Egy lebénult férfi gondolataival irányította a robotját | 24.hu Egy különleges technológiai áttörésnek köszönhetően egy férfi, aki mozgásképtelen, képes volt irányítani egy robotot csupán a gondolatai segítségével. Ez az innovatív megoldás új lehetőségek
Egy friss kutatás eredményei szerint egy lebénult egyén képes volt gondolatai révén irányítani egy robotkart – számol be róla a The Independent. Ennek az innovatív eszköznek köszönhetően a páciens képes volt megragadni, mozgatni és elengedni különböző tárgyakat, ami új reményeket kínál a mozgáskorlátozottak számára.
A San Franciscó-i Kaliforniai Egyetem csapata által kifejlesztett robot egy számítógépen keresztül képes fogadni az agyi jeleket.
Az eszköz segítségével a beszéd és mozgás hiányában lévő férfi számára lehetővé vált, hogy kapcsolatba lépjen a környezetével.
Az agy-számítógép interfész eddig példa nélküli teljesítményt nyújtott, hiszen hét hónapon keresztül zavartalanul működött, mindezt jelentős módosítások nélkül. Eddigi tapasztalatok szerint hasonló rendszerek csupán egy-két napig voltak képesek folyamatos működésre.
Az eszköz egy olyan mesterséges intelligenciát alkalmaz, amely képes reagálni a finom, apró változásokra, amelyek a kívánt mozdulat többszöri elképzelése során merülnek fel. Karunesh Ganguly, a csapat egyik tagja, úgy véli, hogy az ember és a mesterséges intelligencia közötti tanulási együttműködés lehet az agy-számítógép interfészek fejlődésének következő lépése.
A kutatás során apró szenzorokat helyeztek el a beteg agyának külső rétegén, amelyek képesek voltak detektálni az agyi aktivitását, miközben a mozgásra gondolt. Ganguly egy előző kísérlete során azt tapasztalta, hogy az állatok agyában megfigyelhető aktivitási minták összefüggésben állnak bizonyos mozgásokkal, és ezeket a mintákat a tanulási folyamat során folyamatosan alakítják, formálják.
A szakértő arra a következtetésre jutott, hogy hasonló folyamatok zajlanak az emberek esetében is, mint a gépek világában. A korábbi agy-számítógép interfészek nem voltak képesek az agyi mintázatok észlelésére. Az alanyok agyi jeleinek megfigyeléséhez arra kérték őket, hogy képzeljék el különböző testrészeik, például karjaik mozgatását. Bár fizikailag nem tudtak mozdulni, agyi aktivitásuk mégis hitelesen utánozta az elképzelt mozgást, és a szenzorok rögzítették ezeket az adatokat.
A teszt következő lépéseként a férfinek két héten át kellett elképzelni bizonyos egyszerű mozdulatokat, így ujjmozgatást, miközben a szenzorok dokumentálták az agytevékenységét. A jeleket a mesterséges intelligencia betanítására használták fel.
A robotkar használata során a kezdeti mozdulatok pontatlannak bizonyultak, ezért egy innovatív megoldásként egy virtuális robotot vezettek be, amely valós idejű visszajelzéseket nyújtott a páciensnek. Miután az alany egy kis időt eltöltött a gyakorlással, sikerült elsajátítania a valódi kar irányítását is. Ezzel a képességgel már egy szekrényt is kinyithatott, és kiemelt belőle egy poharat, majd ügyesen a vízadagolóhoz tartotta azt.
Később egy olyan kiigazítást hajtottak végre, amely figyelembe vette a mintázatok változásait, lehetővé téve a férfi számára, hogy hónapokkal később is használja az eszközt. A csapat következő prioritása az MI modelljének továbbfejlesztése, amely segíthet az otthoni környezetben való hatékony alkalmazásban.
