Feketeszakáll, a legendás kalóz, akit félelem és tisztelet övezett, végül tragikus körülmények között találta meg a végzet. A tengerek réme, aki a hajózás aranykorában hírnevet szerzett, nem csupán a rablásai miatt vált híressé, hanem a különc stílusa és
Egy hatalmas hajtóvadászat vette kezdetét ellene, de végül egy ügyes trükk révén sikerült megbuktatni.
A kora újkorban a kalózkodás nem csupán a tengerészek kalandvágyáról szólt, hanem a gyarmatosító nagyhatalmak harcászati stratégiájának kulcsfontosságú részét képezte. Háborús időkben az uralkodók gyakran kötöttek szövetséget a kalózvezérekkel, akik az ellenséges hajók rablására és megsemmisítésére vállalkoztak. Kiemelkedő alakja ennek a világnak Edward Teach, közismertebb nevén Feketeszakáll, aki a karib-tengeri aranykor végén vált hírhedtté. 1716-ban New Providence szigetére költözött, amely a tengeri rablók híres "köztársaságának" számított, és itt Benjamin Hornigold szolgálatába állt – olvashatjuk a Rubicon.hu cikkében.
Polgári nevét illetően azonban nem lehetünk teljesen biztosak, hiszen több álnevet is használt. Csak feltételezhető, hogy Bristolban látta meg a napvilágot, és kamaszként, az 1690-es évek környékén költözött Jamaicára. Miután Anna brit királynő a Habsburgok mellett bekapcsolódott a spanyol örökösödési háborúba, Teach önkéntes szolgálatra jelentkezett. Rettegett hírnevét mindössze két év alatt, a kalózkodás világában szerzett tapasztalatai révén alapozta meg.
Rövid idő alatt a ranglétrán való előrejutásának köszönhetően, 1717 végére már a kalózflotta kapitányává választották. Ekkor döntött úgy, hogy felveszi a Feketeszakáll nevet, amely mára legendássá vált.
A következő hónapokban Belize partjaitól Martinique szigetéig, északi irányban pedig egészen Delaware-ig végigrabolta a partokat, és kifosztott minden hajót, amely útját keresztezte. A köré alakult legenda miatt mindenki rettegte a nevét az újvilágban, pedig Feketeszakáll nem tartozott a vérszomjas kalózok közé: a foglyul ejtett hajósokat és utasokat rendszerint szabadon engedte, amint követelései teljesültek.
A következő évben királyi kegyelmet ajánlottak számára, miközben az a hír terjedt, hogy Anglia hajóhadat indított Amerikába azzal a paranccsal, hogy végleg leszámoljon a karib-tengeri kalózokkal. Teach úgy döntött, él a lehetőséggel, ezért zátonyra futtatta zászlóshajóját, és letelepedett az észak-karolinai Bath Townban. Azonban nem bírta sokáig a tétlenséget, hírhedt kalózokat gyűjtött maga köré, mire a hatóságok hajtóvadászatot indítottak ellene.
Ezen expedíció egyik alvezére, Robert Maynard hadnagy két hajójával az az Ocracoke-szigetnél "futott bele" a kalózok szintén két vitorlásába 1718. november 21-én. Sokáig farkasszemet néztek egymással, majd 22-én Feketeszakáll ügyes manőverekbe kezdett, és zátonyra futtatta a hadnagy mindkét hajóját. Azonnal megszólaltak a kalózok ágyúi, a mozgásképtelen ellenség hatalmas veszteségeket szenvedett, de ekkor jött Maynard csele: megmaradt katonáival elbújt hajója fedezékében, és amikor a kalózok a fedélzetre léptek, a sűrű füstből előtörve, koncentrált támadással meglepte őket.
Maynard emberei a közelharc során megsemmisítették Feketeszakáll csapatát, és végül a vezér sorsa is megpecsételődött.
Edward Teach fejét az összecsapás után árbocrúdra tűzve vitték Virginiába, elfogott legénységét pedig később perbe fogták és felakasztották. Néhány héttel Feketeszakáll halála után a Karib-tengerre érkező brit hadihajók megsemmisítették a "kalózköztársaságot", és az onnan sikeresen elmenekülő kapitányokra is nehéz idők következtek.
