Az ukrán divattervezők népszerűsége folyamatosan növekszik - de vajon képes-e az ország textil- és ruhaipara túllépni az összeszerelő üzemek szintjén, és valódi kreatív központtá válni?

2025. május 6-án újra felfedezzük, milyen módon befolyásolja a LegalTech és a DigitalCompliance a versenyképességet, valamint megvizsgáljuk a digitális térben való vállalati jelenlétet kulcsfontosságú jogi és szabályozási aspektusait.

Míg Ukrajna legfontosabb exporttermékei túlnyomórészt mezőgazdasági jellegűek, az ország könnyűipara szintén jelentős szerepet játszik, melyet még a Szovjetuniótól örökölt. A textil-, ruházati-, bőr- és cipőipart magába foglaló ágazat az egyik legrégebbi ipari komplexumnak számít. A ruhaipari cégek infrastruktúrája is az előző rendszer öröksége, amely alapvetően befolyásolta az ukrán divatipar fejlődését és irányvonalát.

Ukrajna könnyűipara rendkívül sokszínű, és három fő területre oszlik: textil, ruházat és bőrtermékek. Az ország kiemelkedő pozíciót foglal el a régióban, köszönhetően a képzett, ugyanakkor versenyképesen alacsony költségű munkaerőnek, a hatékony gyártási folyamatoknak és az alacsony rezsiköltségeknek. A 2020-as évek elején a szektor munkavállalóinak több mint 90%-a nő volt, ami jól tükrözi a globális trendeket és a női szerepvállalás növekedését az iparágban.

Az elmúlt időszakban a kelet-európai régió országai közötti intenzív árverseny és a nagyobb termelési kapacitás miatt több neves divatmárka helyezte át más közép-kelet-európai országból Ukrajnába a termelést. Korábbi kutatások azonban arra figyelmeztetnek, hogy az alacsony gyártási költségek önmagukban nem biztosítják egy adott ország ruhagyártásának hosszú távú túlélését. Ezt az iparágat nem terhelik kiemelkedően magas adók, ami lehetővé teszi az ukrán gyártók számára, hogy jelentősen csökkentsék a termelési költségeket és alacsony áron kínáljanak minőségi termékeket.

Bár dominálnak a kis- és középvállalkozások a szektorban, a nagyvállalatok többet tudnak befektetni a technológiai fejlesztésbe, és lehetővé teszik a megrendelő divatmárkáknak, hogy kiaknázzák a méretgazdaságosság előnyeit. Ezenkívül a kkv-k túlsúlya az ágazatban azt is jelenti, hogy kisebb tételekben tudnak rendelni az ukrán gyártóktól. Továbbá a kisebb cégek rugalmasabbak is, és jobban alkalmazkodnak a gazdasági, társadalmi változásokhoz. Ez nagy előnyt jelent a kisebb márkák számára, amelyek amúgy sem rendelkeznek saját gyártással. Továbbá azt is lehetővé teszi, hogy gyorsan reagálhassanak a folyton változó divatirányzatokra és a piaci igényekre.

Ukrajna földrajzi elhelyezkedése lehetővé teszi a nyugat-európai megrendelők számára a gyors és hatékony szállítást, ellentétben az Ázsiába kiszervezett gyártási folyamatokkal, amelyek hosszabb átfutási időt igényelnek.

Számos ukrán gyártó cég nemzetközi dizájnermárkák független beszállítóiként működik. Az UkraineInvest szerint a textiliparban közel 2500 üzem működik, ezek 80-90%-a exportorientált, és olyan márkák számára gyártanak, mint a Tommy Hilfiger, a Hugo Boss, a Mexx, a Triumph, vagy a Marks&Spencer.

A cégek az Ukrlegprom érdekképviselete köré gyűlnek össze. Az 2000-ben megalakult Ukrlegprom, az Ukrán Textil- és Bőripari Vállalkozások Szövetsége, a legnagyobb 250 ukrán ipari vállalatot tömöríti. E szervezet tagjai felelnek az Ukrajnában gyártott áruk összmennyiségének 60%-áért.

Az ukrán bőr- és textilipar lehetőségeit vizsgáló legfrissebb jelentés alapján a 2017-2018-as időszakban 475 textilipari, 1547 ruházati és 319 bőripari vállalat tevékenykedett az országban, összesen körülbelül 85 ezer munkavállalót foglalkoztatva. 2019-re ez a szám már 510 textilipari, 1669 ruházati és 339 bőripari vállalatra nőtt, ami 87 900 munkavállalót jelentett. Bár a számok összehasonlítva más ukrajnai feldolgozóipari ágazatokkal viszonylag alacsonyak, a bőr- és textiliparban foglalkoztatottak létszáma az utóbbi időszakban figyelemre méltó emelkedést mutatott.

A Drezhstat (Ukrán Nemzeti Statisztikai Hivatal) adatai alapján, ahogy az 1. ábrán látható, az ukrán textil-, ruházati, bőr- és cipőiparban a foglalkoztatás 2017 és 2021 között enyhén csökkent, elsősorban a COVID-19 járvány után. 2021 utáni - a háború időszakát jelentő - adatok jelenleg nem állnak rendelkezésre, s korábbiak sem. Az Ukrlegrom jelentésében szereplő pénzügyi évben a foglalkoztatás 4,3%-kal, a termelékenység 7,3%-kal, az export 13,3%-kal, a tőkebefektetések pedig 13,8%-kal nőttek. Az ukrán textil- és bőripari vállalatoknak egyébként 146 országban, főleg európai államban vannak partnerei. Így elmondhatjuk, hogy az ukrán gyártás alapból is vonzó az európai divatcégek számára

Ukrajna - már csak a földrajzi és történelmi adottságai miatt is - nagy potenciállal rendelkezik a természetes eredetű textilipari szálasanyagok gyártásában.

A szakmai szövetség véleménye szerint a háborús helyzet mellett a fejlődő iparág számára jelentős kihívásokat jelentenek a helyi piacon tapasztalható egyenlőtlen versenyviszonyok, a saját nyersanyagok korlátozott hozzáférhetősége, valamint a szakképzett munkaerő hiánya. Emellett a termelékenység alacsony szintje, a néha hozzá nem értő menedzsment és az állami támogatások, hitelek hiányosságai is súlyosan érintik a szektort. Kutatók továbbá kiemelték az üzleti és marketingstratégiák fejlesztésének elmaradását, a vámokkal kapcsolatos problémákat, valamint a külföldi anyagoktól való erős függőséget, mint az ágazat jövőjét leginkább fenyegető tényezőket.

2020-ban a textíliák és a hozzájuk kapcsolódó termékek értékesítése jelentős mértékben, körülbelül 51%-ban külföldön valósult meg, elsősorban az európai piacon. Ukrajna számos szabadkereskedelmi megállapodást kötött, összesen 19-et, 46 különböző országgal, beleértve az Európai Uniót is. Az aktív kereskedelmi tevékenységet az EU és Ukrajna közötti megállapodások támogatták, hiszen 2016. január 1-jétől ideiglenesen érvényben van a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás (DCFTA). Ez a megállapodás célja, hogy a kereskedelmi szabályozásokat az uniós normákhoz igazítsa, egy átfogó program keretében. A DCFTA számos területen, így az áruk, szolgáltatások, tőke- és munkaerőmozgás vonatkozásában is a kereskedelem liberalizációját célozza meg. Ennek fő célja, hogy az EU és Ukrajna belső piacaihoz való hozzáférést kölcsönösen bővítse, és megszüntesse a kereskedelem nem vámjellegű (technikai) akadályait. Ezen kívül a DCFTA hozzájárult a független beszállítói üzleti kapcsolatok fejlesztéséhez is, ezáltal erősítve az együttműködést a két fél között.

Már több mint három éve zajlik Oroszország Ukrajna ellen indított - 2022 februárjában kezdődött - agressziója. A háború előtti időszakban számos gyártó éveket szánt arra, hogy saját költségükön korszerűsítsék működésüket. A textilipar különösen fontos szerepet játszott, hiszen sok olyan embernek adott új munkahelyet, akik a 2014-es gazdasági válság következtében veszítették el állásukat. Ez a fejlődési irány pedig nem csupán a munkavállalóknak, hanem az akkori ukrán nagyvállalatoknak is jelentős előnyöket biztosított.

Az ukrán gazdasági minisztérium beszámolója szerint az ukrán ruhagyárak jelentős többsége, 70%-a a háború alatt is működik. Éppen ezért a textil- és ruházati iparnak megvan a lehetősége arra, hogy háború idején is támogassa az ukrán gazdaságot, és vezető szerepet játsszon az ország gazdasági szerkezetátalakításában is.

Az Ukrlegprom 2017-2018-as évekre vonatkozó jelentése alapján az exportált és importált termékek aránya és megoszlása világosan mutatja, hogy mivel az ország vállalatai főként nyersanyagokat importálnak (54,7%), és az export 48%-a kész ruházati cikk,

Az ukrán textil- és bőripari vállalatok tevékenységét az alacsonyabb hozzáadott értékű összeszerelési folyamatok uralják.

Az Európai Bizottság kereskedelmi főigazgatóságának statisztikái szerint az Ukrajnából az EU-ba irányuló textilimport 2021-ig folyamatosan emelkedett, ezt követően azonban csökkenni kezdett. Ugyanakkor a ruházati termékek exportja egy lassú, tartós visszaesést jelez. Ezzel párhuzamosan a 2020 és 2022 közötti időszakban az Ukrajnába irányuló uniós textilipari export növekedett, de 2023-ban már csökkenő tendenciát mutatott. Érdekes módon a ruházati cikkek exportja 2021 és 2023 között növekedett, ami a két trend között ellentmondásos helyzetet teremt.

A háború időszakában számos ruhagyártó üzem áthelyezésére került sor, főként a kormány által bevezetett Business Relocation Program révén, mely biztonságosabb helyszínekre irányította ezeket a vállalkozásokat. Ezen kívül tanúi lehettünk annak is, hogy sok cég a tevékenységi körén változtatott. A külföldi partnerek többsége azonban lemondta a megrendeléseket, ami jól tükrözi a nemzetközi divatmárkák és a gyártók közötti laza kapcsolatokat. A törékeny, sokszor csupán szerződéses alapú munkakapcsolatok pedig sürgetik az iparág korszerűsítését és fejlődését. Ha a gyártó cégek képesek lennének stabil piaci pozíciót kialakítani a nemzetközi színtéren, az jelentős előnyöket hozhatna számukra. Emellett a vezetők rugalmas, stratégiai döntései, valamint a korábbi korszerűsítések jó alapot adhatnak a szerkezetátalakításra és a gazdasági újjáépítésre.

Egy ukrán kutatóintézet, a Fama legújabb elemzése alapján Ukrajnában összesen 19 700 ruházati, lábbeli-, textil- és bőrtermék gyártó működik. Az iparág forgalma azonban 2023-ban 13%-kal csökkent. A háború ellenére Ukrajnában új, ígéretes szektorok bontogatták szárnyaikat, amelyek termékei a hazai piacon egyre népszerűbbek, és exportlehetőségekkel is bírnak. Ilyen új területek közé tartozik a katonai felszerelések, otthoni ruházat és esküvői ruhák gyártása, melyek nemcsak a különböző iparágak közti együttműködést, hanem a helyi termékek fejlesztésének lehetőségeit is szemléltetik.

Az ukrán textilipar legnagyobb exportpiaca Európa, amelyet Ázsia követ.

Az importált termékek túlnyomó része Kínából és Törökországból érkezik. Az elmúlt hat év során a textilipari áruk behozatala jelentősen felülmúlta az exportot, és 2023 végére a különbség már több mint hatszorosra nőtt. Ez a tendencia arra utal, hogy a hazai gyártásban is komoly potenciál rejlik.

Az ukrán divattervezők a klasszikus ukrán motívumok és a modern trendek harmonikus egyesítésével világszerte egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. A háború sújtotta helyzet nemcsak kihívásokat, hanem új inspirációkat is hozott, ami tovább fokozta kreativitásukat és elismertségüket.

A társulási megállapodás 360. cikkelye értelmében Ukrajna és az Európai Unió elkötelezte magát az együttműködés megerősítése mellett a környezetvédelmi témákban, ezzel támogatva a fenntartható fejlődés és a zöld gazdaság hosszú távú céljait. Ez a kötelezettség az ukrán textilipart is érinti, amelynek fel kell készülnie az európai hulladék-újrahasznosítási irányelvek betartására. Jelenleg azonban az ágazat számára jelentős akadályt jelent az infrastruktúra hiánya. Az ukrán textiliparnak az EU-val való szorosabb integrációhoz elengedhetetlen a közösségi jogszabályok és szabványok alapos ismerete, hogy hatékonyabban tudjon alkalmazkodni az uniós piac elvárásaihoz.

A vegyi anyagok szabályozását érintő REACH-rendelet közelgő felülvizsgálata, a vállalatok fenntarthatósági jelentései, valamint az európai szabályozások sorozata, amelyek a kellő gondosság elvén alapulnak, új kihívások elé állítják az iparágat. Az Európai Bizottság ambiciózus célkitűzéseket kíván bevezetni a fenntartható és körkörös textíliákra vonatkozó uniós stratégiája keretében, amely 2030-ig terjedő, hosszú távú víziót fogalmaz meg. Az ukrán gyártók jelenleg kedvező helyzetben vannak, hogy proaktívan felkészüljenek a várható célokra, és ezzel vezető szerepet vállaljanak az európai textiliparban. Ahhoz, hogy Ukrajna maximálisan kihasználhassa a fejlődés lehetőségeit, elengedhetetlen a megfelelő szakpolitikai keretek megteremtése és tudatos vállalkozói kultúra kialakítása, amely lehetővé teszi a textil- és ruhaipar számára, hogy elmozduljon az alacsony hozzáadott értékű tevékenységektől, és valódi innovációval és értéknöveléssel lépjen előre.

Az ukrán termékek uniós piacokra történő fokozatos integrációja érdekében elengedhetetlen, hogy alaposan elemezzük, miként erősíthetjük Ukrajna versenyképességét.

Az ország versenyelőnyének kulcsfontosságú tényezője a gazdag nyersanyagkészlet, amely magában foglalja az ipari kender és a len bőséges előfordulását.

A zsitomiri régióban Ukrajna már építi első modern iparikender-feldolgozó üzemét több magánbefektető támogatásával.

A ruházati ipar mindig is kulcsszerepet játszott a háborúk utáni gazdasági újjáépítésben, különösen a függetlenség elnyerését követő évtizedekben. Gondoljunk csak a II. világháború utáni Olaszországra, vagy a fejlődő Srí Lankára és Vietnámra. E szektor sajátos vonzereje abban rejlik, hogy számos feladat viszonylag könnyen betanítható, így a ruházati ipar viszonylag alacsony költségek mellett képes gyorsan alkalmazkodni a piaci igényekhez. Ennek következtében nemcsak a foglalkoztatottságot növelheti drámai mértékben, hanem jelentős exportlehetőségeket is teremt az adott ország számára.

Ugyanakkor szakképzés és kutatás-fejlesztés nélkül könnyen összeszerelő üzemek maradhatnak a későbbiekben is az ukrán gyártók.

Mivel a háború miatt hiány van férfi munkaerőből, a női munka által dominált textil- és ruhaipari ágazat növekedése jelentős lehet, és nagy növekedési potenciált biztosít az ország gazdasági fellendülésében - és az agráriumtól való elmozdulásban. Az ukrán gyártók tehát kihasználhatják azokat a piaci réseket és globális iparági trendeket, ahol a gyorsan változó divatirányzatokat kiszolgáló gyors átfutási, szállítási idő, a minőségi gyártás és a kis tételek biztosítanak versenyelőnyt.

Az ukrán textiliparban óriási potenciál rejlik, amely kulcsszerepet játszhat az ország gazdasági modelljének átalakításában. A nyersanyagalapú gazdaságról való áttérés során a textilipar nemcsak helyi, biztonságos ellátási láncokat képes kialakítani a ruházati gyártás számára, hanem lehetőséget biztosít arra is, hogy Ukrajna vezető szerepet töltsön be egy regionális beszerzési hálózatban. Ez különösen fontos a 2008-as gazdasági válság óta, amikor a gyártási és beszerzési folyamatok Ázsiából való visszaállítása egyre sürgetőbbé vált. Ukrajna rendelkezik azzal a jelentős gyártási kapacitással, amely szükséges a kész textil- és ruházati termékek előállításához. Az ország jó minőségű termékeiről ismert, emellett képzett munkaerővel bír, és stratégiailag kedvező földrajzi elhelyezkedése révén könnyen kapcsolódik a nemzetközi piacokhoz.

Az ukrán divattervezők és márkák a tragikus háború következtében váltak világszerte ismertté, ami új dimenziókat nyitott meg számukra a globális divatszíntéren. Azonban a jövőbeli érdeklődés fenntartása a rendkívül versenyképes nemzetközi piacon még mindig kérdéses. A gyártási alapjaik szempontjából az ukrán ruhagyártók már rendelkeznek tapasztalattal a magas szintű kivitelezés terén, ami lehetőséget ad arra, hogy jövőbeli együttműködések során ezt a tudást kamatoztathassák. Ez nemcsak a gyártók számára biztosíthat stabil partnereket, hanem a globális megrendelők igényeit is kielégítheti. A divatipar jövőbeli fejlődése szorosan összefonódik az ukrán termékek versenyképességének növelésével az uniós piacon, valamint a helyi szabályozási keretek uniós normákhoz való igazításával. Az ágazat számára kulcsfontosságú, hogy a nemzetközi trendekhez és elvárásokhoz alkalmazkodva, innovatív megoldásokat találjanak ki, melyek révén képesek lesznek megőrizni helyüket a divat világában.

Természetesen az a kérdés is felmerül, hogy mit jelent a jelenlegi EU-tagok ruházati ipari gyártóinak, ha vége a háborúnak, és Ukrajna esetleg EU-tag lesz. Általánosan elmondhatjuk, hogy amennyiben az adott megrendelő divatmárka beszerzési döntéseiben az alacsony munkaerőköltség a fő szempont, akkor könnyen visszatérhetnek - újabb megrendelők mellett - az ukrán ruházati gyártókhoz a régió gyártóinak kárára. Az ukrán gyártási költségek is emelkedhetnek.

A nemzetközi tendenciákkal összhangban a magyar ágazatot munkaerőhiány sújtja, a háború kitörésekor azonban adminisztratív akadályok miatt egyszerűen nem tudták az ukrán varrónőket foglalkoztatni a magyar gyártók, így az EU-csatlakozás utáni munkavállalás mindenképpen egyszerűsödhet számukra.

A szomszédos országokban tapasztalható magasabb bérek és a munkavállalás egyszerűsített folyamatai Ukrajnában csökkenthetik a helyi ágazatban foglalkoztatottak számát. Mivel Ukrajnában az átlagos bérek alacsonyabbak, a szlovák cégek már régóta felélesztették a gyártási tevékenységek kiszervezését ukrán partnerekhez. Ennek következtében a lengyel, szlovák, magyar és román textilipari és ruházati vállalatok közötti együttműködés is megerősödhet, különösen a határ közelsége miatt.

Mivel Albánia és Moldova, mint két másik EU-tagjelölt ország, jelentős textil- és ruházati iparral rendelkezik, az EU keleti bővítése újraformálhatja a globális, valamint az európai textilipar és ruházat piacának térképét.

A cikk a szerzők egyéni nézőpontját tükrözi, amely nem feltétlenül tükrözi a Portfolio szerkesztőségének hivatalos álláspontját.