A hónapok neveinek magyarosítása egy különleges és izgalmas vállalkozás volt, amely a kultúránk és nyelvünk gazdagságát hivatott hangsúlyozni. A múltban számos javaslat született arra, hogyan lehetne a hónapokat a magyar nyelv sajátosságaihoz igazítani.

Az elmúlt évszázadok során számos kísérlet történt a hónapok magyarosítására. Ezen törekvések egyik kiemelkedő alakja Barczafalvi Szabó Dávid volt, aki a XVIII. század végén és a XIX. század elején tevékenykedett, mint az egyik legelszántabb nyelvújító. Az ő kezdeményezései különösen figyelemre méltóak, hiszen célja a magyar nyelv gazdagítása és a nemzeti identitás erősítése volt.

A szógyártás világában 1785-től kezdte meg tevékenységét, és már a következő évben bejelentette olvasóinak, hogy új kifejezéseket fog bevezetni, amíg csak nem érkezik panasz a használatukra. Barczafalvi célja az volt, hogy mindent magyar nyelven fejezzen ki, és a közhiedelemmel ellentétben nem csupán önkényesen alkotott szavakat, hanem egy tizenkét pontból álló saját szabályrendszere alapján dolgozott. Amikor kritizálták azt állítva, hogy "a szavak alkotása nem egyéni privilégium, hanem a teljes Nemzet joga", ő határozottan így felelt:

Helyes, egyetértek veled, de ha igazán kifejezem magam: nem csupán egyedülálló emberként tekintek magamra, hanem úgy érzem, hogy egy egész hazát képviselek.

Csinálmányai közül mintegy száz meggyökeresedett és ma is használatos, mint: cikk, esernyő, külföld, mondat, olvasmány, társadalom, zongora, belváros, művész, csontváz, szerkezet.

Barczalvi a 12 hónapot is magyarosította, de ebből végül nem lett semmi. Hogy milyen neveket képzelt el a januárnak vagy épp az augusztusnak, az alábbi galériánkból kiderül.