"Fico támadó magatartása a tehetetlenségének nyilvánvaló jele."
Robert Fico szlovák kormányfő legutóbbi három hónapja igencsak mozgalmasnak bizonyult: egy újságírót perel be, Putyinnal flörtöl, és Ukrajnát fenyegeti. Ezek az események már önmagukban is figyelemre méltóak, de a helyzetet tovább bonyolítja, hogy bizalmatlansági szavazást is kezdeményeztek ellene. Mindez arra utal, hogy Szlovákiában egyre inkább körvonalazódik az előrehozott választások lehetősége.
Január 26-án a szlovák Dennik N publikált egy figyelemre méltó listát, amely 855 pszichológus és pszichiáter nevét tartalmazza. Ezek a szakemberek nyílt levélben szólították fel Robert Ficót, hogy változtasson a magatartásán, vagy fontolja meg távozását a közéletből, hiszen a politikai tevékenysége és hozzáállása veszélyezteti Szlovákia demokratikus normáit. A szakértők korábban már jelezték, hogy a szlovák egészségügyi rendszer és a mentálhigiénés szolgáltatások színvonala alacsony, és hangsúlyozták, hogy figyelemmel kísérik azokat a fejleményeket, amelyek káros hatással lehetnek pácienseik mentális jólétére. A levélben kifejtették, hogy Fico elkerüli az önvizsgálatot, de ők, a miniszterelnökkel szembeni kritikájuk ellenére, továbbra is értékesnek tartják a szakmai munkájukat.
Fico egy válaszában már megjegyezte, hogy Szlovákia területén működik egy ellenzéki csoport, amely tavaly a Grúziában lezajlott kormányellenes demonstrációk megszervezésében is részt vett. Emellett évekkel korábban, a 2014-es kijevi Majdan-tüntetések során is aktívan tevékenykedtek, amelyek végül Viktor Janukovics ukrán elnök, a Kreml hűséges kiszolgálójának megbuktatásához vezettek.
Fico uszító hangnemében nincs semmi meglepő, már akkor is uszító volt, amikor a 2023-as őszi, előrehozott parlamenti választásokra készült, és azután sem változott, hogy megnyerte azt: negyedik miniszterelnöksége viszont több indulattal van átszőve, mint az első három volt.
Fico öt évnyi kihagyás után tért vissza a kormányfői posztra, de ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy 2018-ban lemondásra kényszerült, miután országszerte tömegek vonultak utcára Ján Kuciak oknyomozó újságíró és menyasszonya brutális meggyilkolása miatt. A demonstrálók egyértelműen azt követelték, hogy Fico távozzon a közéletből, és ez a társadalmi nyomás jelentős hatással volt politikai karrierjére.
Kuciak tragikus halála után napvilágot látott egy befejezetlen írása, amelyben azt vizsgálta, hogyan jutott be egy olasz bűnszervezet a szlovák politikai elit körébe, különösen a Fico vezette Smer párt környékén. A politikai tájképen a kritikát sosem tűrő Fico nem titkolta el ellenszenvét a független sajtóval szemben, véleményét pedig a jelenlegi hivatali ideje alatt is nyíltan kifejezte.
Az aktuality.sk Szlovákia egyik legismertebb közéleti és oknyomozó portálja, amely nyilvánvalóan a kormánykritikus hangvételével nem nyerte el Robert Fico tetszését. 2024 októberében a portál főszerkesztőjét, Peter Bárdyt beperelte, ami egyértelmű jele annak, hogy Fico számára egyre nagyobb terhet jelentenek az olyan médiaplatfomok, amelyek nem riadnak vissza a hatalom kritizálásától. A per hátterében Bárdy 2023-ban megjelent könyve áll, amely Fico életével és politikai tevékenységével foglalkozik. Fico kifogásolta a könyv borítóját is, mivel állítása szerint egy olyan fotót használtak, amely nem kedvező fényben tünteti fel őt. Ennek következtében 100 ezer eurós kártérítést követel Bárdytól, valamint további 100 ezret a könyv kiadójától, a Ringier Slovakiától. Bárdy az Euronewsnak nyilatkozva elmondta, hogy nem volt meglepő számára a per, hiszen amikor valaki a kormány legnagyobb politikai pártjának elnökéről ír, aki köztudottan ellenséges az újságírókkal szemben, mindig tudnia kell, hogy a következményekkel is számolnia kell. Fico a kritikus újságírókat Szlovákia ellenfeleinek tekinti, és politikai szövetségeseitől elvárja, hogy ne csak szóban, hanem jogi úton is fellépjenek ellenük.
Bárdy könyve több mint 300 oldalon terjed, és gazdagon illusztrált fényképekkel. A pert Fico indította azzal az érveléssel, hogy Bárdynak (vagy a kiadónak) előzetes engedélyt kellett volna kérnie az arcának felhasználásához a borítón. Fico azt is hozzátette, hogy az ő portréja segíti a kiadvány eladásait. Az ügyet tekintve kijelenthető, hogy a vád meglehetősen gyenge alapokon nyugszik, viszont a kártérítési összeg, amely 100 ezer euróra rúg, figyelemre méltó. Ilyen magas kártérítést a Szlovák Köztársaság 1993. január 1-je óta soha senki nem követelt bírósági úton egy újságírótól.
Bárdy lapunknak kifejtette, hogy Fico lépése zaklatásnak minősül, mivel az általa követelt összeg nem tükrözi a valóságot. Kérdőre vonta, miért választotta éppen 2024 végén a jogi lépést egy 2023-as könyv ügyében. Hozzátette, hogy a fenyegetések ellenére nem engedett a nyomásnak, és az aktuality.sk továbbra is független és pártatlan médiumként kíván működni. "A munkánk alapja a közszolgálat és a közérdek, és biztos vagyok benne, hogy ha Robert Fico megpróbálna keresztbe tenni nekünk, azt nem tudná véghezvinni. Az ellenem indított per világosan mutatja, hogy egzisztenciális fenyegetésekkel próbálnak megakadályozni a munkámban."
Bárdy példájából is látható, hogy a kormánykritikus, független médiumoknak nincs könnyű dolguk Szlovákiában. Pavol Szalai, a Riporterek Határok Nélkül (RSF) kelet-közép-európai médiapiacra fókuszáló részlegének vezetője azt nyilatkozta az Euronewsnak, hogy a Bárdy ellen indított per iskolapéldája az újságírók megfélemlítését célzó SLAPP-pereknek. (Strategic lawsuit against public participation, azaz közéleti szerepvállalás akadályoztatására irányuló per - a szerk.) Szalai szerint azzal, hogy
A jelzőhöz nem is szükséges a könyvet fellapozni; elegendő néhány példát említeni Fico másfél éve tartó kormányzásának gyümölcseiből, különös figyelmet szentelve a médiával kapcsolatos döntésekre. A szlovák kormány a közszolgálati műsorszolgáltatásra vonatkozó új törvénytervezeteket terjesztett a parlament elé, amelyek célja nem más, mint a közszolgálati televíziók, rádiók és lapok irányításának átalakítása, hogy politikai propagandaeszközökké váljanak. E törvények sértik az Európai Unió sajtószabadságról szóló normáit, ám ironikus módon ezt az Unió a szlovák kormány támogatásával fogadta el.
Az utóbbi hetek emlékezetes eseménye, egy január 27-i sajtótájékoztató, ahol Fico arról beszélt, hogy alkotmánymódosítást tervez, az alkotmányban pedig egyértelműen leszögeznék, hogy Szlovákiában csak két nem létezik, így a férfi és a nő, és azt is beleírnák, hogy Szlovákia szuverén állam, épp ezért elsőbbséget élvez az EU-val szemben. Épp olyan, mintha magyar kottából játszana.
Robert Fico Szlovákia irányítását szemlélve sokakban felmerülhet a párhuzam Orbán Viktor Magyarország vezetési stílusával. Azonban, ahogy Pavol Szalai is rámutatott, ez csupán egy illúzió, hiszen a szükséges eszközök nélkül mindez elérhetetlen. Érdemes hangsúlyozni, hogy Ficónak nem áll rendelkezésére a kétharmados parlamenti többség, míg Orbán már tizenöt éve stabilan birtokolja ezt a hatalmat.
Bár a téma nem közvetlenül kapcsolódik, mégis érdemes egy rövid párhuzamot vonni a magyar és a szlovák médiapiac között. Mindkét országban találhatók független, jelentős eléréssel és hatósugárral bíró médiumok, viszont léteznek olyan újságok is, melyek részben vagy teljesen a kormány támogatását élvezik, és jórészt oligarchák birtokában állnak. Ezek a médiumok gyakran terjesztenek dezinformációt és kormányzati propagandát. Szalai megjegyzi, hogy a szlovák médiapiac sokkal kifinomultabb, mint a magyar, és a szlovák kormányhoz közel álló portálok nem mutatják azt a szervilitást, mint a magyar kormányhoz köthető hasonló oldalak. Szalai úgy véli, hogy a szlovák oligarchák vagy nem állnak teljes ellenőrzés alatt a kormány által, vagy pedig nem nyújtanak teljes támogatást a rendkívül sokszínű kormányzó többségnek. "Orbán médiahatalma szilárd alapokon nyugszik, míg a szlovák, magánkézben lévő média sokkal önállóbb" – fogalmaz Szalai, aki a Markiza TV példáját említi. A Markiza esetében a kormány nyomást gyakorolt rájuk, politikai támadások célpontjává váltak, sőt, az állami hirdetések megvonásával is fenyegették őket. Mindez feszültséget szült a csatorna tulajdonosa és a szerkesztőség között, ami miatt sok újságíró távozott. Végül egy sikeres közösségi finanszírozás révén megalapították az online televíziót "360" néven.
Az olyan független médiumok, mint a Sme, a Dennik N és az Aktuality.sk, jelentős hatással bírnak a közvéleményre, és az online előfizetések révén viszonylag stabil üzleti modellt alakítottak ki. Szalai megjegyzése szerint Szlovákiában az online előfizetéses rendszer szélesebb körben elterjedt és kedveltebb, mint Magyarországon, ami bizonyos mértékben védelmet nyújt az újságok számára a külső befolyásokkal szemben.
Szalai úgy véli, hogy Fico és társai agresszív támadásaival épp a tehetetlenségükről tesznek tanúbizonyságot, a tehetetlenség pedig igenis létezhet: a szlovák civil társadalom erős, és sok intézmény, például a médiahatóság is független maradt.
Az ország sajtószabadsága sajnos gyors ütemben romlik, ám még mindig kedvezőbb helyzetben van, mint Magyarországé. Az RSF 2024-es indexében a vizsgált 180 állam közül ez az ország a 29. helyen szerepel, míg Magyarország a 67. helyet foglalja el.
Kétségtelen, hogy a saját előfizetőik által fenntartott médiumok fölött nehéz irányítást gyakorolni, azonban a közmédia egészen más helyzet. Fico és kormánya már számos "eredményt" felmutathat a közszolgálati média terén, ám tetteikre a közvélemény sem maradt reakció nélkül: számos demonstrációt szerveztek azért, hogy a kormány vonja vissza kezét az adófizetők pénzéből működő médiumoktól.
A szlovák nép mindig is aktívan részt vett a közéletben, és nem habozik kifejezni véleményét, ha elégedetlen a politikai helyzettel. Amikor a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy szeretnék, bátran kilépnek az utcára. Robert Fico, mint populista politikus, jól tudja, hogy figyelnie kell az emberek hangjára és érzéseire. A tüntetésekkel kapcsolatban gyakran hangoztatja, hogy a polgárok felháborodása az ellenzék politikai manipulációjának a következménye.
Az utóbbi hónapokban zajló tüntetések híre már rég túllépett Szlovákia határain, és valószínű, hogy Ficónak nem tetszik, hogy ezek a megmozdulások negatívan befolyásolják az ország nemzetközi hírnevét – pedig ő maga is aktívan hozzájárul ehhez a folyamathoz. Nem is kicsit.
2024 decemberéig Orbán Viktor volt az egyetlen olyan EU-s miniszterelnök, aki meglátogatta Vlagyimir Putyint Moszkvában, év végére pedig Fico lett a második ilyen vezető politikus. A decemberi találkozót követően Fico kijelentette, hogy Szlovákia szívesen adna otthont az orosz-ukrán béketárgyalásoknak, mire Putyin közölte, hogy nincs ellenére a javaslat.
A Kremlben tett látogatását követően a szlovák miniszterelnök, Robert Fico, éles kritikát fogalmazott meg Ukrajnával szemben. A helyzet súlyát növeli, hogy Ukrajna 2024 december végén nem tervezi megújítani az orosz gáztranzitra vonatkozó megállapodást, ami Szlovákia gázellátására is kedvezőtlen hatással lehet. Fico ezt követően bejelentette, hogy csökkenteni fogja az áramexportot Ukrajnába, továbbá a humanitárius segélyezés mértékét is mérsékelheti. A tranzitszerződés megszűnése különösen fájdalmas lehet Szlovákia számára, hiszen évente több milliárd eurós bevételtől esik el, ami érthetően feszültséget szül a politikai diskurzusban.
A moszkvai látogatás ismét mozgásba hozta a szlovák közéletet, hiszen a fővárosban több mint 10 ezer fős demonstrációk zajlottak. Fico reagálva a helyzetre kijelentette, hogy "egy jelentős erő arra törekszik, hogy növelje a feszültséget az országban, és provokálja a tüntetőket, hogy összecsapjanak a rendőrséggel". Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy nem hagyják magukat belevonni ebbe a csapdába.
Ficóra a moszkvai látogatást követően rámászott az ellenzék is. Azzal vádolják, hogy EU-szimpatizánsból oroszbarát lett, ő pedig azzal cáfol, hogy országa EU- és NATO-tag, de valljuk be: ez az érvelés karcsú, főleg hogy néha Orbán Viktorral karöltve támadja az Uniót, és azt puffogtatja, amit Szijjártó Péter magyar külügyminiszter és Orbán is szokott, hogy diplomáciai tevékenységét a nemzeti érdekek vezérlik. Azt persze kevesen értik, hogy milyen nemzeti érdek sejlik fel egy agresszorral való parolázás mögött, így a szlovák ellenzék sem fogja fel, és nem is hagyja szó nélkül.
Michal Simecka, a Progresszív Szlovákia elnöke, a TASR szlovák hírügynökségnek nyilatkozva kifejtette, hogy Robert Fico Putyinnál tett látogatása révén nem csupán a saját országát árulta el, hanem Szlovákiát is az orosz propaganda egyik szerszámává degradálta. Branislav Gröhling, a SaS vezetője, ehhez hozzátette, hogy...
aki ahelyett, hogy egy szuverén ország kormányfőjeként viselkedne, inkább úgy tesz, mint "egy tömeggyilkos kollaboránsa". Gröhling kiemelte, hogy Fico viselkedését nem szabad általánosítani Szlovákia állampolgáraira.
Fico az ellenzék éles kritikájának kereszttüzében áll, hiszen a múltban is kapott már hasonló támadásokat. Októberben Igor Matovič, a volt szlovák miniszterelnök, lesújtó megjegyzéseket tett róla, amikor "áruló görénynek" titulálta őt. Mindez akkor történt, amikor Fico az Európai Uniót bírálva nyilatkozott egy orosz propaganda műsorban, a Rosszija-1 csatornán futó 60 minutes-ben. Ezen a nyilvános fórumon Fico megemlítette, hogy valószínűleg részt fog venni a 2025. május 9-i Győzelem napi eseményeken Moszkvában.
A fentiekből egyértelműen kiderül, hogy az ellenzék és a Fico politikáját kritikusan szemlélő szlovákok számos lehetőséget találnak arra, hogy kifejezzék nemtetszésüket, és szükség esetén aktívan fellépnek.
A szlovák politikai táj egy újabb feszültséggel gazdagodott, amikor az ellenzéki pártok január elején bizalmatlansági indítványt terjesztettek elő Robert Fico kormánya ellen. A lépés hátterében a kormány keleti irányú külpolitikai elmozdulása, valamint az államháztartás súlyos helyzete és a konszolidáció elmaradása áll. A bizalmatlansági indítványról eddig kétszer terveztek szavazást, ám a második, január 29-re kitűzött voksolás is meghiúsult. A rendkívüli parlamenti ülést nem tudták megnyitni, mivel a kormánypárti képviselők távolmaradása miatt nem volt elegendő jelenlévő a döntéshozatalhoz.
Az ellenzéki pártok részletesen bemutatták, hogy a kormány gazdasági irányvonalának számos hiányossága van. Állításuk szerint a költségvetési deficit aggasztóan magas, az adók terhei egyre nehezednek a polgárokra, az ingatlanpiac tarthatatlanul megugrott, továbbá az egészségügyi rendszer állapota is súlyosbítja a helyzetet.
A kormánypárti képviselők nem véletlenül aggódnak a szavazás kimenetele miatt, hiszen az ellenzék viszonylag erős pozícióban van. Fico kormányának csupán egy fős többsége van a szlovák parlamentben, mivel három képviselő már tavaly ősszel távozott a frakcióból belső nézeteltérések következtében. A kormányfő korábban hangsúlyozta, hogy márciusig hajlandó várni a koalíciós pártokra a patthelyzet megoldásával, ellenkező esetben pedig előrehozott választásokra lehet számítani.
A korábban említett uszítás folyamatosan fokozódik, Fico az ellenzéket államcsíny kísérletével vádolja. Meggyőződése szerint mind "külföldi", mind "belföldi" erők együttműködnek egy lehetséges puccs előkészítésében. Az ellenzék azonban ezt az állításokat "megfélemlítésnek és összeesküvés-elméleteknek" minősítve határozottan elutasítja.
Fico egy novemberi pártkongresszuson elismerte, hogy pártjának fel kell készülnie az előrehozott választások lehetőségére, de hozzátette, hogy szeretné, ha 2027-ig kitartanának. Fico negyedik kormánya az összes eddigi kormánya közül a legkisebb parlamenti többséggel (79 mandátummal) rendelkezett a megalakulásakor. Az előrehozott választások kiírásához 90 parlamenti voksra van szükség. Az kevesebb igen, mint a parlamenti képviselők létszámának kétharmada.
