Ferenc pápa üzenete a szeminaristák számára: Fedezzétek fel a mai világ lelki és fizikai börtöneit! - Vatican News
A Szentatya szombaton a Vatikán falai között fogadta a spanyol papnövendékeket, és bátorító szavakat intézett hozzájuk. Arra ösztönözte őket, hogy ne törekedjenek az anyagi hatalomra vagy a nyilvános elismerésre. Hangsúlyozta, hogy bátran, önzetlenül és fáradhatatlanul kell terjeszteniük Isten irgalmasságát, mindenki irányába, előítéletek nélkül.
Lépjünk be a börtönök sötét mélységeibe, hogy elhozzuk a vigasztaló olajat és a remény borát, nem csupán a büntetés-végrehajtási intézetek falai közül, hanem minden olyan rabságból, amely gúzsba köti társadalmunk tagjait. Legyen szó ideológiai, erkölcsi vagy kizsákmányoló börtönökről, vagy akár a tudatlanság és a vigasztalanság, netán Isten elfelejtésének fogságáról. Ferenc pápa ezt az üzenetet bízta a Pamplona és San Sebástián spanyol egyházmegyék szemináriumain tanuló fiatal papnövendékekre. A mintegy negyven diákhoz anyanyelvén szólt a Szentatya, hangsúlyozva, hogy érsekük különösen fontosnak tartotta ezt a találkozót, hiszen tudja, mennyire közel áll a pápa szívéhez a börtönben élők sorsa. "A szeminárium nem börtön," viccelődött, "hanem egy olyan hely, ahol a papság hivatására készülnek, ahol a pap megváltóvá válik, akárcsak a rabok megváltója, hiszen Jézus élő képmása ő, a nagybetűs Megváltó."
A pápa több ízben kérte, hogy a papok menjenek el a börtönökbe. Róma püspökeként Nagycsütörtökön a lábmosás szertartását börtönökben végzi. Nekik van a legnagyobb szükségük arra, hogy megmossuk a lábukat. Egy emlékét is felidézte ezzel kapcsolatban: "Egyszer a lábmosás szertartásakor egy nőnek mostam a lábát egy női börtönben. És amikor a következőre áttértem volna, megragadta a kezem, a fülemhez hajolt és azt mondta: "Atyám, én megöltem a fiamat". Ilyen belső lelkiismereti drámákat élnek meg azok, akik a börtönben vannak. Amikor papok lesztek, menjetek el a börtönökbe, ez elsődleges. És mi mind elmondhatjuk azt, amit én érzek: miért ők és nem én?"
A pápa beszédében nem csupán a fizikai börtönökre fókuszált, hanem rávilágított a mentális, érzelmi és lelki fogságokra is, amelyek mindannyiunkat fogva tarthatnak. A papok küldetése, hogy hirdessék a szabadulás üzenetét azok számára, akik sokszor észrevétlenül is rabjává válhatnak a kultúra, a társadalmi elvárások, káros szenvedélyek és titkos bűnök láncainak. Az igazi szabadság keresése nem csupán a fizikai keretek lebontásáról szól, hanem a lélek és az elme megújulásáról is.
A szeminaristák ne féljenek szembenézni a bálványimádó szolgálat kísértésével, ahol magunkat helyezzük a középpontba, anyagi hatalmat vagy tapsot keresve. Legyenek engedelmesek a Léleknek, a pusztában találkozzanak Istennel, szabaduljanak meg attól a sok dologtól, ami fölöslegesen lehúz minket. Jézus, amikor Názáretbe megy, tudja, hogy ő a világ szemében nem más, mint József fia, egy közülünk. Sose feledjék ezeket a gyökereket, hogy ők a nép fiai. "Apostolkodásunkban nem tehetünk különbséget az emberek között, főleg, ha külföldiek, vagy egyenesen ellenségek, mert Isten szemében mindnyájan gyermekei vagyunk. Amikor a testvérünkre nézünk, felismerjük benne a készséget, hogy megkapja a kegyelmet, amit az Úr kínál neki".
A pápa egy másik evangéliumi részletre hivatkozva beszélt arról, hogy az Úr miként figyelmezteti kortársait a szívük keménységére, amikor nem értik, miért fontos számára, hogy az évek óta rossz szellem által megkötözött nőt mielőbb kiszabadítsa. "Mindig legyetek készen az áldásra és a megváltásra" – hangsúlyozta. A spanyol papnövendékekhez intézett szavaival arra buzdította őket, hogy bátran, önzetlenül és fáradhatatlanul terjesszék Isten irgalmasságát mindenki felé.
