Az elválás után is létezhet a szerelem varázsa. A szív nem felejt, és a múlt emlékei gyakran élénken élnek bennünk. Bár az utunk különvált, érzelmeink továbbra is hatással lehetnek ránk, formálva a jövőnket. Az igazi szeretet nem mindig ér véget, hanem át

Magdolna története különös fényben ragyogott, amikor megosztotta megmentőjével a szlovén hegyekben átélt tragédiáját. Azok a kanyargós ösvények, melyeken együtt barangoltak barátjával, most fájdalmas emlékeket idéztek fel benne, hiszen ott vesztette el a legjobb barátját. A hegyek zúgása és a szél susogása mintha őrzött volna minden egyes pillanatot, amit együtt töltöttek. A részletek lassan kibontakoztak, ahogy Magdolna szívéhez közel álló emlékek elevenedtek meg a szavak révén.

Mégis, egy meglehetősen meredek fogadást játszottak: ha az egykori ügyfél az oltár előtt, a következő esküvőjén szembesül azzal, hogy valójában még házas, valószínűleg nem csupán egy egyszerű vállrándítással reagálna a helyzetre.

Attila és Athina számára az élet hatalmas ajándékot tartogatott: újra egyesült az útjuk, és nem volt szükségük egy újabb, drága esküvőre. Mit tettek erre? Nos, csupán megismételték az első lépéseket... Ez talán a legszebb bizonyítéka annak, hogy valóban egymásnak teremtettek. Szívből kívánjuk, hogy boldogságuk soha ne érjen véget. Athina úgy véli, hogy a múltbeli tévedés megérte, hiszen ha csak egy házasságot sikerül megmenteniük a történetükből, már az is hatalmas nyereség.

Hogy így lesz-e, nem tudhatjuk, de nem lennék meglepve, ha magukat újra szinglinek gondoló emberek tömegei lepnék el a hivatalokat, hogy megtudják, valóban elváltak-e.