmi diskurzus irányát és prioritásait.

E stratégia voltaképpen egy posztmodern működésmód, ha úgy tetszik, egy "post-truth" rendszer, melynek elsődleges célja nem a totális elnyomás vagy a direkt propaganda, hanem az igazság relativizálása és a fortélyos manipuláció, ezáltal egy párhuzamos valóság megteremtése.

Az óellenzék pártjai 2010 óta nem igazán tudtak mit kezdeni a Fidesz által felvázolt politikai stratégiával. Kivételes esetektől eltekintve jellemzően csak a kormánypárt által meghatározott napirend nyomában loholtak, politikai kommunikációjukat nagyrészt ez a helyzet határozta meg. Ezt a dinamikát azonban alapjaiban változtatta meg Magyar színre lépése: a Tisza Párt elnöke gyakorlatilag ugyanazt a napirend-uralási taktikát alkalmazta, ami korábban a Fidesz dominanciáját biztosította. Bár Magyar az ellenzéki retorikát használja a fideszes narratívák helyett, és üzeneteit elsősorban a közösségi média platformjain terjeszti (amelyet a "független" média propagandája is hatékonyan támogat), mégis, lényegében a Fidesz korábbi eszközeit fordítja a párt ellen.

Az utóbbi egy év során jelentős fordulatot vett a helyzet: a kormánypárt gyakran a védekezés pozíciójába kényszerült, és sok esetben a Fidesz a magyar ügyek után igyekezett lépést tartani, ami korábban szinte elképzelhetetlen volt. Ukrajna EU-s tagságának támogatása, valamint Kollár Kinga kétértelmű nyilatkozata azonban váratlan lehetőségeket teremtett a Fidesz kommunikációs stratégiájában. Ezek a megnyilvánulások erőteljes "bizonyítékokat" szolgáltatnak a kormánypárt követői számára a Tisza Párttal és annak vezetőjével szemben megfogalmazott vádak kontextusában.

Ukrajna EU tagságának témája számos kérdést felvet, annak támogatása politikailag népszerűtlen és kockázatos álláspont, ezért is nehéz értelmezni Magyar döntését annak kapcsán, hogy Ukrajna EU csatlakozási kérdésfelvetése bekerülhetett a Nemzet Hangja nevű konzultációba. A Tisza Párt elnöke valószínűleg nem számolt azzal, hogy támogatóinak jelentős része liberális, akik morális kötelességüknek érzik támogatni Ukrajna jövőbeli EU tagságát. Rajtuk kívül viszont a társadalom többsége elutasítja a csatlakozást, azaz a Tisza Párt elkötelezett hívei hiába ikszelték be Ukrajna EU tagságát, a politikai potenciál továbbra is a csatlakozás-ellenes narratívában van, az ezzel kapcsolatos pozíciót a Fidesz pedig már rég elfoglalta.

hiszen a csatlakozási tárgyalások évekig el fognak húzódni, Ukrajna csatlakozása ugyanis egyelőre inkább elméleti lehetőség, semmint realitás. A háborúban álló ország csatlakozási tárgyalásainak megkezdése elsősorban politikai döntés volt - maga az Európai Bizottság is elismerte utóbb, hogy Ukrajna strukturálisan nincs felkészülve a tagságra. Az állam rendkívüli körülmények között, hadiállapotban működik, a jogállamiság és közigazgatási reformok csak papíron léteznek. Az igazságszolgáltatás, a rendvédelem, a korrupcióellenes intézmények túlterheltek, hatékony működésük az ország jelenlegi állapotát tekintve nem biztosítható. Óriási kihívás lesz az újjáépítés is, az EU strukturális alapjait már így is feszegetik az Ukrajnával kapcsolatos költségek, az ország integrációja pedig további több száz milliárd eurós tétel lenne.

Egy gyorsított csatlakozási eljárás emellett aláásná az EU hitelességét is, hiszen veszélyes precedenst teremtene: Szerbia, Észak-Macedónia és Albánia hosszú évek óta várakoznak a csatlakozásra úgy, hogy sok területen fejlettebbek és stabilabbak, mint Ukrajna. Amennyiben az ukrán állam kivételezett elbánásban részesülne, az egész csatlakozási folyamat elveszítené normatív jellegét, hiszen egy ilyen eljárás azt üzenné, hogy nem a teljesítmény, hanem a politikai szimpátia és a geopolitikai megfontolások számítanak a tagfelvétel szempontjából.

Ukrajna EU csatlakozásának alacsony támogatottsága, az ország alkalmatlansága a tagságra ismert volt Magyar Péter előtt is, ezért a témafelvetés a Tisza Párt szempontjából eleve halálra volt ítélve. A végeredmény arra azonban kiválóan alkalmas, hogy alátámassza a fideszes konteókat: Magyar Péter Brüsszel "megrendelésre" prezentálta az eredményt annak érdekében, hogy kiszolgálja "gazdáit", esetleges győzelme esetén pedig segítsen Ukrajnát bevinni az EU-ba, szembemenve ezzel a magyar érdekekkel.

A többféleképpen értelmezhető üzenetek könnyedén illeszkednek a kormánypárti narratívákba, így hatékonyan szolgálhatják a Fidesz által képviselt identitás megerősítését. A helyzetértékelés felelőssége részben Magyar Péterre hárul, hiszen ő játszotta a főszerepet a képviselők kiválasztásában. Bár a Tisza Párt EP képviselői lelkesek és cselekvőképesek, politikai és kommunikációs szempontból jelentős korlátokkal küzdenek. Ha a választókerületek képviselőinek kiválasztása során is hasonló elvek érvényesülnek, akkor a közelgő politikai csaták kimenetele nem tűnik túl biztatónak.

Az elmúlt hét eseményei új impulzusokat adtak a Fidesz által képviselt „külföldi beavatkozás” és „hazaáruló” narratíváknak. A kormánypárt politikai menetrendje jelentős megerősítést nyert az említett incidensek révén. A Tisza Párt körüli kommunikációs bakik valójában olyan elkerülhető tévedések, amelyeket könnyedén meg lehetett volna gátolni. Ha Magyar valóban a kétharmados győzelemre aspirál, érdemes lenne elkerülnie az ilyen jellegű hibákat, különben hátrányba kerülhet a politikai diskurzus irányításában, ami akár a párt számára egy kétharmados vereséget is vonhat maga után.

A szerző politikai tanácsadóként tevékenykedik, amely lehetővé teszi számára, hogy mélyebb betekintést nyerjen a politikai stratégiák és döntéshozatali folyamatok világába.