Eltüntetett holttestek: a darnózseli feleséggyilkosság esete vált az ilyen jellegű eljárások irányadó példájává.
Jelenleg a Győri Törvényszéken két olyan gyilkossági ügy van folyamatban, ahol a holttest nem került elő, és a vádlott egyértelműen tagadja a vádakat. Emellett a korábban lezárult darnózseli feleséggyilkosság ügye is kiemelkedő jelentőséggel bír, hiszen a Kúria ítéletének indoklása iránymutatásként szolgálhat az ilyen típusú ügyek megítélésére.
A 10 éve történt emberölés eleinte a holttest eltüntetésének horrorisztikus módja miatt írta be magát a hazai bűnügyi történetbe: a hentesként dolgozó férfi, miután megölte volt feleségét, a ház alatti húsfeldolgozóba cipelte a holttestet, amit feldarabolt. A maradványok nagy részét elégette, a húsfeldolgozót sósavval kezelte le. Ám ahogy az eljárás haladt előre, az igazságszolgáltatás inkább a szakmai fordulatok miatt kísérte figyelemmel, amik közül legváratlanabbul mégis a per lezárása érhette a főszereplőt. A harmadfokon eljárt Kúria a vádénál is súlyosabb minősítéssel 21 évre ítélte N. Jánost, akit bizonyítottság híján kétszer is felmentettek első fokon.
Másodfokon 7 évet szabtak ki rá, ami után a sokkal szigorúbb, végső ítélet írásos formát öltve egyben mérföldkő lett, mert az indoklást a Kúria iránymutatásként használta a hasonló esetekre. Az ügyben első fokon eljárt vármegyei főügyészhelyettes, dr. Takács Róbert szerint ezután könnyebb tényállást megállapítani az olyan ügyekben, amelyeknél - például holttest híján - nincs közvetlen bizonyíték az igazságszolgáltatás kezében.
Számos elkövető megpróbálta már kikerülni a felelősségre vonást azzal, hogy eltüntette vagy elrejtette a holttestet, ám több esetben ez végül beismerő vallomásokkal, vagy legalábbis koronatanúktól származó információkkal zárult. A vádhatóság számára azonban komoly kihívást jelent, ha a vádlott tagadja a vádakat, és hallgatásba burkolózik, ráadásul nem áll rendelkezésre információ arról, hogy miként hunyt el a sértett. Jelenleg a Győri Törvényszéken két olyan büntetőeljárás zajlik, ahol a vád szerint az áldozatok holttestéből még egy azonosításra alkalmas szövetdarab sem bukkant fel, ennek ellenére a vád képviselői a fellelhető bizonyítékokra alapozva indítottak eljárást. Ilyen például az eltűnt győri villanyszerelők ügye, valamint a fiatal nő, P. Kitti rejtélyes esete, akinek feltételezett gyilkosai 9 évvel az áldozat eltűnése után kerültek a rendőrség látókörébe.
Dr. Takács Róbert, a villanyszerelők ügyeivel is foglalkozó főügyészhelyettes, nemrégiben megjelent interjúkötetében mélyrehatóan elemezte a holttest nélküli bűncselekmények bizonyításának nehézségeit, különös figyelmet szentelve a hírhedt darnózseli esetnek, amely mérföldkőnek számít ezen a területen. A feleséggyilkosság ügyében a Tatabányai Törvényszéknek kétszer is le kellett folytatnia az eljárást. A jogászok véleménye szerint a második körben rendkívül alapos vizsgálat zajlott, ám a végső eredmény nem változott: N. Jánost felmentették, mivel a bíróság nem tudta minden kétséget kizáróan megállapítani, hogy ő okozta volna felesége halálát.
Még akkor sem, ha bebizonyosodott, hogy hazudott és ő próbálta meg eltüntetni egy réten a sértett máj-, szív- és tüdőszövetéből származó maradványokat, amelyek csakis a halálát követően kerülhettek ki a testéből. A különösen védett koronatanú a szétszórás pillanatában látta meg őt és jelezte ezt a rendőrségnek, a terület átfésülése után pedig a megtalált szövet alapján azonosították az áldozatot.
A Győri Ítélőtábla - a Győri Fellebbviteli Főügyészség indítványával egyezően - már elítélte a férjet, de nem emberölésért, hanem halált okozó testi sértésért. A Kúria végül előre kitervelt emberölés miatt szabta ki 2020 októberében a 21 évet.
A Kúria ítélete világos irányvonalat adott a bizonyítékok értékelésében, amelyet Takács Róbert négy fontos szempontban foglalt össze. A legfőbb bírói testület hangsúlyozta, hogy miként lehet közvetett bizonyítékokkal megerősíteni a bizonyítási láncot, helyes ténybeli következtetések levonásával. Bár a téma korábban is többször felmerült, ilyen részletességgel még nem tárgyalták. Az ítélet értelmében a vádlott hallgatása vagy tagadása nem terhelheti őt, ugyanakkor nem is szolgálhat az előnyére. Ez azt jelenti, hogy ha nem kíván vallomást tenni, akkor tudomásul veszi, hogy a bíróság a rendelkezésre álló tények, beleértve a közvetett bizonyítékokat is, alapján fog ítélkezni. Például a darnózseli gyilkos azt állította, hogy nem találkozott a feleségével, ám kiderült, hogy a holttest birtokában volt, és megpróbálta eltüntetni a nyomokat.
"Miért akarta hát a vádlott minden eszközzel titokban tartani a sértett halálát? Azért, mert megölte" - szögezte le dr. Takács Róbert.
Nyilvánvaló, hogy a bizonyítékok értékelése és mérlegelése kizárólag konkrét, tényszerű adatokon és körülményeken alapulhat. A darnózseli ügyben az elsőfokú bíróság felmentő ítélete azt állapította meg, hogy nem zárható ki, hogy az áldozat halála nem a vádlott cselekedetei miatt következett be, hanem valamilyen külső ok, például betegség vagy baleset állhatott a háttérben. Ezzel szemben a Kúria ítélete hangsúlyozza, hogy ha nincs valós ténybeli alapja ennek a feltételezésnek, akkor azt a bizonyítékok között nem lehet figyelembe venni. "Amennyiben nem áll rendelkezésünkre konkrét adat, amely ezt alátámasztaná, úgy az bírósági mérlegelésbe nem vonható be, mert az csupán spekuláción alapulna, amely fel nem merült tényekre vonatkozik, és csupán a kétségek mesterséges szítását szolgálná" - nyilatkozta Takács Róbert.
Végül, amennyiben a holttest és a vallomások hiánya miatt nem tudjuk, hogy pontosan hogyan halt meg a sértett, az nem jelenti azt, hogy az ölés tényét sem lehet megállapítani. A Kúria iránymutatása szerint tehát a büntetőjogi felelősség kimondható akkor is, ha nem ismerjük a végrehajtási módot.
Míg a darnózseli ügyben az áldozat testéből származó maradványok egyértelműen megerősítették a halál tényét, a jelenleg folyamatban lévő győri perek egyikében sem bukkantak fel hasonló nyomok. Ez a helyzet párhuzamba állítható VV Fanni ügyével, amely szintén nagy médiavisszhangot kapott, és ahol az áldozat holttestét sosem találták meg. Ennek ellenére a bíróság tavaly jogerősen 20 év börtönbüntetésre ítélte a vádlottat.
A két eltűnt villanyszerelő esetéről sokszor írtunk már, őket a vád szerint a magát ártatlannak valló É. Imre ölte meg, hogy tartozását ne kelljen kifizetnie. Az ügyben januárban hangozhat el a vádbeszéd, a per tárgyalása még 2021 nyarán kezdődött. A vád szerint É. Imre, aki építési vállalkozóként Magyarországon és Ausztriában is dolgozott, a jól fizető munkái ellenére nem jól gazdálkodott. Pár száztól akár ezer euróig terjedő tartozásai voltak munkatársai felé. A két villanyszerelő közül O. Vilmosnak egy markológép, M. Zoltánnak 11 800 euró miatt kellett meghalnia.
A vád szerint É. mindkettőjüket ilyen-olyan okkal az Ikrény-közeli, abdai kertjébe csalta, ott ismeretlen módon megölte, majd elrejtette, és megsemmisítette maradványaikat. A bíróság nemrég el tudta végeztetni az udvar feltárását, de a holttestek nem kerültek elő.
Korábban akadt konkrét eset a törvényszéken, amelynél az elkövető igyekezett eltüntetni az áldozatot, végül maga vezette nyomra a rendőrséget. A 2008-ban meggyilkolt bőnyi állatvédő, Eva Rhodes ügyét is így sikerült felderíteni, amikor a fél évvel a gyilkosság után rendőrkézre került elkövető maga mutatta meg, hol ásta el az elégetett holttest maradványait. Nem tudhatjuk, meddig maradt volna ez holttest nélküli ügy, ha nem vezeti nyomra hatóságot.
Még ebben a helyzetben is a védelem azzal érvelt, hogy a holttest elégetése miatt a bíróság nem tudhatja biztosan, mi okozta a halált, és felmerült, hogy esetleg valamilyen szervi probléma állt a háttérben. A végül 13 év börtönre ítélt A. Csaba kirendelt védője, Horváth, a választott védekezési stratégiáját az életből merítette. Példaként említette azt az esetet, amikor a bíróság felmentett egy anyát, aki a vád szerint 2002 karácsonyán elhagyta újszülöttjét, majd eltüntette a tetemét. A bíróság megállapította, hogy nem lehetett kizárni, hogy a gyermek halva született, ezért az anyát felmentették a vádak alól.
Kétségtelen, hogy előfordult már olyan eset, amikor egy személy nyíltan beismerte, hogy megölte áldozatát, ám a holttest nyom nélkül eltűnt. Az ilyen beismerés azonban nem állította meg a bűnösség megállapításának folyamatát, hiszen az eljárás során a vallomás elegendő bizonyítéknak számított. Ezzel szemben a Győrben zajló bőröndös ügy egészen más kihívásokat jelent a bizonyítékok tekintetében, és a helyzet összetettebbnek tűnik.
A Győr-Moson-Sopron Vármegyei Rendőr-főkapitányság 2023. február 21-én jelentette be, hogy gyanújuk szerint egy házaspár verte agyon veszekedés közben a 20 éves P. Kittit. Az ügy két vádlottja azt bevallotta, hogy a prostituáltként dolgoztatott P. Kitti meghalt. Azt is, hogy egy bőröndbe rejtették és Győr mellett elásták. A haláláért viszont egymásra hárítja a felelősséget a két vádlott. A holttest nem került elő, az nem segít az eset feltárásában. Mivel a holttest nem került elő, a sértettet - bár a vád szerint 10 éve elhunyt - ma is eltűntként körözteti a rendőrség.
