Elénk tárul az évszázad legnagyobb teljesítménye, ám úgy tűnik, szinte minden a magyarok győzelme ellen dolgozik.
A magyar férfiválogatott Horvátország ellen lép pályára a dán-horvát-norvég közös rendezésű kézilabda-világbajnokság negyeddöntőjében azért, hogy 27 esztendő elteltével ismét éremért csatázhasson a torna záróhétvégéjén. Nemzeti együttesünk óriási bravúr kapujában áll, ám tekintve az eddigi eredményeket, a mutatott játékot, valamint figyelembe véve a zágrábi atmoszférát nem esélyesként lép pályára - viszont akad olyan releváns tényező is, ami a mi javunkra billentheti a mérleg nyelvét.
A magyar férfi kézilabda-válogatott sorozatban harmadik alkalommal, 2021 és 2023 után ismét eljutott a világbajnokság negyeddöntőjébe. Vasárnap pedig véglegessé vált, hogy a házigazda Horvátország csapatával mérkőzünk meg a legjobb négy közé jutásért, akik a fővárosukban, Zágrábban fogadják a mieinket. A másik ágon a francia és egyiptomi csapatok feszülnek egymásnak, így ha a magyar csapat győzni tud, akkor a csütörtöki elődöntőben a francia-egyiptomi összecsapás győztesével találkozik.
Az idei világbajnokság már a 29. alkalommal kerül megrendezésre, és érdekes módon a magyar válogatott csupán hat alkalommal maradt távol a tornától: 1938, 1954, 1961, 2001, 2005 és 2015 éveiben. A 32 csapatos globális eseményre a magyar csapat a 2024 májusi selejtezők során biztosította a helyét, tizenegy másik nemzeti együttes társaságában. Most pedig nézzük meg, miként vezette Chema Rodríguez szövetségi kapitány csapatát a szövetség által kitűzött cél, a negyeddöntő felé!
Bánhidi Bencéék a négyes számú csoportba kerültek, ahol a hasonló játékerőt képviselő Hollandia, Észak-Macedónia és Guinea várt rájuk. Az első mérkőzésük nem alakult jól, a balkáni csapattal szemben meglepetésre csupán döntetlent tudtak elérni. A drámai végjátékban, mindössze tizennégy másodperccel a lefújás előtt sikerült kiegyenlíteniük, így a megszerzett egy pont is kedvező volt számukra. Ezt követően az afrikai csapattal néztek szembe, akiket magabiztos játékkal, 35-18 arányban múltak felül, ezzel bejutva a középdöntőbe. Azonban a legnagyobb kihívás még hátra volt: végül egy izgalmas csatában legyőzték Hollandiát is, ezzel jelentős lépéselőnyre tettek szert a riválissal szemben.
A II. középdöntős csoportba jutva először a francia válogatottal mértük össze tudásunkat, ami sajnos súlyos vereséggel zárult. Azonban a továbbjutás szempontjából a legfontosabb mérkőzések még csak ezután következtek. Ausztriát egy rendkívül kiélezett csatában sikerült legyőzniük a magyar csapatnak, így a gallok hollandok ellen aratott diadala révén biztossá vált, hogy az utolsó kör előtt csupán egy győzelem választ el minket a legjobb nyolc közé jutástól. Ez a győzelem – noha nem volt egyszerű – végül megvalósult, hiszen Chema csapata sikeresen verte meg Katart. Ezzel együtt a csoportunkból Franciaország, Egyiptom, Dánia, valamint két meglepetés alakulat, Norvégia és Svédország, nem beszélve Németországról és az utolsó helyen bejutó Horvátországról, mellett mi is bejutottunk a negyeddöntőbe. Érdemes megjegyezni, hogy az erőviszonyokat és a másik hatos csoportot figyelembe véve talán a legkönnyebb ágon sikerült tovább lépnünk...
A hazai pályán harcoló Horvátország ellen Lékai Mátééknak nem lesz könnyű feladata. Remélhetjük, hogy a Zágráb Aréna, amely várhatóan zsúfolásig megtelik, nehézséget okoz majd a házigazdáknak is. A magyar csapat már ismerheti az otthoni környezet kihívásait, hiszen három évvel ezelőtt az Európa-bajnokságon a telt ház nyomása miatt nem tudtak teljesíteni, és a csoportkör után búcsúzni kényszerültek. Ezzel szemben a délnyugati szomszédunk nem követte el ezt a hibát, és sikeresen bejutott a playoffkörbe. Jó lenne, ha ezúttal a tizenötezer horvát szurkoló jelenléte inkább súlyként nehezedne Domagoj Duvnjakék vállára, mintsem emelné őket a magasba.
A horvát csapat a tornán csupán egy vereséget könyvelhetett el, annak ellenére, hogy sokkal erősebb ellenfelekkel kellett megküzdeniük, mint a magyaroknak. Bahrein és Argentína legyőzése nem jelentett problémát a Dagur Sigurdsson irányította együttes számára, viszont a csoportdöntőben Egyiptom meglepetést okozott, és 28-24-es eredménnyel megverték őket. A középdöntő során egy különösen nehéz csoportba kerültek, ahol az utolsó mérkőzésre hármas körbeverés alakult ki Egyiptom, Izland és a házigazda között. Ez a helyzet egy utolsó esélyt adott a horvátoknak: ha a már biztos kieső szlovénokat legyőzik, a mieinkkel játszhatnak a legjobb négy közé jutásért, különben búcsúzhatnak a tornától. A horvát csapat végül egy izgalmas összecsapásban, kis bírói támogatással, diadalmaskodott, így az élen zárták a csoportot.
A közelgő csatát illetően a fogadóirodák sem a magyar válogatottat tartják esélyesnek (négyszeres pénzt fizetnek Lékaiék esetleges sikerére), amit a hazai környezet adta előny és az egymás elleni örökmérleg is igazol: húsz horvát siker és öt döntetlen mellett tizenegy magyar győzelem született mindezidáig.
A két csapat legutóbbi összecsapására a tavalyi Európa-bajnokság középdöntőjében került sor, ahol a mieink háromgólos előnnyel diadalmaskodtak. Ezt megelőzően a 2021-es Eurokupa-sorozatban is összemérték erejüket, és akkor is a magyarok ünnepelhettek a győzelemnek köszönhetően.
A mieink a vb-k történetében - más lebonyolítási rendszerben - 15 alkalommal jutottak el a legjobb nyolc közé. Ötször utolsóként zártunk, kilencszer az ötödik-hetedik hely valamelyikén végeztünk, és csupán kétszer sikerült legalább az elődöntőig menetelni - még az ezredforduló előtt, 1986-ban és 1997-ben. Előbbi tornán a története legjobb eredményének számító, második helyét érte el, utóbbin pedig negyedikként, érem nélkül zárt. Azaz 27 évet kell ahhoz is visszarepülnünk az időbe, hogy a kedd esti siker által kecsegtetőhöz hasonló bravúrt találjunk.
Ha a közelmúltat vizsgáljuk, akkor csak négy évet kell visszautazni az időben:
12 évvel ezelőtt a dánokkal szemben maradtunk alul három góllal, 2017-ben a norvégoktól kaptunk ki szoros találkozón (31-28), a már említett 2021-es tornán pedig a világversenyeken rendre ellenfélként felbukkanó franciáktól kaptunk ki hosszabbítás után (35-32) a nyolc között. Két esztendeje pedig ismét a háromszoros címvédő dánokkal mérkőztünk meg a négy közé jutásért, akkor esélyesünk sem volt a győzelemre - a magyar válogatott történelmének legtöbb kapott gólját hozó tétmeccsen 40-27-es, kiütéses vereség lett a párharc vége.
Most viszont kedvezőbb helyzetben vagyunk! A horvát csapat, bár kiemelkedő játéktudással bír, mégis közel áll hozzánk a teljesítményük. Igaz, hogy a medáliák terén megelőznek minket, hiszen 15 szereplésükből ötször éremmel tértek haza (1995, 2003, 2005, 2009 és 2013), ami egy arany-, három ezüst- és egy bronzérmet jelent a korábbi tornák eredményei alapján. Kétségtelen, hogy hazai pályán is hasonló sikerekre törekednek majd!
A mieink eddigi teljesítménye sajnos nem felelt meg az elvárásoknak, hiszen a tornán sokszor megmutatkozó technikai hibák és a kihagyott ziccerek komoly nehézségeket okoztak Chema csapata számára. Ugyanakkor, ha a magyar együttes képes javítani ezeken a gyengeségeken, akkor akár pariban is lehet a horvát válogatottal, és igazi bravúrt érhet el. Érdekes megfigyelni, hogy válogatottunk rendre gyengén kezdte a mérkőzéseket a világbajnokságon, de a harminc percnyi nehézség után az öltözőben sikerült újra összeszedniük magukat, és a második félidőre mindig új erőre kaptak. Ha csak a második játékrészeket néznénk, a magyar csapat a legjobbak között szerepelne.
Gólok tekintetében hasonlóan állnak a felek, míg a rivális eddig 294 lövéséből 198 gólt jegyzett, addig a magyaroknál ugyanennyi próbálkozásából 186 találat született. Ez csupán 0,4 százalékos különbség. A ziccereknél, illetve büntetőknél már nagyobb a differencia: előbbi esetében a mieinknél 33/49, míg a riválisnál 31/39 a mutató, utóbbinál pedig 16/22, illetve 16/18 az arány - ezen indexekben biztosan javulnia kell együttesünknek. A távoli zónából való találatokban közelebb vagyunk egymáshoz, csupán öt százalékkal hatékonyabban talál Horvátország a hálóba kilenc méteren túlról - ha ebben előrelépést produkálunk, ugyancsak döntő jelentőségű lehet a végeredmény kimenetelében.
A modern kézilabdában az egyik legfontosabb a kapusposzt. Palasics Kristófot öt mérkőzés alatt kétszer is a mezőny legjobbjának választották, valamint (a jelenleg tartalék) Mikler Roland is bravúrosan védett Guinea ellen. Az ellenfél párosa - Dominik Kuzmanovic és Ivan Pesic - viszont ebben a mutatóban is a mieink előtt áll. A horvátok a kapura érkező lövések 36, míg a magyarok 31 százalékát hárították. Lebontva is mindenben a rivális áll jobban: a hetesekben és távoli lövésekben hét, míg ziccerek hatástalanításában tízszázalékos a differencia a horvátok javára. Kuzmanovski a kapustabella előkelő, második helyén áll a maga 41 százalékával, Mikler a 21. a rangsorban (négy mérkőzéssel a háta mögött), míg első számú hálóőrünk, Palasics a 29., 31,5 százalékkal.
Kiemelt fontosságú, hogy sikerüljön megfékezni a gólgyárosaikat. Filip Glavas a csapat legmegbízhatóbb hétméteres lövője, aki mindössze egyetlen büntetőt rontott el, és a lövéseinek 85 százaléka a hálóba vágódik. Nem szabad azonban elfelejteni a szegediek népszerű játékosát, Mario Sostaricot sem, aki szintén remek formát mutat, hiszen a helyzeteit 82 százalékos hatékonysággal értékesíti – még a legnehezebb szögből is!
A mieinknél Imre Bence áll a góllövőlista élén, azonban a hatékonyságát tekintve jelentős hátrányban van a horvát támadókkal szemben, hiszen teljesítménye mindössze 69 százalék. Utána Szita Zoltán következik, aki a THW Kiel szélsőjeként 68 százalékos hatékonysággal 25 gólt szerzett. Ha a nyers hatékonyságot vesszük alapul, akkor Bóka a torna legpontosabb játékosának számít, mivel a legalább tizenegy gólt szerzők között ő ért el a legmagasabb arányt: 19 lövésből 17 alkalommal betalált.
Csak az asszisztokat tekintve, valamint a kanadai táblán (gól+gólpassz) Ivan Martinovic is megelőzi a mieink legjobb hármasát, Ilic Zorant, Bodó Richárdot és Szitát - semlegesítése így ugyancsak fontos tényező lehet a győzelem megszerzésében.
Korábban már említettük, hogy a magyar válogatott mennyi labdát veszített el az eddigi mérkőzésein. Zvonimir Srna, a horvát csapat labdaszerző mestere, kulcsszereplő lehet, így Chemáéknak különösen figyelniük kell rá. Hasonlóképpen Sostaric is veszélyes játékos, aki nem habozik, ha a lehetőség adódik, hogy villámgyors gólt lőjön egy támadás végén.
A blokkolt lövések terén kiemelkedően teljesítünk, hiszen Sipos Adrián kilenc blokkjával és meccsenkénti 1,5-es átlagos teljesítményével a tabella második helyén áll. E mellett Ligetvári Patrik is jelentős szerepet játszik a védekezésünkben, hiszen a hetedik helyet foglalja el, holtversenyben a horvát védő, Marko Mamiccsal. A számok magukért beszélnek: a védekezésünk hatékonysága kiemelkedő!
A torna alatt mellettem helyet foglaló horvát újságíró kolléga végig szemmel kísérte a magyarok mérkőzéseit, és a negyeddöntőt megelőzően azt mondta, hogy az eddigi teljesítmény alapján ez kevés lesz a mieinknek a szomszédok ellen, akik szinte szárnyaltak a világbajnokság alatt. Bóka Bendegúz is hasonlóan vélekedett a Katar elleni mérkőzést követően, a Balatonfüred szélsője hangsúlyozta, amennyiben a csapat nem tud a démonjaival megküzdeni, vagyis a labdaeladásokon csökkenteni és a mérkőzéseket jobban kezdeni, akkor ilyen sztárcsapat ellen nem lesz esélye. A korábbi meglátásokat a hosszú éveken át Magyarországon játszó horvát kapus, Mirko Alilovic is osztotta.
"A magyar válogatott teljesítménye a világbajnokságon nem éppen ragyogó, hiszen Franciaországtól tíz góllal szenvedtünk vereséget. Úgy érzem, hogy mi sokkal erősebb csapat vagyunk, és bízom benne, hogy a következő mérkőzésünk sokkal könnyebb lesz, mint a szlovénok ellen. Bár a szlovénoknak is vannak tehetséges játékosaik, mi minden poszton fölényben vagyunk" - nyilatkozta a klasszis, aki összesen 12 évet töltött el Szegeden és Veszprémben.
Ezen véleményen van Ales Pajovic, az osztrák, valamint Veselin Vujovic, a katari férfiválogatott szövetségi kapitánya is, akik szerint a társrendező horvátok várhatják egyértelmű esélyesként a magyarok elleni negyeddöntőt. Meglátásuk szerint a magyaroknak sok nehézkes, lassú védekezőjátékosuk van. Nem gyorsak, nem robbanékonyak, Mamic, Leon Susnja és Srna hatékonyan védekezhet ellenük, sőt ők még Bánhidit is meg tudják tartani.
Sostaric a találkozó előtt konzultált szegedi klubtársával, Bánhidivel, aki egy igazán szokatlan módszerrel próbálta felkészíteni a csapatot az összecsapásra. A szélső több helyi éttermet is ajánlott a magyar játékosoknak, és azt tanácsolta, hogy fogyasszanak el egy jó zsíros kebabot a negyeddöntő előtt, hogy ezzel lassítsák le a tempójukat...
Bánhidi az MTI-nek kifejtette, hogy az irányítók teljesítménye kulcsfontosságú szerepet fog játszani.
A horvátok hazai pályán játszanak, ami nekik előny, nekünk hátrány, de valahogy ezt ki kell zárnunk holnap a pályán, és csak saját magunkra szabad összpontosítanunk. A szövetségi kapitány is azt mondta, hogy nem szabad elvesztenünk a kontrollt, akkor sem, ha egy kicsit megakad a játékunk. Ebben az esetben nagy hangsúly lesz az irányítóinkon, hogy mit játsszunk és kijöjjünk a hullámvölgyből.
A 126-szoros válogatott játékos az ellenfél taktikáját illetően kifejtette, hogy az izlandi csapat gyakran alkalmaz zárt hatos védelmet, valamint egy sajátos horvát öt-egyes felállást is, amit a világversenyeken rendszerint váltogat. Kiemelte, hogy mindkét védekezési formációra alaposan felkészülnek, hiszen az izlandi kapitány ezekkel gyakran próbálkozik. Hozzátette továbbá, hogy reméli, ezúttal "a mérkőzés kezdetén nem maradnak bent az öltözőben", és bízik abban is, hogy a bírók nem fognak segíteni a házigazda továbbjutásában.
A magyar nemzeti csapat Horvátország ellen vívott izgalmas negyeddöntős összecsapása kedden, 18 órakor veszi kezdetét. Az Index csapata helyszíni tudósítással és folyamatosan frissülő élő közvetítéssel készül, hogy az olvasók első kézből értesülhessenek a mérkőzés eseményeiről. Ne hagyd ki!
