Így alakultak a török szappanoperák kőkemény propagandatermékké.
A török televíziós sorozatok világszerte több mint 170 országban elérhetők, évente pedig több milliárd dolláros bevételt generálnak a helyi filmipar számára. Ezek a produkciók nem csupán jelentős anyagi hasznot hoznak, hanem a népszerűségük révén képesek formálni a globális közvéleményt és ideológiai értékeket közvetíteni. Előfordul, hogy ezek az üzenetek a török kormány preferenciáival összhangban állnak, így a sorozatok nemcsak szórakoztató tartalomként, hanem politikai eszközként is funkcionálnak.
A Török Exportszövetség legfrissebb jelentése szerint a török televíziós sorozatok világszerte rendkívüli népszerűségnek örvendenek. 2023-ban a külföldi értékesítések révén 600 millió dolláros bevételt könyvelhettek el, ami figyelemre méltó, hiszen tavaly már milliárdos nagyságrendről beszélhettünk. Ömer Bolat, Törökország kereskedelmi minisztere kiemelte, hogy a török produkciók összesen 800 millió nézőhöz jutnak el világszerte, így nemcsak szórakoztatják, hanem jelentős kulturális hatást is gyakorolnak a globális televíziós piacon.
A török sorozatok világhódító útja a 2000-es évek elején kezdődött, amikor megjelent az Igazgyöngy című, három évados romantikus dráma. Ez a sorozat nem csupán a török televíziózásban, hanem a nemzetközi piacon is komoly sikert aratott, és ezzel új lehetőségeket nyitott meg a török stúdiók számára. Az Igazgyöngy diadala után a török alkotók egyre változatosabb műfajokban kezdtek el dolgozni. A következő nagy siker a Seherezádé címet viselő szappanopera volt, amelyet a feszültségteljes Ezel - bosszú mindhalálig thriller, valamint a Piszkos pénz, tiszta szerelem akciósorozat követett. Eleinte csak a Törökországhoz kulturálisan közel álló országok, mint Azerbajdzsán és Kazahsztán tévécsatornái érdeklődtek a sorozatok iránt. Azonban hamarosan az arab országok műsorszórói is felismerték a török produkciók vonzerejét, és egyre nagyobb számban kezdték el megvásárolni a tartalmakat. Ezzel a török sorozatok népszerűsége robbanásszerűen nőtt, és világszerte egy új televíziós jelenség született.
2000 és 2023 között a török televíziós sorozatok iránti globális kereslet lenyűgöző, 184 százalékos növekedést mutatott, ami azt jelzi, hogy ezek a produkciók egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek világszerte. A Nielsen Közönségmérés Kft. adatai alapján Magyarországon is érezhető a török sorozatok hatása, hiszen a legnézettebb 15 tévéműsor között rendszeresen megtalálható két török alkotás: a Zafír és a Három Nővér. Csak a múlt héten közel 1 millió néző volt kíváncsi ezekre a sorozatokra, ami jól mutatja, hogy a török televíziózás iránti érdeklődés hazánkban is folyamatosan nő.
A török sorozatok tele vannak tűzdelve társadalom- és rendszerkritikával, azonban ezek sok esetben rendkívül bujtatottak. Ugyanis a nyilvánvaló kritikák felkelthetik a kormánypárt irányítása alatt álló török igazságszolgáltatás figyelmét - ezért előfordul, hogy egyes cégek kényszerítés, vagy gazdasági befolyásolás nélkül is kormánypropagandát tesznek műsoraikba, attól tartva, hogy ellenkező esetben a hatóságok vegzálnák őket. (Ez a jelenség egyébként nem csak a sorozatgyártásban, hanem az egész török médiában jelen van.)
Mi történik, ha valaki a rendszer számára kényes témákat hoz felszínre? Nos, a "Kizil goncalar" (magyarul Vörös rózsabimbók) című sorozat készítőit 2023-ban 111 millió forintnak megfelelő török lírára büntették, és a műsor sugárzását két hétre felfüggesztették.
A kormánypárti bíróság ítélete szerint a produkció megsértette a "spirituális értékeket". A "vörös rózsabimbókkal" példát statuáltak, de a nyomás folyamatos a többi produkción is. A török hatóságok újabban a castingcégeken keresztül ütik a nekik nem tetsző sorozatok stúdióit. Jelenleg mintegy két tucat castingügynökség ellen folyik vizsgálat, mert állítólag kartellszerűen működtek, s ezzel megsértették a török versenyjogi normákat.
A sorozatokat iszlámellenesnek titulálta, hangoztatva, hogy ezek veszélyeztetik a nemzetbiztonságot. Érdemes megemlíteni, hogy Erdogan elnök kormánypártja, a populista Igazság és Fejlődés Pártja, főként a török vidéken élő vallásos közösség támogatására támaszkodik. Ennek következtében az utóbbi években a török kormány egyre inkább konzervatív irányvonalat képvisel a kulturális kérdésekben. Egyes vélemények szerint az iszlám vallás vezetői fokozatosan beleszólnak az állam ügyeibe, ami ellentétes Musztafa Kemal Atatürk, a köztársaság megalapítójának azon törekvéseivel, amely a vallás kiiktatását célozta a politikai szférából.
A korábban említett, megbüntetett sorozat középpontjában az ország vallási és világi csoportjai közötti mélyen gyökerező szakadék áll. Törökország társadalma rendkívül megosztott: a vidéki területeken a lakosság jelentős része konzervatív nézeteket vall, és a tradicionális iszlám értékekre helyezi a hangsúlyt. Ezzel szemben a városi központokban a liberális gondolkodású emberek dominálnak, akik az európai normákat és értékeket tartják elsődlegesnek.
A török kormány hozzáállása a sorozatokhoz igencsak ellentmondásos: míg egyes esetekben üldözi ezeket a produkciókat, máskor propagandacélokra is felhasználja őket. Míg az Erdogan-rendszer egyre fokozódó nyomást gyakorol a magánszektorban készült műsorokra, addig az állam jelentős pénzügyi forrásokat irányoz elő saját gyártású sorozatok létrehozására.
Ilyen például a Feltámadás című televíziós sorozat, amely a 13. századi Ertuğrul nemzetségfő - vagyis az Oszmán Birodalmat megalapító I. Oszmán apjának - életén alapul. De ehhez hasonló volt a 2010-es évek elején bemutatott Szulejmán is, ami annak ellenére örvendett rendkívüli népszerűségnek az Oszmán Szultánság által korábban meghódított területeken (köztük Magyarországon), hogy a törökök által leigázott népeket a sorozat kritikusai szerint alsóbbrendűként ábrázolták az alkotók.
Az állami produkciókat nem csak a török nacionalista ideák terjesztésére, de a rendszerkritikus személyek lejáratására is felhasználják. A török közmédia Metamorfoz című alkotás például a nyolc éve bebörtönzött Osman Kavala vállalkozót és emberi jogi aktivistát az állam ellenségeként ábrázolja.
Hakki Tas török politológus úgy véli, hogy a török kormány olyan életmódot próbál ráerőltetni a török társadalomra, amely megfelel Erdogan iszlám-konzervatív Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) értékeinek. Az AKP értékrendjéhez nem igazodó sorozatokra büntetéseket szabnak ki és nyomást gyakorolnak. Ezek a műsorok az elmúlt években a társadalmi feszültségek egyfajta gőz kiengedő szelepévé váltak.
A szakértő véleménye szerint a televíziós műsorok gyakran rejtett üzeneteket tartalmaznak, amelyek mélyebb jelentéseket hordoznak. Megfigyelései alapján ez a jelenség különösen felerősödött azóta, hogy az ellenzéki pártok jelentős sikereket értek el a tavalyi helyhatósági választások során. Ez a változás összefüggésben áll Erdogan elnök kormányának azon nehézségeivel, amelyek a gazdasági válság kezelésében mutatkoztak meg.
