Egykoron a disznótor a suli kedvenc eseménye volt, amely mindenkit vonzott, mostanra azonban inkább elkerülik a diákok. Képes beszámolónkban és videónkban bemutatjuk, hogyan változtak meg az idők, és miért lett a disznótor helyett inkább a menekülés szimb
A csabaiak a szlovák hagyományok szerint november 30-ától, András napjától disznótort tartottak. Ezeket rendszerint szombatra időzítették, de a gyermekeknek kikérőt kellett kérniük a szombati tanítás alól, hogy a disznótoron ott lehessenek.
A hatnapos munkahét már szervesen beépült a mindennapi életünk ritmusába.
Egy kommentelő megjegyezte, hogy a szombati oktatás évtizedek óta szerves része a rendszernek.
Sokan azonban nem tapasztaltak megkönnyebbülést - a hatnapos munkahét már mélyen beléneveltette magát a mindennapokba, és nehezen lehetett eltávolítani.
A disznóölés valódi családi esemény volt
Szombaton a diákok többsége, legyen szó általános vagy középiskolásokról, az iskolapadban találta magát. Különösen emlékezetes volt az a sajátos beosztás, amikor egyik héten délelőtt, a másikon pedig délután kellett tanulniuk. "Alsó tagozatban szombaton délután jártunk" – mesélte valaki, és a szavakból átszüremlik a múlt varázsa. A visszaemlékezések tükrözik a korszak sajátos atmoszféráját is: a pékségből áradozó friss kenyér illata, a hajnali sorban állás izgalma, majd a sebes hazafutás a még gőzölgő cipóval a karban, hogy aztán irány az iskola, tele várakozással és kalanddal.
Hétfőn a gyerekek magukkal hozták a finomságokat, hogy megosszanak belőlük.
A falusi élet szerves részeként a disznóölés valóságos családi rendezvénnyé nőtte ki magát, ahol mindenki jelen volt, hiszen ez a hagyomány kötelező volt. Hétfőn pedig a gyerekek boldogan vitték a kóstolót, ami mára már csak nosztalgikus emlékként él a köztudatban. Ahogy valaki megjegyezte: "Ma már szinte alig találni disznóvágást! Üresek a górék... se malac, se etetnivaló, és senki, aki etessen."
Ha disznótort rendeztek, a hagymás vér mindig ott volt az ünnepi asztalon.
Térjünk vissza a disznótor ünnepi világához, ahol reggel a hagymás vérről és a kapusznyikáról (a finom káposztás lepényről) szóltak a beszélgetések. A vacsora igazi ínycsiklandó fogásokkal várta a vendégeket: gazdag húsleves, ízletes töltött káposzta, ropogós sült hurka, füstölt kolbász és szaftos pecsenye tették teljessé az élményt. Az estét édes rétessel és fánkkal zárták, amelyek a hagyományos ízeket idézték. Juhász György, a Csabai Kolbászfesztivál elismert kolbászkirálya megosztotta velünk, hogy manapság egyre ritkábban rendeznek családi disznótorokat. Ha valaki mégis vág, azt általában sietve teszi, így sok szép pillanat, mint a vacsora utáni kártyaparti vagy a közös emlékek felidézése, már nem teremtődhet meg.
