Ebben a műhelyben a gyógyuló autók feketén csillogó szurkot pöfögnek, mintha életre kelnének a fémtestek.
Egy alapos tisztítás alkalmával a hosszú ideje üzemelő részecskeszűrős dízelek olyan szürreális trutymót képesek kibocsátani, hogy az a híres hírnévig repítette ezt az autót.
A dízelmotoros autók izgalmas fejlődést mutattak az elmúlt három évtized során. Kezdetben ritka és gazdaságos járművek voltak, mára azonban az erő és a hatékonyság szimbólumaivá váltak az európai autópiacon. E sikeres átalakulás a kormányok és ipari érdekcsoportok irányítása alatt zajlott, hasonlóan ahhoz, ahogy manapság az elektromos autók elterjedése is formálódik.
A dízelmotorok népszerűsége Európában a 90-es évek közepéig viszonylag korlátozott volt, hiszen az autók között csupán a járműpark kevesebb mint 10%-át képviselték. Azonban 2005-re ez a szám drámaian megugrott, és a dízelautók aránya elérte az 50%-ot.
Egyre inkább világossá vált, hogy bár a dízelmotorok alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátással büszkélkedhetnek, a benzines járműveknél négyszer nagyobb mennyiségben bocsátanak ki nitrogén-oxidokat a levegőbe. Ekkor a gyárak már milliószámra termelték a dízelmodelleket, és a gázolaj köré épült egy egész iparág. A szigorodó környezetvédelmi szabályozások azonban elkerülhetetlenné tették, hogy a gyártóknak alkalmazkodniuk kelljen az új követelményekhez.
Így érkezett el a koromcsapdák kora, amikor a mérnökök számos innovatív megoldással sikeresen csökkentették a környezetbe kerülő, az egészségre káros részecskék mennyiségét. Azonban ezek a problémák nem tűntek el nyomtalanul: egy részüket a motor alkatrészeiben, különösen a kifejezetten erre a célra tervezett részecskeszűrőkben hagyták maguk után.
2009-től teljesen általános a környezetre, emberi szervezetre káros alkatrész használata, mivel ekkor vezették be az Euro5 kibocsátási szabvány, amit csak a DPF (Diesel Partikelfilter) szűrő alkalmazásával tudtak teljesíteni a gyártók.
A részecskeszűrő egy olyan innovatív eszköz, amely a dízelmotorok kipufogógázaiban található rákkeltő koromrészecskék kiszűrésére szolgál. E szűrőtest szilícium-karbid alapú, porózus anyagból készül, és az előkatalizátor után helyezik el a szűrőházban. A koromcsapda egy bonyolult labirintus formájában van megalkotva, ahol a dízelmotorok által kibocsátott koromrészecskék legalább 90%-a elakad a zárt végű járatokban. A falakon felhalmozódó zacc, amely a szűrés során keletkezik, aztán a motorvezérlő rendszer által kiadott parancs nyomán elégetésre kerül, így ezen folyamat révén válik aktív részecskeszűrővé.
Bár elvileg az autó intézi magának a tisztítást, ez sem jelent örök megoldást. Az égéstermék előbb-utóbb összegyűlik, és az alkatrészt le kell cserélni. Persze a csere drága, és ezért gombamód elszaporodtak az alternatív megoldások. A legtipikusabb vadkeleti módszer a szűrő kidobása a rendszerből: nem legális, és tényleg a közvetlen környezetünknek ártunk vele. A másik lehetőség a tisztítás, amire több módszer is van.
Az alkatrészt eltávolítva, erőteljes vízsugárral tisztítják meg a szűrőt, és eközben jól szemléltethető, hogy mennyi korom gyűlik össze egy ilyen szűrőben:
Vannak olyan műhelyek, ahol az alkatrészeket nem is szerelik ki, hanem helyben, a legmodernebb tisztító vegyszerekkel kezelik őket. Egy török műhely éppen egy ilyen különleges folyamatról készült videóval hívta fel magára a figyelmet, amelyben egy Opel Astra kipufogójából annyi korom gyűlt össze, hogy a megszokott koszos lé helyett sűrű, fekete szurok ömlött ki. Ez a szürreális látvány sokkolta a nézőket. A felvétel kontextus nélkül terjedt el az interneten, és természetesen a kommentelők között azonnal megjelentek a vicces és kreatív tippek, hogy mi is történhetett valójában.
