Így vált az okostelefonja messze felülmúlóvá az autója régi GPS-énél!
Az okostelefonokra készült navigációs alkalmazások valós idejű ajánlásokat és információkat kínálnak az utazás során.
A 2000-es évek elején jó eséllyel volt egy dedikált Garmin- vagy TomTom-készülék az újonnan vett autókban. Sokan talán még mindig használnak ilyen GPS-egységet. Manapság azonban sokkal nagyobb az esélye, hogy az okostelefonját használja, akár a műszerfalra szerelve, akár az Apple CarPlay vagy az Android Auto segítségével az autó műszerfali rendszeréhez csatlakoztatva. Ez annyira tipikus elrendezés, hogy a fiatalabb sofőrök talán meglepődnek, ha megtudják, hogy az emberek régebben csak erre a feladatra használtak egy külön készüléket - jegyzi meg a How-to Geek.
A korai GPS-készülékek elsősorban az alapvető navigációs funkciókra összpontosítottak, például a helymeghatározás térképen való megjelenítésére és a fordulóról fordulóra történő útba igazításra, valós idejű forgalmi frissítések nélkül. Ennek a tervezési döntésnek két egyszerű oka volt. Először: a régebbi GPS-egységekben nem volt az élő forgalmi információk lekérdezéséhez szükséges cellás adatkapacitás, és kizárólag a GPS műholdas hálózatra való hivatkozással kombinált statikus adatkészlet használatára támaszkodtak. Másodszor: a pontos forgalmi adatok hatalmas forrását, amelyet ma élvezünk, okostelefonok milliói szolgáltatják, amelyek megosztják a helymeghatározási adataikat, amely megoldás még nem létezett, amikor az önálló GPS-egységek megjelentek a piacon.
A technológiai fejlődés eredményeként a GPS-készülékek gyártói elkezdtek integrálni forgalmi adatokat az eszközökbe, hogy a felhasználók könnyebben elkerülhessék a torlódásokat. Azonban ez a lépés már késlekedett, hiszen ekkorra az okostelefonok folyamatosan növekvő népszerűségnek örvendtek, és ezzel együtt megjelentek az első okostelefonos navigációs megoldások is. A mai navigációs alkalmazások túlnyomó része valós idejű forgalmi információkat kínál, beleértve az útlezárásokat és baleseteket, sőt, képesek az útvonalakat is dinamikusan módosítani a forgalmi helyzet függvényében.
A GPS-készülékek hajdani fénykorában a felhasználóknak alaposan meg kellett tervezniük az útvonalakat, hiszen az úti cél pontos címét – az országot, települést, utcát és házszámot egyaránt – be kellett gépelniük. Még ennyi előkészület után is gyakran előfordult, hogy a készülék nem tudott közvetlenül a megadott címhez navigálni. Ilyenkor a sofőrnek be kellett érnie azzal, hogy a cél közelébe érkezzen, ahol sokszor csak saját magára számíthatott a további tájékozódásban.
Most az okostelefonok navigációjába beépített keresési funkciókkal ez már teljesen másképp működik. Közvetlenül a navigációs alkalmazáson belül kereshetünk helyeket vagy címeket, anélkül, hogy külön keresősávra kellene váltani, így gyorsan megtalálható az úti cél, miközben már a térképen tart a navigálás. Sőt, gyakran hangalapú keresés és élő javaslatok segítségével zajlik a folyamat. Még akkor is, ha csak egy részleges címet ismer, a csatlakoztatott adatbázis segíti majd a cím pontosabb meghatározásában az ismert adatok alapján.
A modern okostelefonos navigációs alkalmazások keresési funkcióinak nagy részéhez pedig még címre sincs szükség. Remek példa erre, ha egy étkezési helyet keresünk. Egy ismeretlen városban járva például beírhatja egy gyorsétteremlánc nevét, és a rendszer megmondja, hol van a legközelebbi étterem az aktuális helyzete alapján. Azt is megteheti, hogy egyszerűen beírja, hogy "étel", vagy rákattint az étterem navigációs gombra, hogy mindent lásson, ami az aktuális tartózkodási helyéhez közel van. Bár a későbbi GPS-modellekben már volt valami hasonló, kezdetleges adatbázis, de az meg sem közelíti az internetre csatlakoztatott, kéznél lévő helyadatbázist.
Ahogy a régi GPS-egységeknek nem volt valós idejű forgalmi frissítésük, úgy hiányzott a hangvezérlés is. Ez a funkció a technológia fejlődésével egyre inkább elterjedt a későbbi modellekben. A régebbi GPS-egységek elsősorban a gombokon vagy az érintőképernyőn keresztül történő kézi bevitelre kellett támaszkodni a navigáláshoz, hiszen ezekből az eszközökből hiányzott a megbízható hangutasításokhoz szükséges hangfelismerő technológia. Mire pedig az önálló GPS-technológia több hangvezérlést épített be, az okostelefonok már túlléptek rajtuk.
Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy egy GPS-eszköz ne támogassa a hangvezérlést. Azok, akik régebbi, hangvezérlés nélküli modelleket használtak, valószínűleg nem is foglalkoztak ezzel a kérdéssel; a legtöbben egyszerűen begépelték a kívánt címet, majd folytatták a napi teendőiket. A mai világban azonban már természetes, hogy az emberek a telefonjukhoz beszélnek, kérve, hogy frissítse az útvonaltervet vagy ajánljon közeli éttermeket. Érdemes megjegyezni, hogy Magyarországon ez a dolog nem feltétlenül olyan magától értetődő, mint más országokban, ahol a világnyelvek használata elterjedtebb.
A régi GPS-egységeknél a szoftver frissítése fájdalmas folyamat volt. Először is le kellett tölteni a frissítést, amikor az elérhetővé vált a GPS-gyártó portálján, mielőtt a készüléket USB-n keresztül a számítógéphez csatlakoztatta volna, hogy aztán a frissítést átvihesse a készülékre. Ez a folyamat gyakran több órát vett igénybe. Másfelől pedig nem minden készüléknek volt élethosszig tartó frissítése, így előfordulhatott, hogy ezreket vagy tízezreket kellett költeni egy frissített térképkészletért. Vagy - a beépített GPS-egységek esetében - az autót a márkakereskedésbe kellett vinni, hogy manuálisan frissítsék, ami általában még nagyobb költséget jelentett.
A modern okostelefonos navigációs alkalmazások, mint például a Google Maps, folyamatosan naprakészen tartják magukat, köszönhetően a hatalmas és folyamatosan bővülő internetes adatbázisoknak. Ezek az applikációk nemcsak rendszeres frissítéseket kapnak, hanem új funkciókkal, térképoptimalizálásokkal és hibajavításokkal is gazdagodnak. Ráadásul lehetőség van a térképek offline letöltésére, ami lehetővé teszi, hogy internetkapcsolat nélkül is navigáljunk. Így a felhasználók a legfrissebb térképek előnyeit élvezhetik, miközben a régebbi GPS-eszközök megbízható offline működését is megtapasztalják. Ez a kombináció igazán egyedülálló élményt nyújt az utazók számára.
A régi autós GPS-egységek egyértelműen arra a célra lettek tervezve, hogy segítsenek a sofőröknek eljutni a megcélzott helyszínre. Bár a piacon még mindig megtalálhatók a kültéri használatra optimalizált GPS-eszközök, ezek is szűk keretek között mozognak, hiszen a túrázók nem feltétlenül integrálják őket az autóikba. Ebben a kontextusban az okostelefonok navigációs megoldásai kiemelkednek, mivel lehetőséget adnak a multimodális navigációra. A legtöbb okostelefonos navigációs alkalmazás különféle közlekedési módok, mint például gyaloglás, kerékpározás vagy tömegközlekedés közötti választást kínál, így a felhasználók igényeihez maximálisan igazodó útvonalakat tudnak tervezni.
Egy régi GPS készülék használata igencsak egyszerű volt: csupán annyira volt szükség, hogy egy tapadókoronggal a szélvédőre rögzítse, lehetőleg jól látható helyre, hogy az útbaigazítást a lehető legkönnyebben megkaphassa. Emellett elengedhetetlen volt, hogy mindig magával hurcoljon egy töltőkábelt is, amely a jármű szivargyújtójához csatlakozva táplálta a készüléket. Amikor pedig az úti célhoz ért, a GPS-t ügyesen el kellett rejtenie egy nagyobb hordtáskába, amit sokan a kesztyűtartóban tároltak, hogy ne legyen szem előtt, amíg nem szükséges.
Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy egy okostelefon nélkül vágnánk neki egy új város felfedezésének. Az, hogy a telefonunk segítségével könnyedén eligibilitunk a város utcáin, legyen szó gyalogos vagy tömegközlekedési lehetőségekről, már annyira természetes, hogy fel sem tűnik. Csak néhány érintés, és máris ott vagyunk, ahol szeretnénk, majd a visszautat is zökkenőmentesen megtervezzük. Emlékszünk még arra az időre, amikor a műszerfalra szerelt GPS-ek a technológia csúcsát jelentették? A How-to Geek cikke szerint ez akkoriban még sci-fi-nak tűnt.
