Ember: harcolj és gyarapodj, akár a súlyodban is!

Az ember tragédiája jól ismert sorának kis változtatásával az alábbiakban a ma már népbetegséggé vált elhízás egészségi-társadalmi tragédiáját szeretném felidézni.

Az emberiség súlygyarapodása napjaink egyik jellemző jelensége. Engedjétek meg, hogy a saját tapasztalatommal illusztráljam ezt a tendenciát. Évtizedeken át 76-80 kilogramm között ingadozott a súlyom, ami teljesen megfelelt a 180 centiméteres magasságomnak. Azonban, amikor Amerikába költöztünk — ami hatalmas életváltozást hozott, hiszen 60 évesen új egyetemi környezetben, idegen nyelven kezdtem tanítani —, váratlanul 8-10 kilóval gyarapodtam. E változás mögött nyilvánvalóan pszichológiai tényezők álltak, de a táplálkozási szokások megváltozása is közrejátszott. Az amerikai konyha jellemzően gazdagabb feldolgozott élelmiszerekben, cukrokban és zsírokban. Szerencsére ez a hirtelen súlynövekedés 1-2 éven belül rendeződött, és visszatértem a korábbi súlyomhoz.

A túlsúlyosság és az elhízás mára a társadalom egyik legnagyobb kihívásává vált. 2020-ban világszerte körülbelül 810 millió kórosan elhízott embert tartottak nyilván, és a szakértők előrejelzése szerint ez a szám 2035-re meghaladja az 1,5 milliárdot. A "túlsúlyos" emberek száma szintén aggasztó: jelenleg 1,4 milliárd, de 2035-re várhatóan ez a szám 1,8 milliárdra nő. Ezek a statisztikák figyelmeztetnek minket a helyzet súlyosságára. A fejlődő országokban, ahol az emberek egyre jobban élnek, a táplálkozási szokások gyakran nem az egészséges ételek irányába mutatnak. Az elhízás nem csupán esztétikai probléma, hanem komoly egészségi kockázatot jelent, hiszen a szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség és bizonyos rákos megbetegedések melegágyává válhat. Az élet élvezete sokszor egészségünk rovására megy, és az einsteini gondolat, miszerint "az ördög büntetéssel tetézett mindent, amit az életben élvezünk", különösen igaz lehet ebben az összefüggésben: egészségünk sérül, lelkünk szenved, vagy éppen elhízunk.

Az Eurostat legújabb adatai szerint Európában a túlsúllyal élő emberek aránya 53 százalék. Horvátország vezeti a listát 63 százalékkal, ezt követi Magyarország és Csehország 60-60 százalékkal. Az elhízást illetően Magyarország a férfiaknál a második, míg a nőknél az ötödik helyen áll. Egy átlagos magyar kalóriafogyasztása a legutóbbi tíz év alatt 3055-ről 3320 kalóriára nőtt, ami jócskán meghaladja a 2946 kalóriás világátlagot.

A statisztikák világosan mutatják, hogy az életszínvonal emelkedése szoros összefüggésben áll a túlsúllyal küzdők számának és arányának gyors növekedésével. Míg az 1980-as években a felnőtt lakosság körülbelül 50%-a tartozott a túlsúlyos vagy elhízott csoportba, 2020-ra ez az arány már meghaladta a 66%-ot. A korábbi időszakban minden hatodik magyar felnőtt szenvedett elhízástól, mára viszont már minden harmadik felnőtt érintett. A férfiak esetében az elhízás előfordulása 2,5-szeresére, a nőknél pedig 1,5-szeresére nőtt.

A köztudatban gyakran él az a nézet, hogy az elhízottság a jólét és a gazdagság szimbóluma. Történelmileg a kövérség bizonyos társadalmi pozíciókat és megbecsülést is jelentett. Azonban ez a jelenség nem csupán a fejlett országok problémája: a Szahara alatti Afrikában, ahol az egy főre jutó GDP mindössze 1,5 ezer dollár, ami a legfejlettebb európai államokhoz képest elenyésző összeg, ott is meglepően sok ember küzd a túlsúllyal. Érdekes, hogy a gazdasági körülmények ellenére ez a tendencia megfigyelhető, ami újabb kérdéseket vet fel a táplálkozás, az életmód és a társadalmi normák kapcsolatáról.

1950 és 2014 között az elhízott gyermekek száma szinte megduplázódott. Kína, bár nem tartozik a gazdag országok közé, mégis a lakosság 35%-a túlsúlyos, míg 14%-a súlyosan elhízott. A jövőbeli előrejelzések azt mutatják, hogy 2030-ra körülbelül 540 millió kínai fog túlsúlyos lenni, közülük 150 millióan súlyosan elhízottak. Érdekes módon Indiában, amely hagyományosan szegény országnak számít, a városi lakosság 70%-a túlsúlyos, ami ötszöröse a harminc évvel ezelőtti aránynak. Az elhízás jelensége a szegény országok gazdagabb rétegei körében is elterjedt, de a szegénység által érintett csoportokban sem ritka, hiszen az egészségtelen táplálkozás gyakran a szegénységgel járó problémák egyik következménye.

Az Egyesült Államokban az 1960-as évek óta alapos vizsgálatok tárgya lett az ország délnyugati területen élő pima indiánok tragikus története. Amióta az átlag amerikaiak táplálkozására, főleg az olcsó gyorséttermekben kapható kosztra tértek át, a pima indiánok körében járványos méreteket öltött a cukorbetegség és az elhízás. A harmincöt éven felüli lakosság felét érinti a szerzett cukorbetegség, de már gyerekkorban sokan megbetegednek. Emiatt sokan vesedialízisre szorulnak, megvakulnak vagy amputálni kell a lábukat.

Tanulságos Mexikó esete is: az elhízás ott csak az 1980-as évek óta vált problémává. Mára viszont a mexikóiak 40 százaléka túlsúlyos, és azon belül 30 százalék elhízott. Ennek következtében 14 millió mexikói cukorbeteg lett. Ez egybeesett a feldolgozott ételek bevezetésével, a modern életforma elterjedésével, a kevesebb mozgással és fizikai igénybevétellel.

Érdemes megemlíteni, hogy a gazdag országok, mint Norvégia, Svédország és Ausztria, esetében a túlsúlyosság aránya mindössze 20-23 százalék körül mozog. Ezzel szemben Japánban ez az arány csupán 6 százalék, ami figyelemre méltó különbség. Ez a jelenség nemcsak az egyéni alkati sajátosságokra utal, hanem a táplálkozási szokások és kulturális hagyományok eltéréseire is, valamint a jólét stabil jelenlétére, amely a társadalmak életében már megszokottá vált.

Az elhízás okainak kérdése évtizedek óta heves viták tárgyát képezi. Felmerül a kérdés: vajon csupán jellemhibák, mint a lustaság és mohóság állnak a háttérben, vagy inkább egy komplex betegségről van szó? Az orvostudomány már a XIX. században arra a következtetésre jutott, hogy a túlevés a fő bűnös. Bár ez a megállapítás részben helytálló, a valóság ennél árnyaltabb. Kutatók már az 1870-es években rámutattak arra, hogy az elhízott emberek közül 100-ból 40 valóban nagyevő, de 50-en mértékletesen étkeznek, sőt 10-en kifejezetten ügyelnek az önkorlátozásra.

A XIX. század végén a globális népesség csupán 5%-a volt elhízott, de az ezt követő évtizedek során az elhízottak aránya folyamatosan, évi 4-5%-kal emelkedett. Az 1960-70-es évektől azonban mintha egy új korszak vette kezdetét, amikor a túlsúly már nem csupán egy kisebb problémát jelentett, hanem széleskörűen elterjedt, extrém elhízás formájában jelent meg. A WHO (Egészségügyi Világszervezet) statisztikái alapján 1975 óta, mindössze ötven év leforgása alatt, az elhízás globális előfordulása megháromszorozódott, s e jelenség mára már valódi járványként van jelen a társadalomban.

Tudom, hogy nem egyszerű a súlytöbblet leadása. Képzeld csak el, mennyivel könnyebb lenne, ha mindössze egy napszemüveget kellene felvenni az átalakuláshoz! Mint ahogy azt a híres színész mondta: "Ha rajtam van a napszemüvegem, Jack Nicholson vagyok. Nélküle viszont csak egy kövér, 60 éves ember." Persze, Jack Nicholsonnak megvan az az előnye, hogy ezt megteheti, de a hétköznapi embereknek sokkal nehezebb dolguk van: gyakran a kemény diétázás és a fárasztó edzések árán érhetik el álmaik alakját.